#csakegygondolat – „Próbáljuk meg újra, most együtt!”

Egy templomban született fontos gondolat arról, mit jelent, hogy valóban olyanok vagyunk, mint az agyag Isten kezében.

„Jaj annak, aki perbe száll alkotójával, bár csak egy a földből készült cserépedények között! Mondhatja-e formálójának az agyag: Mit csinálsz? És a készítmény ezt: Nem ügyes a kezed?”  A templomban ülve hallgattam ahogy a Tiszteletes úr Ézsaiás próféta könyvéből olvas fel, és rádöbbentem, hogy mekkora is valójában a hasonlóság az agyag és az ember között. Az én hitem is nehézségek között, mint a tűzben égetett vas erősödött meg, és ameddig Isten formál engem, tudom, hogy velem van.

Bármennyire is nehéz sokszor az élet, végtelen hálával tölt el annak a gondolata, hogy Isten csak olyan változásnak, „tehernek” vet alá, amelyről tudja, hogy az Ő segítségével elbírom – és

hirdetés

soha nem mond le rólam, még akkor sem, ha én már elvesztettem az erőmet.

Ő minden reggel felébreszt engem, új napot hoz, és hiszem, hogy minden egyes nappal közelebb jár ahhoz, hogy elkészüljön a lelkem formálásával. Minden egyes nap ott lesz Ő mellettem, és mellette semmitől sem kell félnem.

Velem van, ha boldog vagyok, velem van, ha sírok, velem van, ha megrohan a múlt emléke, velem van, ha tanácstalan vagyok, és velem van, ha hálát akarok mondani a mögöttem lévő napért. Sokáig meg akartam érteni, hogy ez vagy az miért történt úgy, ahogy, de már tudom, hogy valószínűleg ma reggel nem ültem volna ott a templomban, és minden szükséges volt ahhoz, hogy én megismerjem és befogadjam az életembe Istent. 

Bár még mindig félek a jövőtől, és sokat hibázom, rendíthetetlenül imádkozom, mert tudom, biztos vagyok benne, hogy meghallgatja az imáimat, és nem fog magamra hagyni. Bármi történjék, Ő mindent lát, és mindig ki fogja nyújtani segítő kezét, ha az ember elesik, mintha azt mondaná: ,,Semmi gond, próbáljuk meg újra, most együtt!”

Kulcsár Tamara

hirdetés