Az öt érzékszerv közül talán a látást értékelik legjobban az emberek, mivel ez teszi lehetővé számunkra, hogy élvezzük az Isten által teremtett világ szépségét. José Humberto Negrete Lezo, egy 56 éves mexikói pap súlyos cukorbetegségben szenvedve néhány évvel ezelőtt megvakult. Az atya nemrégiben mesélt betegségének nehézségeiről, de mindazokról a kegyelmekről is, amelyek fogyatékosságából fakadnak.
„Jól csak a szívével lát az ember” – olvashatjuk Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című, világhírű könyvében. „Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” Ezt a bölcsességet teljes mértékben osztja José Humberto Negrete Lezo atya, aki közel harminc éve pap. Néhány évvel ezelőtt cukorbeteg lett, és a szövődmények következtében állapota egyre rosszabbodott, egészen odáig, hogy teljesen elvesztette látását.
A pap elmondta, hogy kezdetben nagyon nehéz volt számára állapotának elfogadása. Dühös volt, és nem volt hajlandó alávetni magát Isten akaratának. „Az idő múlása az, ami lassan-lassan megnyugtatott” – mondja. „Nem mondanám, hogy mára teljesen legyőztem volna ezt az emberi hozzáállást, a szenvedéssel szembeni ellenszenvet, de fel kell ismernünk a fájdalom isteni értelmét.”
Azt mondja, emberi szempontból nézve a helyzetét, az élete értelmét vesztette, mert elszigetelődött. „Néha úgy érzem, hogy paptestvéreim diszkriminálnak, de ha teológiai, isteni szemszögből nézem a veszteségem, akkor az valójában nyereség” – mondja teljes meggyőződéssel. „Több lelket nyertem meg Istennek látás nélkül, mintha látnék.” Élettapasztalata a spirituális oldalra irányította a figyelmét.
„Vakságom érzékenyebbé tett azok iránt, akik szenvednek, a betegek iránt, azok iránt, akik arra kérnek, hogy hallgassam meg őket,
akik egy kis időt kérnek tőlem. Az időm az övék.”
Fotó: José Humberto Negrete Lezo atya (aleteia.org)
Fogyatékossága ellenére plébános, és továbbra is celebrálhat szentmiséket. Van egy asszisztense, aki a mise alatt mellette áll, és felolvas neki a misekönyvből, ő pedig megismétli a szöveget a mikrofonba. Segítői felolvassák az olvasmányokat és az Evangéliumot, a prédikációt pedig Humberto atya mondja. És bár vannak ministránsok, akik segítik őt, az atya osztja ki az Eucharisztiát. „A fogyatékosságom vizuális, nem motoros” – mondta mosolyogva.
Humberto atya tudja, hogy sokan mennek keresztül ugyanazon a szenvedésen, mint ő. „Látni a színeket, az embereket, megfigyelni a mindennapi életet, és aztán hirtelen nem látni ezekből semmit…” A mexikói pap reméli, hogy hasonló problémával küzdő társai bátorítást kapnak azáltal, hogy van egy papjuk, aki osztozik fájdalmukban és megérti nehéz tapasztalataikat.
“Ez egy nagyon nehéz helyzet” – vallja be Humberto atya. “Éljétek meg a gyászotokat! Sírjatok a szemeitekért, a látásotok elvesztése miatt, mintha egy barátotokat vagy egy szeretteteket veszítettétek volna el.
De azután nagyon bízzátok magatokat Istenre.
Az Úr nélkül egy fogyatékossággal élő ember nem tud továbblépni.”
Forrás: aleteia.org
Fordította: Fekete Ági
hirdetés
