Sokan megkérdőjeleznék azt a gondolatot, hogy egy rákban elhunyt édesanyát, aki maga után hagyja férjét és négy gyermekét, áldottnak neveznek. Jessica mégis úgy vélte, hogy őt “megáldotta a rák” – miután halálos betegséget diagnosztizáltak nála, elindított egy Instagram-oldalt Blessed by cancer névvel, melyen keresztül megörökítette a rákkal folytatott küzdelmét, valamint folyamatos, Istenbe vetett bizalmát és hitét. Nemrég Jessica férje, Lamar beszélt arról, hogy megtérésük hogyan készítette fel őket arra, hogy Istennel az oldalukon nézzenek szembe a rákkal, hogyan döntött Jessica a rák kezelése és a méhében növekedő gyermeke védelme között, és hogyan tudták megőrizni a békét a szenvedések közepette is.
„A rák végül áldás lett Jessica számára. A pap, aki az utolsó kenetet adta fel neki, azt mondta nekem: még
soha nem találkoztam olyan emberrel, aki ennyire fel lett volna készülve a halálra.
Jessica a bizonyíték arra, hogy ha mindent átadsz Istennek, a talentumaidat, a szenvedésedet, és a lehető legtökéletesebben igyekszel tenni az Ő akaratát, akkor hihetetlen dolgok történnek. Bíznod kell abban, hogy Isten mindent kézben tart, bármilyen csúnya, bizonytalan, sötét is a szenvedés. Mindig eljön a feltámadás, a dicsőség, ha együttműködsz Isten akaratával, felveszed a keresztedet és mész tovább.” Ezzel az erős felütéssel kezdődött a Lammar Hanna-val, Jessica férjével készült beszélgetés; a férfit nemrég egy podcastben kérdeztek rákban elhunyt felesége megindító történetéről.
“Egyetemisták voltunk, mikor megismerkedtünk Jessica-val, egy esküvőn találkoztunk” – kezdte az özvegy. “Kapcsolatba léptünk egymással, de aztán ez megszakadt, és két év eltelt, mire újra elkezdtünk beszélgetni. Határozottan isteni gondviselés volt, hogy végül összeházasodtunk.” Ekkoriban mindketten csak vasárnapi keresztények voltak; eljártak a templomba, de a karrierjüket helyezték első helyre, nem járultak gyakran szentségekhez, nem imádkoztak rendszeresen. Házasságuk első nyolc éve így telt el. Több vállalkozást is elindítottak; a sok munka következtében a hitük háttérbe szorult, olyannyira, hogy kezdetben még a gyermekvállalást is halogatták, amit később mindketten bántak. “Nem éltük meg igazán a hivatásunkat, és éreztük, hogy hiányzik valami az életünkből.”
Aztán elérkezett 2020 márciusa, a Covid-járvány időszaka, mikor a lezárások következtében az emberek kénytelenek voltak online követni a szentmiséket, és nem tudtak szentségekhez járulni. “Ez az időszak sokaknak felnyitotta a szemét. Gyakran nem fogjuk fel, hogy mit kaptunk, amíg el nem veszítjük azt. Amikor a szentségeket elvették tőlünk, megkaptuk az a kegyelmet, hogy még inkább vágyakozzunk az azokban való részesülésben. Fordulópont következett be az életünkben. Ahogy újra személyesen részt tudtunk venni a miséken, végre elkezdtük úgy gyakorolni a katolikus hitünket, ahogy azt Isten akarta. És soha nem fordultunk vissza.” Az addigra már háromgyermekes családban szokás lett a napi rózsafüzér elimádkozása (a gyerekekkel együtt), a katekizmus közös olvasása és értelmezése, a különféle áhítatok végzése. “Minden szülőnek, akinek kisgyereke van, azt javaslom, tartson ki a napi rózsafüzér mellett, mert ahogy egy kicsit idősebbek lesznek a gyerekek, természetes módon az életük részévé válik ez az imádság. Azt gondolom, ez az időszak felkészítette a gyerekeket arra, ami előttünk állt, hiszen sokat beszélgettünk az örökkévalóságról és a szenvedésről is.”
