Keresztény párok körében is egyre gyakrabban megfigyelhető a házasság előtti összeköltözés tendenciája. Fontos ezzel a jelenséggel foglalkoznunk, megérteni a mögöttes indokokat, ugyanakkor az igazságot szeretettel képviselni. Cikkünkben a témát pszichológiai szempontok alapján járjuk most körbe.
Sokszor nehéz elhinnünk, hogy Isten azért adta a parancsolatait, hogy azok a javunkat szolgálják. Nehéz megbocsátanunk, mert azt gondoljuk, hogy ezáltal feladjuk magunkat, hogy az irgalom a gyengeség jele. Nehéz tisztán készülni a házasságig, és a helyzetünkön a társadalomban fellelhető tendenciák, a szexualitás szabad megélésének és az együttélés normalitásának hirdetése is nehezít. Nem vagyunk könnyű helyzetben, az árral szemben kéne úsznunk, ugyanakkor nem feltétlen érzünk ehhez erőt magunkban. Szabályokat követni, és azok mellett elkötelezettnek lenni nagyon nehéz, ha nem alapozza ezt meg a Teremtőnkkel való élő kapcsolat. Ha azonban a parancsolatok betartása az Isten iránti szeretetből, a Vele való kapcsolatunkból fakad, máris könnyebb. Ebben a küzdelemben ráadásul nem vagyunk egyedül; erőt és kegyelmet kapunk Istentől.
Mielőtt belemélyednél az olvasásába, fontos kihangsúlyozni, hogy bármilyen életállapotban, élethelyzetben is legyél, ez a cikk nem azért született meg, hogy ítélet mondjunk feletted, hanem, hogy szeretettel és őszintén képviseljük az igazságot, hogy a teljesebb élet felé vigyünk. Isten számára végtelenül fontos a lelked, a jólléted, és keresztényként feladatunk, hogy útbaigazítsuk egymást, ha tévedünk, ha rossz úton járunk. Az összeköltözés kapcsán ebben az írásban elsősorban pszichológiai szempontok kapnak helyet, nem azt hangsúlyozzuk, hogy házasság előtt együttélni bűn, de, ha Istent szeretni és tisztelni akarjuk életünk minden területén, erről sem feledkezhetünk meg.
Fontos először tisztáznunk, hogy mi a hosszú távú célunk, vágyunk a párkapcsolat terén. Nagy eséllyel az, hogy egy ember mellett, szeretetteljes, harmonikus szerelmi kapcsolatban élhessük le az életünket. A kérdés az, hogy vajon milyen lépések, gyakorlatok vezetnek ezen célunk felé? Gyakran halljuk, hogy az együttélés kiváló módja annak, hogy kipróbáljuk a házasságot, hogy bebiztosítsuk magunkat, hogy rájöjjünk, tényleg összeillünk-e a párunkkal. De a kutatási adatok ennek az ellenkezőjéről számolnak be. Két kutató számos tanulmány eredményeit összegezve megállapította, hogy „az együttélés és a házassági stabilitás közötti pozitív kapcsolatra vonatkozó várakozást az elmúlt években több nyugati országban végzett vizsgálat megcáfolta”.
A tanulmányok megállapították, hogy ha nem akarsz elválni, akkor ne költözz össze a pároddal, csak házasságkötés után.
Vajon miért jutottak erre a következtetésre? Vegyük figyelembe az alábbi, együttélésre vonatkozó kutatási adatokat:
– az együtt élő párok többsége sosem házasodik össze, de azoknál, akik mégis összekötik az életüket, a válási arány közel 80 százalékkal magasabb azokhoz képest, akik az esküvő utánig vártak az összeköltözéssel
– a házasság előtt együtt élő pároknál a házassági konfliktusok nagyobbak, a kommunikáció rosszabb, és ezek a párok gyakrabban jártak házassági tanácsadókhoz
– azok a nők, akik házasság előtt együtt éltek a párjukkal, több mint háromszor nagyobb valószínűséggel csalták meg a férjüket a házasságon belül
– az amerikai igazságügyi minisztérium megállapította, hogy az élettársi kapcsolatban élő nőket hatvankétszer nagyobb valószínűséggel bántalmazza az élettársuk, mint a házasságban élő nőket a férjük. Emellett több mint háromszor nagyobb valószínűséggel voltak depressziósak, mint a házas nők, és a párok szexuálisan kevésbé voltak elégedettek, mint azok, akik vártak a házasságig
A házasság időtartama, a házastársi béke, hűség, a fizikai biztonság, az érzelmi jóllét és a szexuális elégedettség szempontjából az együttélés nem éppen a boldogság receptje. „Az együttélés azt jelenti, hogy nem vagyunk tartósan elkötelezettek. A nem tartós elkötelezettség pedig azt, hogy egy jobb kapcsolatra, jobb lehetőségre várunk. Mégis miféle alap lehetne ez egy intim, bensőséges kapcsolatnak? Hogyan működhetne úgy, hogy közben azt gondoljuk a másikról: egyelőre jó vagy nekem. Nem túl szilárd alap ez a kapcsolat továbbfejlődéséhez. Az együttélés során nem vagyunk hajlandóak a nehéz időket a másikkal átvészelni, csak a jó időszakokat akarjuk együtt megélni” – fejtette ki Jordan Peterson ismert pszichológus egy előadásában, és arról is beszélt, hogy minél több szexuális partnere van egy embernek házassága előtt, annál nagyobb eséllyel fog a későbbiekben elválni.
