Talán mindannyiunknak ismerős helyzet, amikor nem töltünk Istennel annyi időt, amennyit szeretnénk, ezután pedig bűntudat gyötör. De ennek nem kell így lennie – Ő nem vádol, hanem tárt karokkal vár vissza!
Arra jöttem rá, hogy Istennel kapcsolatban a rendszer és az ehhez kapcsolódó egyensúly a legnagyobb nehézségem. Főleg a mozgalmas, feladatokkal teli hétköznapokon.
Isten egy nagyon szelíden hívó, csendes hang. Aki nem követeli tőlem a figyelmet. Nem akaratos és nem stresszel – míg a mindennapokban a munkában, vagy amíg tanultam addig az egyetemen is mindig jelen volt a nyomás. Szavakkal, gesztusokkal, mimikával. Ez a nyomás pedig megfelelési kényszert okoz. Legalábbis bennem ezt váltja ki, hogy igyekszem megfelelni. Ha nem is tudatosan, de mélyen belül még mindig nagyon fontos számomra, hogy ha nem is a környezetemnek, de a magam által felállított elvárásoknak megfeleljek. Legyek jó munkaerő, rendes testvér, odafigyelő gyerek, figyelmes barát, lelkes közösségi tag.
A „jó” keresztényt tudatosan hagytam a felsorolás végére. Ez a legfontosabb, de ki is lóg a sorból mert ez – ha nem nézem mások elvárását, a szúrós tekinteteket, a külső tényezőket, hanem befelé nézek és Istent próbálom meghallani -, abszolút a szereteten alapul. Nagyon sok emberi kapcsolatnak is a szeretet az alapja, de az embereknek véges a türelmük és a szeretetük. Istenből viszont a folyamatos, meg nem szűnő, feltétel nélküli szeretet árad. Bármit teszek, Ő szeret. Én magam eltaszíthatom magam a szeretettől, de Ő ettől függetlenül nem gúnyosan letorkol, hibáztat, elfordul tőlem, hanem már azelőtt megbocsát, mielőtt én kérném.
Hív magához, egy új esélyt adva, egy új élet reményében.
Egy ilyen Istennél tudom, hogy ha nem figyelek rá, Ő akkor is szeret és velem van. Nem nehezedik rám az Ő vádjainak súlya. Éppen ezért amikor kicsit sűrűbb időszak van, (munkában, tanulásban stb.) Isten kicsit hátrébb csúszik. Aki erre nem haraggal reagál, hanem szelíd hívással. Amit a nagy sürgés-forgásban talán meg sem hallok, és így veszik el a rendszer. A rendszeres fohászok, rágondolások, Bibliai részeken való elmélkedések. Mert találok mást, ami fontosabb, és így felborul az egyensúly.
A feladatom, hogy akár szélmalomharcot vívva megpróbáljam visszaállítani az egyensúlyt, ha már kibillentem és a mérleg elmozdult.
Istent újból arra a helyre kell tenni az életemben, ahol az Ő helye van. A kormánynál, a vezérlőpultnál, a csúcson.
Viszont többször megtapasztaltam, hogy, mint a tékozló fiút az édesapja, úgy engem is tárt karokkal vár az Atya és egy lépésemre válaszul Ő felém rohan.
Németh Eszter
hirdetés
