Az európai kultúrában, gondolkodásban az emberi élet olyan értéknek számít, amiben senki, semmilyen körülmények között kárt nem tehet. Mégis: az elmúlt héten Franciaországban alkotmányba foglalták az abortusz való jogot, az ukrán-orosz háborúba továbbra is küldik a fegyvereket, Magyarországon pedig egyre többen sürgetik az aktív eutanázia bevezetését. De hova vezet mindez? Németh Hunor vendégírását osztjuk meg.
“Látnok!”, nyögtem, “szörnyü látnok, ördög légy, madár, vagy átok,
Sátán küldött, vagy vihar vert most e puszta partra bár,
Tépetten is büszke lázban, bús varázstól leigáztan,
Itt e rémek-járta házban mondd meg, lelkem szódra vár:
Van…van balzsam Gíleádban?…mondd meg!…lelkem esdve vár!”
S szólt a Holló: “Soha már!”
Edgar Allan Poe – A Holló (részlet)
Az európai kultúrában, gondolkodásban az emberi élet olyan értéknek számít, amiben senki, semmilyen körülmények között kárt nem tehet. A kereszténység, mely az egész kontinens gondolkodásmódját, kultúráját meghatározza, s aminek hatásai alól egy ateista sem tud kibújni, világosan fogalmaz az élettel kapcsolatban.
Mi, mindannyian, a megátalkodott bűnöstől, a szent életű emberig, Isten szándéka miatt létezünk.
Ő teremtett minden embert a saját hasonlatosságára, ebből kifolyólag személyiséggel és szabad akarattal rendelkező, egyedi, megismételhetetlen létezők vagyunk. Az élet megőrzésének fontossága nem csupán a keresztény kultúrában jelenik meg, példaként, elég a Hippokratészi eskü szövegét elolvasnunk, melynek lényege az élet védelme és szolgálata.
Nem szükséges ennyire visszamennünk az időben A XX. század háborúi, élet- és emberellenes eszméi, és a pusztítás, amit mindezek okoztak, generációk fejébe szegezte, hogy ilyesmi többször nem történhet meg. Konszenzus volt azzal kapcsolatban, hogy minden erővel el kell kerülni, hogy ismét olyan borzalmakat éljünk át, amik számos élet elvesztéséhez vezetnek. Persze voltak katonai összecsapások (Vietnam, Korea, stb.), de egy teljes kontinensen zajló, egész világot magába foglaló konfliktus kirobbanását meg tudta akadályozni a nyugati civilizáció. Azóta mintha változás történt volna.
A jólét, a gazdasági fellendülés és kényelem sokunk fejében elfeledtette az élet fontosságát, törékenységét, értékét. Koktélt szürcsölve napoztunk, és élveztük a tiszta, felhőtlen égboltot. Az égbolt mára igencsak felhős lett, sőt, károgó, félelmetes, fekete madarak jelentek meg rajta. Károgásuk messze hallatszik, tisztán érthető.
Az elmúlt héten Franciaországban (a Francia Püspöki Konferencia és később a Pápai Életvédő Akadémia tiltakozása ellenére) alkotmányba foglalták az abortusz való jogot. Ugyancsak Franciaországhoz kapcsolódik, hogy a francia elnök, Emmanuel Macron nem tartja elképzelhetetlennek, hogy Nyugat-Európa és a NATO csapatokat küldjön Ukrajnába. A kijelentés óta több Európai Uniós ország kormányának a tagja jelezte, hogy megfontolandó, sőt, üdvözlendő a francia államfő álláspontja. A tengerentúlon, Macron eszmefuttatása után pár nappal, Joe Biden a Capitoliumban tartotta meg a State of the Union (értsd: évértékelő) beszédét. A beszéd során, mikor arról beszélt, hogy a szomszédunkban zajló háborúba nem állítják le a fegyverek és katonai eszközök küldését, sőt, ha lehet még magasabb fokozatra kell kapcsolni, tapsvihar tört ki a Demokrata politikusok részéről az Egyesült Államok törvényhozásának épületében.
Jöjjünk picit haza: Magyarországot relatíve hosszú ideje foglalkoztatja egy, az eutanázia kérdésével kapcsolatos közéleti esemény. Karsai Dániel ügye nyomán mára pártok szeretnének minimum népszavazást, de főként törvénymódosítást az eutanáziával kapcsolatosan.
Csupán néhány hír az elmúlt napokból, hetekből. Most nem szándékozom politikailag megítélni ezen történéséket, csupán azt szeretném megvilágítani, milyen könnyen teszik le emberek a voksukat a halál, a pusztítás mellett. A helyzet groteszk jellegét az adja, hogy
pont ma, amikor az emberi jogok fontosságát megannyi alkalommal hirdetik, amikor a legapróbb érzékenységre is oda kell figyelni, akkor lehetünk szem- és fültanúi ezeknek a folyamatoknak.
Ha valaki szót emel az abortusz ellen, ha valaki jelzi, hogy a tűzzel játszunk és egy világháborút szabadíthatunk magunkra, ha felelőtlen kijelentéséket, cselekedeteket teszünk az ukrajnai konfliktus kapcsán, villámgyorsan érkeznek a bélyegek, címkék, melyek szerint az illető valakinek a zsoldjában áll, áruló, elrepült felette az idő, meg amúgyis: maradjon csöndben!
Egy nap számtalan, Isten által létrehívott életet vesztünk el a fronton, a kórházban és a vezetők nem gondolkodnak el a következményeken, horribile dictu, azt skandálják: Még!
Lehet csupán paranoia, de bele sem merek gondolni, hova vezet és hol van annak az folyamatnak a vége, ahol szabad magatehetetlen, beteg embereket ölni, magzatokat megfosztani az élettől, nem okoz gondot emberek sokaságát egy teljesen fölösleges háború frontjára vezetni, mintha csak robotok lennének, és attól sem riadunk vissza, ha ártatlan civilek tömegét veszélyeztetjük a háború eszkalációjával.
Úgy gondolom, érdemes volna sürgősen átgondolni a jelenlegi helyzetet és sok területen változtatni. Amíg ez nem történik meg és a halálmadarak fölöttünk repkednek, körülöttünk járnak, csak annyit mondhatunk – és mondanunk is kell-, hogy: hess, madár!
Németh Hunor
hirdetés