Az első baljós jelek 2020 őszén jelentek meg, mikor Jessica elváltozást vett észre a jobb mellén. Kivizsgáltatta magát, az orvosok pedig megnyugtatták, hogy minden rendben van. Néhány héttel később várandós lett negyedik gyermekükkel, Tommy-val, így újabb kivizsgálásra ment – az eredmények alapján pedig rákot diagnosztizáltak nála. “Mikor az első hírek megérkeztek Jessica betegségéről, a gyerekekkel sírtunk egy jó nagyot. Emlékszem, hogy miután hazajöttünk aznap, teljesen bizonytalannak éreztem a jövőt, óriási zavarodottság volt bennem. Rendben lesz a babánk? A feleségem meg fog gyógyulni? Hogy fogom ezt az egészet kezelni? A többi gyerekem még olyan kicsi volt, mindhárman hat év alattiak. Ugyanakkor
egyikünk sem haragudott Istenre. Inkább csak volt egy pillanat, amikor elszomorodtunk a hír hallatán,
de ez nem tartott sokáig. Két nappal később szentmisére mentünk, és úgy voltunk vele, hogy ki kell találnunk egy tervet.”
Fotó: Jessica férjével és gyermekeivel (gofundme.com)
Az édesanya elkezdett olyan szervezetek után kutatni, amelyek segítenek azoknak a nőknek, akik várandósságuk alatt rákkal küzdenek. “Közvetlenül azután, hogy az ultrahangon láttuk, hogyan mozgolódik a kisbabánk, az orvos azt mondta Jessicának: tudnia kell, hogy van arra lehetősége, hogy megszakítsa a terhességet. A szavai letaglóztak minket. De hál’ Istennek, találtunk olyan orvosokat, akik Jessicára és a kisbabánkra is vigyázni akartak.” Az édesanya kemoterápiéás kezelésen esett át, és megműtötték. Műtétje után egy nappal azt írta egy Instagram-posztban:
“elkezdődött a Golgotára vezető utam. Boldog vagyok. Arra kaptam meghívást, hogy hordozzak egy keresztet, és kezdjek vele valamit.
Imádkozom, hogy tisztán lássam, mi Isten akarata. A szenvedésen keresztül soha nem éreztem még közelebb magam Istenhez, mint most. Igyekszik megszentelni engem. Többet vár el tőlem. Segít nekem, hogy eljussak a célig.”
A daganat 13 centiméteres volt, és a vizsgálatok alapján úgy tűnt, sok más szervet is érint. Az orvosok közölték Jessicával, hogy halálos betegségben szenved. “Mikor megkaptuk a diagnózist, természetesen összetört a feleségem, de gyorsan felvette a keresztjét, és ez nagyon meghatott. Nem habozott. Közben ráadásul még Isten jóságát is hirdette, és hiszem, hogy ezek következtében történt meg az a csoda, hogy
miután a kisfiúnk megszületett, Jessicánál nem találtak rákot. Tünetmentes lett.
Tommy egészségesen jött a világra, és a mai napig egészéges. A műtétek és a kemoterápia után Isten megvédte őt. Jessicát is megvédte, és miután bekövetkezett ez a csoda, a feleségem nem vesztegette az idejét, hogy ismét hirdesse Urunk jóságát. Szerte az országban előadásokat tartott, tanúságot tett sok-sok templomban. Azt gondolom, természetfeletti kegyelmet kaptunk a kereszt hordozásához.”
Ebben az időszakban Lamar úgy fogalmazott, az életük egy imává vált. “Ha egy templom közelében jártunk, és volt időnk, a kezelések között bementünk egy imára, és áldást kértünk a helyi plébánostól. Együtt olvastunk lelki olvasmányokat, keresztúti áhítatot végeztünk. Sokat olvastunk a szenvedésről, például Szent Alfonz Felkészülés a halálra c. könyvét, ami rengeteget segített abban, hogy jól szenvedjünk, mert tudtuk, hogy hová tartunk, hogy nem arról van szó, hogy Isten kínozna minket. Eljutottunk arra pontra, hogy felismertük, mennyire múlandó ez az élet, és hogy a szenvedés időleges. Véget ér az örökkévalóság által. Egyikük sem jut ki innen élve, mindannyiunknak fel kell készülnünk életünk legfontosabb eseményére, az ítéletünkre, mikor halálunk óráján Isten elé állunk.” Lamar úgy fogalmazott;
minden viszontagság és nehézség ellenére nyugodtan tudtak aludni, tudván, hogy Isten az, aki irányít, és ez a nehézség az Ő akarata szerint való.
