Pár napja Csókay Károly jezsuita szerzetes bekerült a miskolci Semmelweis Kórház hospice részlegére. Egyik rendtársa, Sajgó Szabolcs jezsuita meglátogatta őt, és videóüzenetet vett fel a 97 éves atyával, melyben rendtársainak és ismerőseinek üzen.
“Örülök neki, hogy vagytok, hogy a jezsuita rend Magyarországon fejlődik, megy előre, hogy a Jóisten ad hivatásokat” – kezdte meg rendtársainak és ismerőseinek adott videóüzenetét Csókay Károly atya. “Imádkozunk továbbra is a hivatásokért, és kérjük a Szentlélek vezetését a mindennapi munkákban. Sok tennivaló van, hogy mindig ki tudjuk választani azt, amit a Lélek sugall nekünk. Hála legyen a Jóistennek, hogy vagytok, hogy Jézus Társaságához tartozhatok, és még ilyen öreg korban is tudok valamit tenni. Isten áldása legyen veletek!”
A kalandos életutat bejárt Károly atya a kalocsai jezsuita Szent István Gimnáziumban tanult, majd kémia szakot végzett az ELTE-n. 1949-ben a vallásüldözéstől félve elhagyta az országot. Gimnazista korában még nem foglalkoztatta a papi hivatás, mivel szüleinek húsipari vállalata volt, és azt szerették volna, ha Károly folytatja a munkát. De Belgiumba kerülve megérezte Isten hívását. „Sétáltam az utcán Belgiumban és egyszer csak egy harangjátékra lettem figyelmes. Akkor megütötte a szívem, hogy mi az én hivatásom: a Jóisten szolgálatára adni magam.” Több rendet is meglátogatott, és úgy érezte, a jezsuitáknál van a helye. Belgiumban volt novícius, 1952-ben tette le fogadalmát, öt évvel később pedig Spanyolországban szentelték pappá. Több mint 15 éven át Chilében élt népmisszionáriusként, de az ország szegény északi részében, a chuquicamatai nagy rézbánya lelkésze és ipariskolájának prefektusa is volt. Szolgálatáról a Mandinernek adott interjújában is örömmel beszélt. “Nagyon szegény voltak ott az emberek. Nem volt saját papjuk sem, mindig nagy örömmel fogadtak engem, könnyen kapcsolatba tudtam velük lépni, jól ment ez a munka. Pedig nem volt könnyű, gyakran mínusz harminc fok volt fenn a hegyek közt. Mindig végiglátogattam minden családot, közben délelőttönként a gyerekeknek tartottam hittant, készítettem őket az elsőáldozásra, esténként pedig Szent Ignác lelkigyakorlatos könyve alapján nagy missziós beszédeket mondtam a szentmise keretében.”
Chile után Kanadába rendelték magyar lelkésznek. 1993-ban tért vissza Magyarországra, Budapesten, Kárpátalján és Miskolcon is szolgált. Chilei élményeit Egy magyar hithirdető Chilében című kötetében írta meg. Néhány éve a Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia 90. születésnapján a Pro Ecclesia Hungariae díjjal tüntette ki.
Ferenc pápa tavalyi magyarországi látogatása során személyesen is üdvözölhette az egyházfőt, ami nagy élményt jelentett Károly atyának, mivel nem gondolta volna, hogy valaha is élőben találkozhat a Szentatyával. “Spanyolul üdvözöltem a Szentatyát, és akkor ő rögtön odahívott engem, és megkérdezte, hogy hol éltem, honnan tudok spanyolul. Mondtam, hogy Chilében voltam, és örömmel válaszolta, hogy ő pedig Chilében végezte a teológiai tanulmányait. Persze nem volt sok időnk beszélgetni. De megkérdezte, hogy mit csináltam Chilében. S elmondtam, hogy először egy népmisszióban vettem részt, aztán bányalelkész voltam, végül Santiago külvárosában lelkipásztorkodtam.”
Károly atya korábban úgy nyilatkozott: “hálát adok a Jóistennek, hogy az ő országát szolgálhatom még időskoromban is. Úgy érzem,
az Úr azért adott ilyen hosszú életet, hogy őt és gyermekeit szolgálhassam, és elmélyüljek szeretetében”.
Imádkozzunk Károly atyáért és papi, szerzetesi hivatásokért!
Források: jezsuita.hu, mandiner.hu, valaszonline.hu
„A Jóistent mint szerető Atyát ismerem” – Csókay Károly jezsuita atya
hirdetés
