Ugye senki nem gondolja, hogy a Magyarország Szépe cím valódi érték? Ugye nem hisszük, hogy a szép arc, a formás test mutatja egy nő esszenciáját? Mire figyel a nők kapcsán a média – és mire Isten?
Megválasztották Magyarország Szépét: a 23 éves Katzenbach Andrea lett a befutó, ő képviselheti majd hazánkat a nemzetközi Miss World döntőn – járta be az internetet a remek hír. Breaking newsnak nem nevezném, ugyanolyan jól tudtunk volna aludni, ha nem derül ki, ki lett Magyarország Szépe, és engem az sem annyira hatott meg, hogy a szépségverseny idei szlogenje ez lett: „Szépség, céllal”. Mintha a szervezők is éreznék, hogy ezek a fajta versenyek a felszínt kapargatják, habkönnyű szórakoztatásból pedig találunk ezer más lehetőséget a Netflixtől kezdve az Operettszínházig. Így mindig hozzá kell tenni az ilyen rendezvényekhez, hogy bizony van ám önmagán túlmutató céljuk. „A Miss World Hungary egyik legfontosabb missziója továbbra is az, hogy ráirányítsa a fókuszt a társadalmi felelősségvállalás fontosságára. A győztes egy éven át fontos feladatokat lát el: járja a világot, felhívva a figyelmet fontos emberi jogi és környezetvédelmi problémákra, és jószolgálati nagykövetként sokat tesz számos társadalmi ügy előremozdításáért” – olvastam az MTI-s hírt. Tény, hogy magasztosnak hangzik a cél, de azért a társadalmi felelősségvállalás kifejezés elgondolkodtatott. Vajon milyen társadalmi felelősség az, hogy egy versenyen nők sorakoznak fel, csak azért, hogy a kinézetük alapján rangsorolják őket? Attól most tekintsünk is el, hogy a szépség mennyire szubjektív dolog – ahányan vagyunk, annyiféle meggyőződésünk lehet arról, hogy ki vagy mi a szép. Itt a probléma sokkal inkább az, ahogy a nőket tárgyiasítják, ebben az esetben a saját beleegyezésükkel. Mintha az értékünket csupán az határozná meg, milyen adottságokkal születtünk. Szép-e az arcunk, megfelel-e az aktuálisan ideálisnak a testalkatunk, tudunk-e folyamatosan mosolyogni, szépen beszélni.
Ugye senki nem gondolja komolyan, hogy egy nő ebből áll?
Érdekes módon a közügyekben olyan gyakran előszeretettel megnyilvánuló feministák az ilyen versenyeknél mélyen hallgatnak. Ha az abortuszról van szó: „az én testem, az én döntésem”. Ha a hagyományos női szerepekről: „nekünk ne mondja meg senki, hogy mit kell csinálnunk”, ha a bérekről: „ugyanazért a munkáért kevesebb pénzt kapunk, mint a férfiak, és ez tűrhetetlen”. (Szándékosan egyszerűsítem le a mondatokat, hogy tisztábban lássuk a hozzáállást.) Ha viszont egy szépségversenyről van szó, ahol a nők, mint egy húspiacon megmutatják a testüket, végigvonulva a porondon folyamatos műmosoly kíséretében, várva a zsűri döntését, hogy ki a legszebb… az rendben van?
Engem az bosszant ebben, hogy éppen a női méltóság szenved csorbát, és mindez olyan marketinggel van eladva, mintha valójában a nők fontosságára irányítanák a figyelmet. Csak hogy a Miss World világversenyeken – ha megnézzük az eddigi éveket – csakis fiatal, vékony, fehérített fogsorú, telt idomú nők vesznek részt.
Mi a helyzet az édesanyákkal, akik otthon vannak, nevelik a gyerekeiket, és talán nem a legdögösebb szettben vannak minden nap?
Mi van a nőkkel, akik nap mint nap orvosként, ápolóként, tanárként, pszichológusként dolgoznak, vagy bármilyen más szakmában tesznek másokért?
Mi a helyzet az idősebb nőkkel, akik – tegyük fel – egy életen át segítették a háttérből a férjüket, teremtettek otthont a családjuknak, adtak szeretetet a környezetüknek?
Mi van azokkal a nőkkel, akik mélyszegénységben élnek, és bár dolgoznak, nem tudják, hogy a következő héten miből fognak ételt venni a gyerekeiknek?
Mi van azokkal a nőkkel, akik nap mint nap titokban, a belső szobájukban imádkoznak, közbenjárnak a szeretteikért, a gyülekezetükért, az országért?
Róluk miért nem beszélünk annyit? Miért nem méltányoljuk őket sokkal-sokkal jobban?
Valóban nem olyan csillogó az életük. Nem kíséri őket mindenhova stylist, sminkes, fodrász és egy komplett tévéstáb. Isten szemében viszont minden egyes nő hihetetlenül értékes és gyönyörű. Ő látja azt is, amit a világ nem lát. Ő elismeri a mindennapi, monoton küzdelmeket, és velünk van bennük. Ő céllal teremtett meg minket, nőket, és sosem mondott le rólunk.
Ő nem tárgyaknak tekint, akiket „használ” a céljaira, hanem drágának tart és becsesnek, mivel szeret minket.
Ő a szívünk és a tekintetünk szépségében gyönyörködik. Ő a teremtőnk, és Nála jobban senki nem lát és ért minket.
Nem baj, ha a világ szemében láthatatlan vagy. Nem baj, ha inkább a mennyben gyűjtesz kincseket. Nem baj, ha nem kapsz 100 vagy 1000 lájkot egy képre. Az sem baj, ha nem vagy minden egyes nap csinos és vonzó. Ezek itt mind a felszín. Azt kívánom magunknak, hogy merjünk Isten szerinti nők lenni, akiknek a jelleme egyre jobban hasonlít Jézuséra, akik a Kősziklán állnak és bátran képviselik az igazságot, miközben teljes szívvel mernek szeretni. Akik beleállnak a hivatásukba, és küzdelmek árán is az úton maradnak. Akik hűségesek a férjükhöz és gondoskodnak a családjukról. Akik képviselnek valami egészen megfoghatatlan mennyei minőséget. Akik az egész életükkel dicsőítik Istent. Legyünk ezek a nők – Magyarország igazi Szépei!
Szilágyi Anna
hirdetés
