Adolf Balázs 24 éves világbajnok kenus, aki idén az olimpián a hetedik helyen végzett a férfiak 1000 méteres versenyén. Az ötkarikás verseny előtt a közmédia stábja forgatott vele, ahol nagyon elgondolkodtató és érett gondolatokat fogalmazott meg, amiket nem csak az élsportban használhatunk fel, hanem a mindennapok során is jól jöhetnek.
Még az olimpia előtt a közmédia ,,Isten kezében” című vallási műsora készített interjút Adolf Balázzsal, aki hetedik helyen végzett Párizsban a férfiak 1000 méteres versenyén – és aki a versenytársai között is nyíltan megvallja a hitét. Bár nem mindig volt biztos benne, hogy a kenu és az élsport az ő útja, végül egy országos bajnokság után bizonyosodott meg arról, hogy érdemes folytatnia a sportot. Edzője, Pétervári Pál szerint nem elég csak a fizikum, hanem Balázst a mentális erőnléte is segítette a siker felé.
Kiskora óta gyakorolja a hitét, jár vasárnaponként szentmisére, és a középiskola óta már tudatosan is dolgozik az Istennel való személyes kapcsolatán.
„Azt, hogy nekem Isten-kapcsolatom legyen, azt igenis nekem kell kiépítenem. És szerintem minden embernek más és más Isten-kapcsolata lesz, mindenki másban találja meg Őt. Ez az, amit nekem csak felnőttkoromra, a sporton keresztül sikerült megértenem, hogy nem feltétlen úgy fogom megtalálni az Istent, ahogy az iskolába tanították, vagy ahogy otthon láttam mondjuk a dolgokat. Tehát így önállóan sikerült nekem kiépítenem egy személyes kapcsolatot.”
Úgy érzem, hogy a hitemnek egy fontos része, hogy vasárnaponként ott legyek a misén, ott találkozzak Istennel. Meg szerintem a közösség is nagyon fontos, hogy így együtt imádkozunk. Esténként szoktam imádkozni, olyankor egy napi összefoglalót tartok, hogy miért vagyok hálás aznap.”
Balázs edzője, Pétervári Pál is megszólalt a kisfilmben, aki szerint tanítványa rendkívül céltudatos, szorgalmas, a végsőkig tudja magát hajtani és aki az elmúlt időben nagyon komoly teljesítményeket tudott elérni. A sportoló maga is kiemelte, hogy fontosnak tartja az edzéseken nyújtott teljesítményét.
„Ami szerintem nagyon fontos, meg ami nagyon nagy elégedettséget tud nyújtani, hogy magamhoz képest fejlődök és jobb vagyok, mint tegnap voltam. … Jó érzés, hogy úgy érzem, hogy ma is megtettem mindent, hogy jó legyek. ’Ez is a zsákban van’ – úgy szoktuk mondani. Pakoljuk a zsákba a dolgokat, amiket majd a versenyen kivehetünk belőle.”
Balázs meggyőződése, hogy az eredményeit és tehetségét sem magának köszönheti:
„Maga a hit az nagyon megjelenik így a sportban, hogy minden edzést nálunk nagyon keményen meg kell csinálni és ehhez is kell egy lelki erő, és minden ilyet én Istenhez kapcsolok, hogy nem véletlenül van nekem ehhez tehetségem és a sikereket is igazából Neki köszönhetem. Az edzéseket is úgy fogom föl, hogy nekem itt tényleg maximálisan kell teljesítenem, mert nem véletlenül kerültem ide és mindent ki kell hoznom ebből az egész helyzetből. Okoz egy örömöt, hogy érzem, hogy haladok, hogy érzem, hogy sebességben vagyok, emiatt is lettem kenus, mert ebben nagyon meg tudom találni magam. Az, hogy te egy tökéletes 1000 métert tudj leevezni, ahhoz az kell, hogy ne a többieket nézd és vizslasd, hanem hogy magadra.”
Az edzések mellett a versenyek egy teljesen más terep az edzője szerint, ott a versenyzőn is nagyon sok minden múlik.
„Verseny előtt én is ugyanúgy stresszelek…, de szerintem azért a hit tud egy kis megnyugvást adni, az a tudat, hogy van gondviselés, meg, hogy valószínű minden úgy fog alakulni, ahogy el van tervezve. Szerintem ez meg tud nyugtatni, ez mindenképpen egy plusz kapaszkodó nekem, amibe így stabilan meg tudok maradni verseny előtt és tényleg átsegít a nehezebb pillanatokon.”
Balázs viszont nem csak a sportot tartja szem előtt, hanem azt is, hogy megmutassa másoknak, hogy milyen kereszténynek lenni.
„Akikkel már van úgy egy kapcsolatom az élsporton belül, más versenyzőkkel, azért ők tudják rólam, hogy én keresztény vagyok. És úgy próbálom őket akár közelebb vinni a hithez, vagy bármilyen szinten így mutatni, hogy milyen ez a vallásosság, ahogy viselkedek, ahogy viszonyulok másokhoz.”
Pár éve a családjával egy húsvéti prédikációban hallott egy idézetet Pál Feri atyától, ami számára nagyon meghatározó lett a mindennapokban, az edzések és a versenyek alkalmával is.:
„Tégy mindent úgy, minthogyha rajtad múlna minden, de nyugtasson meg a tudat, hogy nem így van”
„Tényleg eszerint próbálom az edzéseket is és a versenyre való felkészülést is csinálni, hogy én minden tőlem telhetőt megteszek, hogy úgy tudjak odaállni a versenyre, hogy én tényleg a legjobb szereplést tudjam nyújtani. De azért tudom, hogy van olyan, hogy Isteni gondviselés és valószínű nem véletlen, hogy egy versenyen jól fogok menni, vagy esetleg kudarc ér. Mindennek meg van szerintem az oka. Ami rajtam múlik azt megtegyem, a többit meg Istenre bízom.”
A fiúnak egyébként bőven elég a családja és a barátainak az öröme és elismerése, nem vágyik nagyobb hírnévre. Az eredményekkel együtt ugyanaz az ember maradt, aki próbálja segíteni a fiatalabbakat.
„Mindig azon vagyok, meg azon voltam, hogy ne legyen ez a fal közöttünk, hogy most én bármit is elértem, jobban elértem. Mindig próbálom, hogy az embert lássák bennem, az nagyon fontos. És tényleg, ha odajönnek kérdezni, kérdezzenek bármit, tanácsot kérnek, akkor próbálom nem ezt a mentor – tanítvány szerepet felvenni, hanem inkább a kenus-kenus beszélgetnek egymással.”
Adolf Balázs nagy reményekkel és hittel tekint a jövő felé, bízva a Jóisten gondviselésében.
„Én tényleg örülök és nagyon hiszek ebben, hogy van itt keresnivalóm, nem véletlenül lettem élsportoló és érek el ilyen eredményeket. Hogy milyen tervei vannak ezzel kapcsolatban Isten azt nem tudom megmondani, én csak azt érzem, hogy ez az az út, amit nekem kijelölt és én ezen szeretnék menni.”
Papp Dorka
hirdetés
