A közösségi médiában gyakran találkozom azzal a jelenséggel mind a tartalomgyártók, mind a fogyasztók részéről, hogy a Z generációhoz tartozó fiatalokat éltetik az újító hozzáállásuk és meg nem alkuvásuk miatt, míg az idősebb generációk tagjait egész egyszerűen a boomer jelzéssel illetik, különösképp, amikor valami olyan hangzik el részükről, ami a fiataloknak kevésbé van az ínyükre. Van, hogy ez a kifejezés csak poén, de gyakran sajnos lenézést, megvetést sejtet.
A fentebb leírt jelenség, a generációk közötti kapcsolat és az eltávolodás elgondolkodtatott, különösen akkor, mikor április végén Rómában Ferenc pápa magánaudencián fogadta a magyar zarándokokat, köztük engem is, és ott elhangzó beszédében a fiatalok felé is fordult, arra hívva fel a figyelmünket, hogy ápoljuk a kapcsolatot az idősebb generációkkal. „Különösen nagy örömmel emlékszem, kedves fiatalok, a veletek való találkozásra (a Papp László Sportarénában, tavaly áprilisban – a szerk.). Továbbra is arra szeretnélek bátorítani benneteket, hogy folytassátok a párbeszédet a benneteket megelőző nemzedékekkel. Beszélgessetek nagyszüleitekkel, népetek idősebbjeivel; keressétek a gyökereiteket, mivel ezzel szilárd alapokat fogtok lerakni a jövőre nézve. A gyökereitek ápolásával képesek lesztek bizalommal tekinteni előre, megerősödve az életet adó értékekben: a családban, az egységben és a békében. Tetszik ez az annyira evangéliumi közmondásotok: ’Jobb adni, mint kapni.’ Valóban így van:
az önátadás által az ember megtalálja saját magát, és így az élete nem marad üres.”
Megérintett a Szentatya beszéde, és úgy éreztem, ez a néhány sor igazi esszenciája annak, amire nekünk, mint a fiatalabb generáció tagjainak figyelni érdemes. Mindkét irányból szükséges lépéseket tenni, mert sajnos vannak idősek, akik előszeretettel mérgelődnek a fiatalok szokásain, lekezelik őket („fiatalság, bolondság”, mondogatják), és a fiatalok oldaláról éppígy megjelenik az értetlenség, a tisztelet hiánya. A jó irány, azt gondolom, az, ha a generációk között kölcsönös az egymás iránti érdeklődés, a tisztelet, a másiktól tanulni akarás vágya. Hogy tud-e újat mutatni a Z generáció, lehet-e tőlünk tanulni? Mindenképp, csak kellő nyitottság kell hozzá. És tudunk-e mi a szüleink generációja, vagy a még idősebbek által gazdagodni? Ez sem kérdés.
Az egyik fontos dolog, amit az idősebbektől tanulhatunk, hogy jobban közösségben gondolkodjunk. Tudom, nem lehet mindenkire érvényes igazságokat megállapítani, de az általános benyomásom ez; az idősebb generáció tagjainak jobban megy a családtagokért, barátokért, vagy a közösség tagjaiért hozott áldozatvállalás. Ennek sok oka lehet, az elsődleges talán, hogy mi már egy jóval individualistább világban nőttünk fel, a társadalom fiatalkorunktól mélyen belénk verte azt a szemléletet, hogy önmagunkat és a saját előrejutásunkat helyezzük előtérbe, és így szinte minden programban, tevékenységben azt keressük, hogy nekem ez most miért jó?, miért éri meg nekem?, kizárva azt a közel sem elhanyagolható szempontot, hogy pusztán másokért is tehetünk jót, önös érdek nélkül. Kevesebb idő és kisebb hangsúly jut arra, hogy közösségben formálódjunk, emellett pedig azt is elhitették velünk, hogy akkor teljesedhetünk ki, ha magunkat tesszük az első helyre, miközben
valójában akkor találhatjuk meg magunkat, ha másokért élünk.
Micsoda kontraszt! Véssük mélyen a szívünkbe Ferenc pápa szavait, melyeket kifejezetten a fiataloknak címzett! „Jobb adni, mint kapni. Valóban így van: az önátadás által az ember megtalálja saját magát, és így az élete nem marad üres.”
Mit gondolsz, mit tanulhatunk még az idősebb generáció tagjaitól?
hirdetés
