Talán ti is tapasztaltátok már, hogy az Egyházat, annak hibáit veletek, a hitetekkel azonosítják, különösen akkor, ha valamilyen botrány üti fel a fejét. Az elmúlt években is többször tapasztaltam már ezt, azonban, amióta az egyik szakom az egyetemen a hittan, azóta szinte elkerülhetetlen, hogy belefussak számomra nem túl kellemes beszélgetésekbe ezzel kapcsolatosan.
A napokban több olyan eset is volt, hogy amint valaki megtudta, hogy hol és mit tanulok, egyből a kérdések tömkelegét zúdította rám. A kérdések jók, nekünk keresztényeknek nyitottnak kell lennünk rájuk, és legjobb tudásunk szerint kell őket megválaszolnunk, azonban nem kell felelősséget vállalnunk az Egyház minden tagjának hibájáért. Az Anyaszentegyház valóban szent és sérthetetlen, a kinyilatkoztatáson alapszik, azonban emberek alkotják. Isten az embernek szabad akaratot adott, ebből kifolyólag az ember dönthet Isten vagy a bűn mellett is.
Egy közösségbe tartozunk, azonban nem vállalhatunk és nem is kötelességünk felelősséget vállalni az Egyház összes tagjáért,
sem a laikusokért, sem a papi- szerzetesi rendbe tartozókért.
Vegyünk egy nagyon egyszerű példát. A világon rengeteg futballrajongó van, ha az egyikőjük tesz valamilyen kihágást egy focimeccsen, akkor nem fog mindenki, aki futballrajongó felelősséget vállalni a tettéért. Neki kell a helyzetbe beleállni és vállalni a következményeket. Persze lehet, hogy valamilyen kihatása lesz a tettének a focirajongók megítélésére, azonban a „balhét” neki kell elvinnie.
Mint ahogyan a focirajongók sem kötelesek mindenki hibájáért vállalni a felelősséget, úgy mi, keresztények sem. Mi is földi halandók vagyunk, küzdünk a saját kudarcainkkal, éljük az életünket, ki-ki a maga útján. Mindig fájó természetesen, ha a keresztények között kibukik egy-egy nagyobb botrány, kiderül egy-egy fájó és igen komoly ügy, azonban nem tudjuk és nem vagyunk kötelesek mindenki életéért felelni. Azon túl, hogy nem szabad homokba dugni a fejünket és struccpolitikát folytatnunk, figyelnünk kell arra is, hogy ne reagáljuk túl, ne fordítsunk ezekre nagyobb figyelmet a kelleténél. A korunk átka, hogy minden negatívumot, fájó eseményt a social médiában percek alatt a kétszeresére-háromszorosára lehet hangosítani. Természetesen ha a botrány az Egyházat érinti, az még nagyobb port tud kavarni, hiszen a mai antikeresztény társadalom a többszörösére turbózza.
Ezek a botrányok felhívják ugyanakkor az Egyház figyelmét a hibákra, arra, hogy változtatni kell bizonyos kérdésekben. Felszólítanak arra is, hogy sokkal jobban figyeljünk egymásra, és még inkább hív bennünket arra, hogy többet és rendszeresen imádkozzunk az Egyház laikus és klerikus tagjaiért is.
Mindamellett nem kell, nem szabad azonosítani magunkat, a hitünket az éppen kibukó botrányokkal. Az Egyház tagja vagyok, de Jézus Krisztusban hiszek. Megvallom az Egyházamat, az értékrendemet, a hovatartozásomat, de nem egy emberi intézmény a hitem alapja, hanem a mindig szerető és megváltó Isten.
Nem vagyok köteles magamévá tenni a bűnöket, amiket mások elkövetnek.
Azon túl, hogy fájnak, elszomorítanak és fontosnak tartom a felelősségvállalást a hibázó részéről, nem határozhatja meg az én hitemet, az én Istennel való kapcsolatomat.
Ahogyan azt sem, hogy ezt hogyan merem vállalni mások előtt. Az én hitem nem lesz kevesebb attól, hogy hibázunk emberekként.
Elsősorban a saját hitelességemen, a saját hibáimon kell javítanom, az én bűneimért kell felelősséget vállalnom, és nem mások tetteiért vezekelnem. Ha lehetőségem van rá, a közvetlen környezetemet kell segítenem, tanácsaimmal, tetteimmel és jelenlétemmel.
A fő kérdés az, én mit tudok tenni azért, hogy az Egyházam jobb legyen, mit tudok tenni azért, hogy fejlődjön? Hogyan tudok segíteni azoknak, akik rászorulnak? Nem azzal kell foglalkoznom, hogy más szeméből a szálkát, hanem azzal, hogy a magaméból a gerendát kivegyem. Tudatosítanom kell, hogy nem vagyok köteles eltűrni az Egyházam szidását, kigúnyolását egy-egy nagy visszhangú botrány miatt. Mert az Egyház jó, Isten útján próbál járni, azonban emberekből áll.
Az Egyház egy intézmény, de nem egy saját hit.
Az Istenkapcsolatomra hat, de nem egyenlő vele.
Tartsatok bűnbánatot! – szólít fel bennünket ma is Keresztelő Szent János. Mielőtt akár mi keresztények ítélkeznénk egymáson és egymás bűneit tennénk gúnnyá, nézzünk magunkba! Mert voltak, vannak és lesznek még botrányok, de Isten szeretete mindenkire kiárad, mindenkinek irgalmaz, nem tett kivételt a megváltáskor. Akkor hát mi hogyan tehetnénk kivételt?
Ha pedig titeket is, hitetek megvallásakor az Egyház hibáival érvelve próbálnak kigúnyolni és megvetni, ne feledjétek, hogy Krisztus meghalt értetek, Benne higgyetek és ne az emberekben!
Németh Letícia
hirdetés