Az együttélés a konfliktuskezelési mintákra is negatívan hat, erről Mihalec Gábor párterapeuta egyik online előadásában beszélt. „Biztosan ti is hallottatok már olyan történeteket, mint Ferié és Gizié, akik öt évig együtt éltek papír nélkül, majd összeházasodtak, és lám, lám, 2 év múlva elváltak, tehát azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a házasság rossz. Nem. Nem a házasság rossz. Tudod, mi történt Ferivel és Gizivel, és a nagyon sok hasonlóan járt párral? Az, hogy nem tudták, hogy
az együttélés első két évében rögzülnek a konfliktuskezelési mintázataink.
Az első két évben együtt éltek – elköteleződés nélkül. Amíg nem kötelezed el magadat a másik ember mellett, a konfliktusban úgy vagy jelen, hogy mindig van egy vészkijárat a fejedben. ’Hát, ha valami nem tetszik, akkor kalap, kabát, én mentem!’ A házasságban ez a vészkijárat nincs jelen, mert elköteleződtetek, és szeretnél kitartani a másik mellett, szeretnél a párod mellett felébredni 10 év és 50 év múlva is, így a konfliktust is jobban törekszel rendezni. De ha együtt éltek házasság előtt, rögzült a konfliktuskezelési stílusotok, és ha tudatosan nem változtattok ezen, akkor életetek végéig ugyanígy fogjátok kezelni a nézeteltéréseket. Feri és Gizi öt év együttélés után összeházasodott, ekkor megtörtént az elköteleződés. Kimondták a nagy igent, de agycsere nem történt közben. Az első veszekedésnél bekapcsolt az első két évben megszilárdult mintázat. És ez a mintázat a most már formálisan elkötelezett kapcsolatot elkezdi belülről feszíteni, és szétrobbantja, mert nem illik erre az új formára az a mód, ahogyan még mindig kezelik a konfliktusaikat.”
Világosan látszik tehát, hogy az együttélés árt a házasságnak. A fentebb említett tényezők mellett fontos megemlíteni, hogy az együttélés olyan felmerülő problémákat tesz döntő fontosságúvá, amelyek valójában nem fontosak a hosszú távú házassági siker szempontjából.
Az a bennünk élő vágy, hogy kiderítsük a partnerünkről, valóban ő-e az igazi, jó vágy, nincs vele baj.
Jólesik tudni vagy legalább megpróbálni kitalálni, hogy az adott személy megfelelő-e nekünk. Ezekre a kérdésekre azonban – ahogy fentebb kifejtettük – nem az együttélés ad releváns választ, csak a bizalmatlanság magvait ülteti el szívünkben azáltal, hogy a másik „kipróbál” minket és a kapcsolatunkat, tesztel, “interjúztat”. Így érthetően nem érezzük teljes biztonságban magunkat, mert a másik fél bármikor elmehet, ha a dolgok szerinte nem megfelelően alakulnak. Ha jelenleg vagy korábban házasság előtt együtt éltél a pároddal, akkor sem kell kétségbeesned a most olvasottak alapján. Ahogy II. János Pál pápa fogalmaz a test teológiájáról szóló beszédeiben, mindig van lehetőség arra, hogy a szívünk megtérjen a tisztátalan életmódból a tisztaságba. Imádkozz ezért, és tedd meg a szükséges lépéseket az életre szóló, boldog házasság felé!
hirdetés
