Az emberekben mindig volt, mindig lesz igény hitre, igény arra, hogy az életüket egy biztonságos keretben lássák, igény arra, hogy higgyenek valamiben. Az egyház felelőssége abban áll, hogy találnak-e nálunk élő vizet, igazi lelki táplálékot, igazi válaszokat az életkérdéseikre, vagy pedig máshol keresnek – hangsúlyozta Balog Zoltán püspök a Kossuth Minden időben című műsorában. Kojsza Péter műsorvezető beszélgetett a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnökével a 2022-es népszámlálás eredményeiről, ennek fontosabb gondolatait szemlézzük.
Nem lepték meg a reformátusságra vonatkozó adatok – egyebek mellett erről is beszélt a Kossuth rádióban Balog Zoltán, megjegyezve, hogy a választói névjegyzék alapján minden évben nyilvántartást vezetnek a hívek számáról: – Mi minden évben szembesülünk azzal, hogy kevesebben vagyunk, miközben vannak növekvő gyülekezeteink – fogalmazott. A nem válaszolók magas aránya ugyanakkor szomorúsággal töltötte el. A népszámlálást egyébként nem tartja hitvalló helyzetnek, hiszen nem egy közösség, hanem a számítógép előtt kellett vállalni a hitet. Kiemelte ugyanakkor, hogy ha az egyes gyülekezetek választói névjegyzékét összevetik az adott településeken mért népszámlálási adatokkal, és a különbség jelentős, akkor ott elkezdődhet egy missziói munka az emberek megszólítására.
2001-ben még a magyar lakosság háromnegyede volt vállaltan vallásos, ma viszont kevesebb mint a fele. Akkor az elmúlt húsz évben nem jó utat választottak az egyházak, köztük a református egyház is? – vetette fel a kérdést a műsorvezető, amire válaszul Balog Zoltán elmondta: nem tartja elég hatékonynak a történelmi egyházak becsatornázó képességét, de arra is felhívta a figyelmet, hogy ha csak a válaszolókat nézzük, akkor a vallásosok aránya alig csökkent. – Az emberekben mindig volt, mindig lesz igény hitre, igény arra, hogy az életüket egy biztonságos keretben lássák, igény arra, hogy hihessenek valamiben.
A mi felelősségünk az, hogy nálunk találnak-e élő vizet, igazi lelki táplálékot, igazi válaszokat a kérdéseikre, vagy pedig másutt keresnek
– mondta.
Az interjúban szóba került az egyház közéleti felelőssége is. Ezzel kapcsolatban a püspök úgy vélte, hogy az egyháznak akkor kell megszólalnia a közéletben – akár helyi vagy Kárpát-medencei szinten is –, ha az erkölcsi elvek úgy sérülnek, hogy az az egész közösségre károsan hat. A műsorvezető utalt arra is, hogy sokan a „politikai keresztyénség” bukását látják a népszámlálási adatokban, amire válaszul a Zsinat lelkészi elnöke nagyon vékonynak nevezte azt a réteget, amelyet érint a „politikai keresztyénség” kérdése. – Azokat, akik az újságokat olvassák, azokat, akik az egyházat semmilyen más szempontból nem tudják megítélni, csak hogy szereti-e a kormányt, vagy nem szereti, utálja-e a kormányt, vagy nem utálja, kiad-e olyan politikai nyilatkozatokat, amiket elvár tőle egyik vagy másik oldal, hogy ezt ítélje el, azt ítélje el, itt emelje fel a hangját – sorolta. – Azokat, akik az egyházon belül vannak – folytatta – kevésbé érdekli, hogy az egyház milyen politikai nyilatkozatokat tesz. Az érdekli őket, hogy kapnak-e valóságos válaszokat, támaszt az életkérdéseikre, amelyek az életet és a halált, a boldogságot, a gyermekeiket, a szeretteiket érintik. A „politikai keresztyénség” kérdése egy szűk, az egyházat inkább kívülről szemlélő, és belülről, az egyház valóságos életét kevésbé ismerő társaságot foglalkoztat – szögezte le a püspök.
