Papp Miklós görögkatolikus pap és családapa elgondolkodtató írása a lelki szegénységről és a lágy szívről.
„Semmi sem lágyítja meg úgy a szívet, mint saját bűnösségünk tudata, és semmi sem keményíti meg úgy, mint a saját igazunk tudata.”
Tolsztoj, Napló 446.
Rendszeresen kérdezni szokták, hogy Krisztus a Boldogságmondásokban miért „lelki szegénységről” beszél, s miért nem „lelki gazdagságról”, hiszen végső soron azok a boldogok, akik Istenben gazdagok. Talán Tolsztoj mondata segít megérteni: semmi sem keményíti meg úgy a szívet, mint a saját igazunk tudata. Látunk mi erre bőven példát. Ilyen az, amikor valaki képtelen fejlődni, mert eltelt önmaga szintjével. Ilyen az, amikor valaki gőgösen lenéz másokat, mert szellemi fölényt érez. Ilyen az, amikor jól összeszokott hittanos csoportok összezárnak, s nem kíváncsiak az újak világára. Ilyen az, amikor valaki már sokat tud a hitről, s nem akar még meríteni a Felfoghatatlan teológiai-filozófiai gazdagságából. Ilyen az, amikor valaki sekélyes szintjéről magabiztos kommenteket biggyesztget érinthetetlen igazságtudattal.
Ezek azok, akik lelkileg gazdagnak hiszik magukat. Krisztus pont nem őket nevezi boldognak.
Aki már gazdagnak hiszi magát, annak megkeményedik a szíve az új, a más, a tanulékonyság, az alázat, a pluralizmus iránt, ráadásul képes a maga vélt igazát erőszakosan terjeszteni, kemény szívvel. Ám Krisztus éppen azokat nevezi boldognak, akik lelki szegények: Tolsztoj szavaival, akik tudnak a bűnösségükről, kicsiségükről, s ezért nyitottak Istenre, a tanulásra, a fejlődésre, a gazdagodásra, a másik ember világára.
A bűnösség tudata teszi lággyá a szívünket Isten felé: rászorulunk gyógyítására a történelem végéig. S egészen megrendítő belegondolni abba, hogy gyógyító hatalma máig elér: az Eucharisztia fölött azt halljuk, hogy a kenyér megtöretik, a vér kiontatik „a bűnök bocsánatára”. A bűn a szakadék Isten és ember között, amit önerőből mi nem tudunk áthidalni. Minden Liturgián halljuk, amint a bűnös szívünk elé siet Krisztus: áthidalja a bűn fölötti szakadékot szent testével és vérével. Szentáldozáskor mintha nem is a kezünket tartanánk és szánkat nyitnánk, hanem a bűnös és lelki szegény szívünket tartanánk az Euchariszta felé. Ám a bűnösség tudata nemcsak Isten felé lágyítja meg a szívünket, hanem az emberek felé is: mindannyian ismerhetjük a szentéletű papok és szent keresztények irgalmas szívűségét, és talán mindannyian megtapasztaltuk már a magabiztos keresztények irgalmatlan kemény szívűségét is.
Az egyház nem a tökéletesek, és ezért irgalmatlanok gyülekezete, hanem a bűnösök, s ezért a lágy szívűek gyülekezete.
A nagyböjt a bűnök belátásának és a szív ellágyításának az ideje. A pszichológia szerint mindenkiben működnek „énvédő mechanizmusok”, melyek alapján alapvetően jónak hisszük magunkat. Nem tudnánk élni, dönteni, cselekedni, ha állandóan szoronganánk, ha állandóan a bűntudat mardosna, ha nullának hinnénk magunkat. Így a Teremtő beleteremtette a pszichénkbe ezeket az „ént védő” gondolatokat: nem lehet flow-ban élni, ha állandóan görcsölnünk kellene. Ám a nagyböjt annak az ideje, hogy most kikapcsoljuk ezeket az énvédő gondolatokat, s merjünk mélyen önmagukba nézni. Most annak az ideje van, hogy higgyük el: bűnösök vagyunk! Hidd már el, hogy talán nem olyan jó veled együtt élni egy házasságban, családban, mint ahogy te gondolod – lehetne veled szebb is az élet! Hidd már el, hogy az imának nevezett tákolmányaid nem mindig tetszenek annyira az Istennek, mint amennyire te véled. Hidd már el, nem olyan jól dolgozol te, mint amennyire hiszed – tudna belőled nagyobb gazdagság is előjönni. Hidd már el, hogy a világról, Istenről, a létről nem annyi az igazság, mint amennyit te oly magabiztosan tudni vélsz – sokkal komplexebb és pazarabb az igazság világa! A nagyböjt annak az ideje: lágyítsuk meg a szívünket. A lelki szegény tud megújulni, fejlődni, tanulni, növekedni. Demmer úgy mondja: az egyház nem erkölcscsősz akar lenni, nem szorongást akar előidézni a bűntudattal, hanem a legjobb énünkhöz, a legjobb életünkhöz akar segíteni.
A legjobb létlehetőségeiről marad le, akiben nincs bűnbánat, aki nem lágyítja meg a szívét.
Papp Miklós
Szeretettel ajánljuk Papp Miklós két korábbi könyvét, amely a 777-en megjelent írásait tartalmazza.
hirdetés
