Ítélettel még senki nem vonzotta Istenhez a bűnös embereket. Erre csak a szeretet képes – ha megtelünk Istennel, akkor szinte magától, természetes módon lesz ez vonzó másoknak is. Mint egy jó parfümillat.
Az emberek őrülten vágynak a figyelemre. A szeretetre. Teljesen ki vannak rá éhezve.
Erre jövünk mi, keresztények, akik ismerjük a szeretet igazi Forrását, magát a szeretetet, és elkezdünk okoskodni nekik, vagy ami még rosszabb, ítélkezni felettük.
Ki vágyna ilyen Istenre, mint amilyenek a követői?
Ki akarna még egy elváráshalmaznak megfelelni, miközben a világ elvárásainak súlya alatt roskadozunk? „Keress sokat, légy hatékony, érj oda időben, légy tudatos, fejlődj az önismeretben, táplálkozz egészségesen, mozogj minden nap, légy jó szülő, vedd meg a legújabb IPhone-t, segíts a szüleidnek, védd a környezetet, légy tájékozott” stb. És akkor jönnek még a keresztények is azzal, hogy hogyan éljek – és ha nem megy, akkor a pokolra kerülök?!” Igazuk van. Ebből én sem kérnék.
Mennyivel jobb tanítványok lennénk, ha szimplán szeretnénk Jézust, egymást és magunkat! És ehhez még csak erőlködni sem kell. Maga a szeretet – aki jó esetben nemcsak az elménkben van, teológiai tudás szintjén, hanem szívünkben is – formálja ki bennünk a változást. Maga a szeretet tanít meg minket szeretni. Maga a szeretet mutatja meg, hogyan legyünk jelen a Földön, és hogy egyáltalán mit keresünk itt. Hogy kik vagyunk.
Nem akarom vádolni magunkat, mert a legtöbben jót akarunk, csak néha nagyon nem jó irányból közelítjük meg a dolgokat. Ítélgetéssel és okoskodással nem vonzunk senkit Isten országába. De ha megtelünk, azzal, aki Ő – szerelemmel, irgalommal, szépséggel, jósággal, alázattal, kedvességgel, humorral és még sorolhatnám – akkor csak úgy, „magától” vonzó lesz a hit. Mert azt árasztjuk magunkból, amivel telve van a szívünk. Hiába élünk a „mi nyugati emberek nagyon racionálisak, felvilágosultak, tudományosak vagyunk” kultúrájában, a szívben dől el minden, onnan indul ki az élet.
Milyen Istenünk van valójában? Eltökélt és irgalmas. Tökéletes és gyönyörű. Olyan, aki soha nem mond le rólunk, és nincs az a bűn, amely miatt ne látná mögötte a megtört, megkeményedett szívű bűnöst. Egészen radikális ez a fajta szeretet.
Amikor szerelmes vagy, nem bírod magadban tartani, hogy ki a szíved választottja.
Erre vagyunk hívva! Szerelemre, kalandra, völgyekre és hegyekre, sivatagokra és oázisokra, brutális nehézségekre és felemelő győzelmekre – de mindig Vele.