Fotó: Horváth András
Balog Zoltán szerint minden lelkipásztornak és közösségnek saját magának kell válaszolni arra, kapnak-e a hívek releváns válaszokat az életkérdéseikre. – A személyes, ember-ember viszonyban, lelkipásztor-hívő viszonyban dől el, hogy hitelesek-e a válaszaink vagy sem, és ott, ahol élő közösségben tartják meg azokat az embereket, akiknek életkérdéseik vannak. Hadd mondjam – Istennek hálát adva –, hogy rengeteg ilyen élő közösséggel találkozom egyházunkon belül és kívül – jegyezte meg.
A beszélgetésben felvetődött, hogy egyesek szerint a „népegyház” lemorzsolódik, és a „hitvalló egyház” időszaka jött el. Erre reagálva a püspök óvatosságra intett a címkék használatával kapcsolatban, még ha a szélek töredeznek is. Azt mondta:
ő szeretne megmaradni a Jézus Krisztus egyháza definíciónál.
Úgy fogalmazott, hogy mi mindig a nép egyháza leszünk, Isten népének az egyháza, akkor is, ha hárman maradunk. Beszélt arról is, hogy visszaszorulóban van az a fajta tradicionális kötődés, amelynek az az alapja, hogy a szülők, a család a gyökerei révén azért mégiscsak református. Emellett azonban – tette hozzá – erősödik azoknak a tudatossága, akik valóban gyakorolják a hitüket, illetve egyre bátrabban vállalnak szolgálatot is az egyházban.
Az egyház küldetését a püspök koncentrikus körökben képzeli el: – Egyházként először azokért vagyunk felelősek, akik a gyülekezetekbe járnak, utána jönnek azok, akik úgymond névlegesen reformátusok, majd azok, akik már névlegesen sem azok, de valahol az emlékeik között ott van, hogy tulajdonképpen reformátusok lennének. Kiterjesztve azonban elmondható, hogy minden ember felé szól a küldetésünk – mondta. Elhangzott az is, hogy az intézményrendszeren keresztül egyre több olyan ember kerül kapcsolatba az egyházzal, akiknek semmilyen családi kötődésük nincs a reformátussághoz, de felismerik, hogy van itt egy közösség, amihez jó lenne tartozni. – Amikor megpróbálnak beépülni az egyházba, akkor felmerül a kérdés, hogy mibe is próbálnak integrálódni, mit is jelent reformátusnak lenni, illetve mit jelentenek a szokások és a hagyományok a XXI. században – fogalmazott.
A hagyományos keretek kérdésénél maradva a püspök elárulta: szerinte is el kell jutni a formák átgondolásához, nem ez azonban az első lépés. Nem tekinti például megoldásnak, hogy gyorsan új, vonzóbbnak vagy érdekesebbnek tűnő formákat keressenek, ha úgy érzik, nem tudják megszólítani a fiatalokat. Bár – jegyezte meg ezzel kapcsolatban – éppen a 10–19 évesek körében nőtt a reformátusok aránya. – Nem így kezdődik ez a folyamat, hanem úgy, hogy életsegítséget akarunk adni, találkozunk fiatalokkal, akiknek életkérdéseik vannak, és segítséget adunk nekik, nem mindig válaszokat – magyarázta.
Az interjú végén – visszakanyarodva a népszámlálás számadataihoz – Balog Zoltán úgy fogalmazott: többet ér ötven hiteles református keresztyén, aki vonzóvá teszi Krisztus szeretetét, mint ötszáz hiteltelen, aki elriasztja az egyházi közösségtől és talán Istentől is azokat, akik körülötte vannak. Hangsúlyozta, hogy nem szeretné, ha „áldozatul esnénk a számoknak”. – Amennyiben valaki tisztességgel, becsülettel, Isten előtti önvizsgálattal végezte eddig is a szolgálatát, az ne érezze úgy, hogy ő alkalmatlan, elrontotta! – nyomatékosította.
„A számokat bízzuk rá elsősorban az Úristenre, s utána a statisztikai hivatalra,
a mi dolgunk az, hogy minden nap együtt, mint egyház, meg tudjunk állni Isten színe előtt, és el tudjunk számolni a nekünk adott feladattal, talentummal egyenként is, illetve közösségként is. Ha ezt meg tudjuk tenni, akkor jöhetnek a számok, meg mehetnek a számok, nem ebből fogjuk levezetni azt, hogy mi a dolgunk, vagy mi nem a dolgunk ebben a világban.”
Forrás: Kossuth rádió, Reformatus.hu
hirdetés