“Egyetlen szenvedés sem mehet kárba. Nem tudom, hová visz Isten. Azt akarja, hogy megmutassam az embereknek, hogyan lehet kegyelemmel eltelve meghalni? Vagy csodát fog mutatni? Úgy döntöttem, hogy a közösségi médiát arra használom, hogy megmutassam az embereknek, nem számít, mi fog történni, az Istenbe vetett bizalom a legfontosabb… hogy elhagyd a saját vágyaidat és elképzeléseidet, letedd azokat a kereszt lábánál, és hagyd, hogy Ő gondoskodjon azokról” – írta egy posztjában Jessica.
Fotó: Jessica a betegágyán imádkozik (New York Post)
Az interjúban arról is kérdezték az özvegy férjet, hogy a gyerekek hogyan fogadták a híreket. “Nem tudták, hogy mi történik. Elmagyaráztuk, hogy Anyu beteg, végig nyílt volt velük a kommunikációnk. Az idő előrehaladtával aztán egyre jobban megértették, mi is a helyzet.” A családot megnyugtatta az a szentírási szakasz, mely arról szól, hogy Isten a madarakról is gondoskodik. “Tudtuk, hogy Isten valahogy rólunk is gondoskodni fog. Most is ezzel a bizalommal vagyok Felé.”
A család egy évig nyugalomban élt. “A 2022-es évünk gyönyörű volt. A 10 éves házassági évfordulónkon nászútra mentünk. Élveztük az együtt töltött időt, mint férj és feleség. Mikor Jessica betegsége később visszatért, először nagyon frusztrált lett, és egyértelműen voltak olyan pillanatai, amikor azt kérdezte, hogy miért, Istenem? Nekem is voltak ilyen pillanataim. Kemény ezt a hírt fogadni azzal a tudattal, hogy a jó időknek vége, bár mindig is tudtuk, hogy fennáll a rák visszatérésének lehetősége. Jessica is tudta ezt, épp ezért nem hagyta abba az Instagram oldalára való posztolást. Ami a leginkább segített nekünk túllépni ebben a helyzetben, az az volt, hogy
megértettük és elfogadtuk, hogy a mennyország az otthonunk, nem a földi lét.
És ettől a ponttól kezdve Jessica küldetése megváltozott. Bár nem tudta, mikor fog meghalni, innentől kezdve a legtöbb tartalom, amit készített, a halálra való felkészülésről szólt. Bizonyos értelemben komor dolog erről beszélni, de egyben gyönyörű is. Manapság sokan nem akarnak beszélni a halálról, még az Egyházban sem. Jessica szinte úgy beszélt, mintha meg akart volna halni. És én sokszor nem szerettem ezt, kényelmetlen volt a téma. Próbáltam vigasztalni őt, miközben szomorú voltam. Aki ápolt már halálos beteget, tudhatja, milyen ez. A haldokló vagy szenvedő szeretted a halálról beszél, te pedig nem szeretnél. Mindig imádkoztunk a csodáért, a gyógyulásért, ugyanakkor fel is akartunk készülni.”
Jessica testében a rák egyre jobban szétterjedt; a halálát megelőző hónapokat nagyrészt kórházban töltötte. Ahogy a halál lehetősége kezdett közeledni hozzájuk, Lamar a gyerekeket egyre jobban készítette. “Azt mondtam a gyerekeimnek, hogy Anyu hamarosan találkozhat Jézussal. Minél többet beszéltem velük, annál jobb volt, mert nem érte őket váratlanul édesanyjuk halála, amikor végül megtörtént. Hiszem, hogy
Isten kegyelme és ajándéka az, ha fel tudsz készülni egy szeretted halálára és a sajátodéra.
Amikor közelről ismersz valakit, és a szemed láttára távozik el a másik életbe, az kegyelem. Természetfeletti kegyelem, mely segít felkészülni a saját halálodra is.” Lamar arról is beszélt, hogy a szenvedés időleges, a menny és pokol azonban nem. “A keresztünk a mennybe vezető létrává válhat. A szenvedésre úgy tekinthetünk, mint Isten áldására, mert Isten el akar választani minket ettől a világtól, a világi és emberi vigasztalástól, hiszen az Ő vigasztalása sokkal nagyobb.”
