Talán neked is ismerős, amikor a hétköznapok pörgésében leveszed a szemed Istenről, az egyetlen éltető forrásról – aztán nem érted, miért vagy ennyire csüggedt és kimerült. Hidd el, Ő nem hagyott el, és ma is arra vágyik, hogy beszélgess Vele! Imádkozzunk!
Drága mennyei Atyám!
Annyira szeretlek. Annyira fontos vagy az életemben. Nemcsak egy dolog a sok közül, hanem a Kőszikla, akire az életemet építem. Mindennek az alapja Te vagy.
Mégis úgy érzem, nem ez a fontossági sorrend látszott az elmúlt időszakban az életemben. A sok tennivaló, feladat, határidők, baráti és családi kapcsolatok, nehézségek közepette elvesztettem a fókuszom. Levettem a szemem Rólad. Kérlek, bocsáss meg nekem! Szükségem van Rád, Uram!
Nemcsak az áldásaidra és a segítségedre – hanem tényleg Rád, a személyedre.
Kérlek, taníts meg, hogy ne csak akkor keresselek, ha bajban vagyok vagy ha már nem bírom emberi erőből tovább vinni a terheim, hanem tényleg úgy élhessek Veled, mint a legjobb barátommal, aki ugyanakkor a Királyom is! Napi szinten szeretnék beszélgetni Veled, megosztani az örömeim, a bánataim, a szorongásaim és a terveim. Sőt nemcsak én szeretnék beszélni, hanem hallgatni is akarlak Téged! Tudom, hogy ma is van mondanivalód a számomra. Úgy döntök, hogy csendben leszek ma – ha csupán néhány percre is megy – és figyelek Rád.
Köszönöm, hogy semmi nem választhat el a szeretetedtől! Te biztos pont vagy, az a személy, akire valóban mindig számíthatok. Néha nem értem, miért hallgatsz, vagy miért nem hozol változást egy-egy területen, de eldöntöttem, hogy akkor is bízni fogok Benned, a körülményeimtől függetlenül. Mert Te hűséges Isten vagy, aki elhívtál és a nevemen szólítottál. Ismered minden gondolatomat, érzéseimet és rezdülésemet. Hálát adok azért, aki Te vagy és aki én lehetek Benned!
Jézus hatalmas nevében. Ámen.