Az áldás egy általános szó, amellyel Isten kegyelmét kérik egy személyre vagy tárgyra. Fontos leszögezni, hogy az egyházban nem tartozik a szentségek közé.
A Biblia áldásai
A Biblia számos helyzetben beszél áldásokról, leggyakrabban úgy, hogy az egyén dicsőíti Istent. A Katolikus Lexikon szerint az áldás egy cselekmény, jót előidéző szó és gesztus, az átok ellentéte. Az áldás emellett a dicséret szinonimája, ahogy a zsoltárosnál is látjuk: „Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van!” (Zsolt. 34:2)
Az áldás, ahogy a Katekizmus leírja, az imádság mozdulata:
Az áldás kifejezi a keresztény ima alapvető mozdulatát: Isten és az ember közötti találkozást. Az áldásban Isten ajándéka és az ember elfogadása egyesül egymással. Az áldás imája az ember válasza Isten ajándékaira: mivel Isten megáld, az emberi szív viszonzásul megáldhatja azt, aki minden áldás forrása.
Az áldás egy másik aspektusa az imádság, hogy Isten kegyelmei egy másik embernek is megadassanak.
Az áldást arra is használják, hogy kifejezzenek egy kívánságot, hogy minden jó szerencse, különösen lelki vagy természetfeletti szerencse kísérje az illetőt. Mint amikor Dávid azt mondja: „Áldott vagy te, és jó lesz neked!”
Az egyház áldása
Az egyház sokféle módon követte ezeket a bibliai nyomokat, és sokféle körülmény között osztott áldást.
A Katolikus Enciklopédia szerint egy dolgot nem szabad elfelejteni: „Az áldások nem szentségek.”
A Katekizmus kifejti:
Minden áldás Istent dicséri és az Ő ajándékaiért ad hálát. Krisztusban a keresztényeket Isten, az Atya „minden lelki áldással” megáldja. Ezért az Egyház az áldásokat Jézus nevének megidézésével adja át, rendszerint a kereszt szent jeleinek megtétele közben.
Bizonyos áldásoknak maradandó jelentőségük van, mert személyeket szentelnek Istennek, vagy tárgyakat és helyeket tartanak fenn liturgikus használatra. A személyeknek szánt áldások közé tartozik a kolostor apátjának vagy apátnőjének megáldása, a szüzek és özvegyek felszentelése, a hitvallás szertartása és az egyház bizonyos szolgálatainak (felolvasók, katekéták stb.) megáldása. A tárgyakra vonatkozó áldások közül példaként említhetjük egy templom vagy oltár felszentelését vagy megáldását, a szent olajok, edények és ruhák, harangok stb. megáldását.
A szenteltvízzel való locsolással együtt gyakran áldást is mondanak. A hívek általában a mise végén részesülnek áldásban, amikor a pap a kereszt jelét „rajzolja” a hívek fölé.
Mint korábbi cikkünkben beszámoltunk róla, a Szentszék Hittani Dikasztériuma 2023. december 18-án tette közzé Fiducia supplicans kezdető nyilatkozatát, amelyben úgy fogalmaznak: minden áldás „meghívás arra, hogy egyre közelebb kerüljünk Krisztus szeretetéhez” .
Forrás: Aleteia
Fordította: Szilágyi Anna
hirdetés
