Nagy port kavart a hír, miszerint a Vatikán jóváhagyta az azonos nemű párok megáldását. De vajon mi igaz ebből és hogyan kell értelmezni? Ezúton közöljük – változtatás nélkül – a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) válaszát, amelyet a 777 megkeresésére küldtek.
„A Szentszék Hittani Dikasztériuma 2023. december 18-án tette közzé Fiducia supplicans kezdető nyilatkozatát, amely megerősítette az Egyház házasságról vallott tanítását, mely szerint “az Egyház mindig csak azokat a szexuális kapcsolatokat tekintette erkölcsileg megengedettnek, amelyeket házasságban élnek meg, nincs hatalma liturgikus áldását adni, amikor ez valamilyen módon erkölcsi legitimációt kínálhatna egy házasságnak vélt kapcsolatnak vagy egy házasságon kívüli szexuális gyakorlatnak” (11. pont).
Szintén az Egyház régi tanítása, hogy “akik áldást kérnek, azt mutatják, hogy szükségük van Isten üdvözítő jelenlétére” (20. pont). Az áldás szokása a zsidó-keresztény hagyományban ősidőktől fogva jelen van: például a családapa megáldja a gyermekét, vagy a liturgikus szertartások (a misék is) legtöbbször áldással zárulnak, de ugyanígy a pap megáld személyeket és tárgyakat (pl. termőföldek, keresztek, lakások megáldása) különböző alkalmakkor.
hirdetésA dokumentum hangsúlyozza, hogy éppen a fentiek miatt “van lehetőség a rendezetlen élethelyzetben lévő és az azonos nemű párok áldására, de ez nem történhet az egyházi hatóságok által jóváhagyott liturgikus formában, hogy az ne legyen összetéveszthető a házasság szentségének szertartásában lévő sajátos áldással” (31. pont). Éppen ezért
“ezt az áldást soha nem lehet az polgári esküvői szertartással egyidejűleg vagy ahhoz kapcsolódóan végezni, sem pedig az esküvőn használatos ruhákkal, gesztusokkal vagy szavakkal.
Ugyanez igaz akkor is, amikor az áldást egy azonos nemű pár kéri” (39. pont). Az áldást felszentelt szolga bölcsességére és belátásra bízza a nyilatkozat (41. pont).
Ahogy a dokumentum fogalmaz, minden áldás “meghívás arra, hogy egyre közelebb kerüljünk Krisztus szeretetéhez” (44. pont).
hirdetés