“Jessica egy rendkívül sok talentummal megáldott, aranyszívű nő volt, természetes, vicces és intelligens” – mesélte feleségéről. “A szenvedést nyugalommal fogadta, nem sokat panaszkodott. Mindent megtett, hogy felajánlja szenvedését. A saját példáján keresztül megmutatta, hogy
nem az fontos, hogy hogyan kezdted az életed, hanem hogy hogyan fejezed be.
Ezt mindannyiunknak észben kell tartanunk; nem számít, milyen messzire zuhantál, nem számít, hol tartasz most a lelki életedben, tekints Jessicára példaként, és amíg élsz, bármikor újrakezdhetsz, bármikor eldöntheted, hogy szentté akarsz válni. El kell magunkat kötelezni az ima mellett, a kemény munkát el kell végeznünk. Óriási dolog forog kockán – az üdvösségünk. Mindig felkészültnek kell lennünk.”
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Jessica szerettei körében, békében távozott el idén április elején. Lamar megosztotta, hogyan néztek szembe a hiánnyal, a gyásszal. “Ha 12 éve házas vagy, eggyé válsz a kedveseddel – szó szerint egy testté váltok. Jessica halálával hirtelen meg kellett tanulnom, hogy ki is vagyok én nélküle. Nem vagyok már ugyanaz az ember, mint amikor először találkoztam vele. A bánat hullámokban jön és megy, csak át kell küzdeni magunkat ezeken Isten kegyelmével.”
“Egy alkalommal, mikor nagyon szomorú voltam, ránéztem a feleségem Instagram oldalára. Elkezdtem olvasni a posztjait, és azt éreztem, hogy Jessica szeretné, ha folytatnám az oldalt. Így is tettem. Talán tanúja lehetek annak, hogyan lehet egy ilyen veszteséget feldolgozni, hogyan lehet átvészelni ezt a szenvedést.
A feleségemmel nagyszerű csapatot alkottunk itt a Földön. És talán most is nagyszerű csapat lehetünk, úgy, hogy ő már reményeink szerint a mennyben van.”
Az interjúban arról is szó volt, mit tudunk tenni, hogy felkészüljünk a halálunkra. Lamar szerint a halált gyakran eltoljuk magunktól, nem akarunk rajta gondolkodni. “Katolikusként hisszük, hogy halálunk pillanatában ítélet alá esünk. Minden cselekedetet, gondolatot, szót és tettet megvizsgál Isten, mindent, amit tettünk, és azt is, amit elmulasztottunk. Sokak számára ijesztő ez a gondolat. A legjobb, ha a félelem és az Isten iránti szeretet is motivál bennünket. Ne essünk extrémitásokba; ne hagyatkozzunk túlságosan az isteni irgalmasságra, de ne is támaszkodjunk túlságosan az isteni igazságosságra sem! Meg kell értenünk, hogy Urunk irgalmas és igazságos is egyben, és ezt Jessica sokszor hangsúlyozta.” A férfi szerint érdemes a bűneink megvallásával kezdenünk, és soha nem szem elől téveszteni életünk végső célját.
“Nagyon megnyugtató volt a tudat, hogy Jessica ennyire felkészült. Egy fontos dolog, amit megtehetsz a szeretteidért – ha kegyelmekkel ellátva készülsz a halálra.”
Jessica Instagram-oldalát ma közel 60 ezren követik. Már életében is több százan léptek vele kapcsolatba, hogy megosszák, mennyire inspirálja őket a története, és ez halála után is folytatódik. “Egy korábbi ateista megosztotta, hogy a feleségem történetével megismerkedve megtért. Rákos betegeknek is sok erőt nyújt Jessica példája.” Létrehoztak egy email-címet is, ahová a megtérésekről vagy Jessica közbenjárására történt csodás gyógyulásokról szóló történeteket várják – így idővel talán megkezdődhet a rákban elhunyt, mély hitű édesanya szentté avatási folyamata is.
Forrás: Youtube.com
hirdetés
