„Ha elfogadod, hogy értékes vagy, hiszen Isten szeretett gyermeke vagy, olyan leszel, mint egy kiömléses vulkán, amely a bensejéből meleget áraszt, kiemelkedik a saját környezetéből, és életet ad” – mondta tanításában Forgács Balázs katolikus pap a 777 imaestjén. De vajon hogyan kapcsolódik a láva és a vulkán önmagunk elfogadásához és a közösségépítéshez? Balázs atya szokatlan, ámde remekül működő hasonlatát bővebben is kibontotta, ezt osztjuk most meg Veletek.
Balázs atya érezhetően megtalálta azokat a témákat, amelyek minket fiatalként gyakran foglalkoztatnak; ilyen téma önmagunk elfogadása és a közösségépítés. A 777 Megtalálni Istent – megtalálni egymást! hívószavú imaestjén ezeket a témákat tette tanításának középpontjába, melyet rögtön egy izgalmas és nem szokványos felütéssel kezdett.
„A vulkánoknak három alaptípusát különböztethetjük meg a működésük szerint; vannak az úgynevezett robbanásos vulkánok, amik főként gázokat és kőzetdarabokat lövellnek ki. Vannak a kiömléses vulkánok, melyek csak lávát termelnek robbanás és hang nélkül. Illetve vannak a vegyes típusú vulkánnak. Hogyha a vulkán növekedni akar, ha a felszínre akar bukni és életet akar adni, akkor lávát kell termelnie. A saját bensejéből kiömlő láva folyik végig az oldalán, építi a kürtőjét; ha viszont csak hamu és kőzetdarab repül ki belőle, azt a víz vagy a szél szétfújja, és nem lesz belőle semmi. Nem tud növekedni” – mondta Balázs atya, majd a világ teremtése kezdetén uralkodó állapotokról beszélt.
„Testvérek, vissza kell térnünk a paradicsomba. De miért is? Ha meg akarjuk érteni a saját életünket, meg kell néznünk, kezdetben milyen volt az ember, Isten milyennek alkotta őt. A Bibliában ezt olvassuk az ember teremtéséről: azt mondta Isten, alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra. Majd ezt mondta; nem jó, hogy az ember egyedül van, alkossunk hozzá illő segítőt is. Ezután Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik; szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a Földet. Az ember a teremtéssel, Istennel és saját magával is végtelen harmóniában él. Sőt, harmóniában élt a másik emberrel is. Az ember és a felesége mezítelenek voltak mindketten, de nem szégyellték magukat. Ez a harmónia azonban a bűnbeeséssel megsérült.
A bűnbeesés után megjelent ugyanis a személyes kapcsolatokban a szégyen. Amikor észrevették, hogy mezítelenek, fügefaleveleket fűztek egybe és kötényeket készítettek maguknak.”
A Biblia ezen sorát gyakran csak a szexualitásra vonatkoztatjuk, abba azonban ritkán gondolunk bele, hogy a szégyen máshol is megjelenik az életünkben. „Kedves testvérek, nemcsak a testiség, hanem számos más területen is felbukkan az emberi kapcsolatokban a szégyen. Félelem, hogy elég értékes vagyok-e, szerethető vagyok-e egy másik ember számára vagy éppen Isten számára. Valljuk meg, ez a félelem képes bezárni bennünket. Talán nem vagyok elég értékes mások számára. Szerintem mindannyian vágyunk arra, hogy barátaink legyenek, legyenek társaságok, ahol önmagunk lehetünk és elfogadnak minket olyannak, amilyenek vagyunk. De hát nálam annyival érdekesebb fiú vagy lány van a környezetemben; miért pont az én társaságom kellene nekik? Olyan nehéz elmenni egy ifi programra, főleg, ha ismeretlenek is vannak ott. Mi van, ha majd csak bénán ácsorgok oldalt, senki nem szól hozzám, vagy csak illendőségből egy-két mondattal leráznak? Elárulok valamit; mindenkiben ott van ez a félelem. Azokban a fiúkban és lányokban is meglepő módon, akiket te magadnál menőbbnek gondolsz. Ne tekintsd magad értéktelennek, mert valakiket pusztán első látásra érdekesebbnek, izgalmasabbnak tartasz magadnál! Van benned valami, amit Isten neked is mond Jézuson keresztül: Te vagy az én szeretett gyermekem, benned telik kedvem! Ne szégyelld azt az embert, akinek Isten megteremtett!
Ha elfogadod, hogy értékes vagy, hiszen Isten szeretett gyermeke vagy, olyan leszel, mint egy kiömléses vulkán, amely a bensejéből meleget áraszt, kiemelkedik a saját környezetéből, és életet ad. Ha mersz bátran élni, mersz emberek közé lépni ezzel a meggyőződéssel, és mered megnyitni magadat, megosztani a gondolataidat egy beszélgetésben, azzal életet adsz, és te is növekedsz, mint a vulkán. Ha azt hiszed, pusztán a külsőséges dolgok – mint például, hogy milyen tanuló vagy? Elhelyezkedtél-e már? Van-e munkád? Hogy nézel ki? Van-e érdekes hobbid? Hányan hívnak el egy buliba? Partiarcnak számítasz-e? -, elegek a boldogsághoz, akkor tévedsz. Ekkor csak robbanásos vulkán vagy. Lehet, hogy nagy zajt csapsz, látványos lehetsz, felfigyelhetnek rád, írhatnak rólad az újságok, hogy megint kitört!, de a törmelékeidet elfújja a szél, elsodorja a víz, nem fogsz növekedni, és másnak sem adsz életet.
Legyetek kiömléses vulkánok, de legalább vegyes típusú vulkánok! Mert a láva, ami belőled jön, épít téged és épít másokat is.
Persze bizonyos értelemben felforgat, másokat is kimozdít a komfortzónájából, hiszen Jézus is ezt mondta: azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mennyire szeretném, ha már fellángolna!”
Fotó: Fedor János
Balázs atya ezután felvett egy napszemüveget, hogy így szemléltesse mondanivalóját. „Lehet, hogy ha felteszem ezt a napszemüveget, akkor keményebbnek, vagányabbnak nézek ki. Talán. De nem ez a lényeg. Ez csak hamu és kőzettörmelék, és oké, legyen valakinek szemüvege, mert jól áll, csak legyen mellette láva is. A nyitottság, a barátság, a hétköznapi feladatok malomkerekéből való kilépés, vagy az, ha vesszük a bátorságot, elmegyünk egy közösségi eseményre, és a másikhoz odalépünk, érdeklődünk, hogy kicsoda ő, na ez a láva! Az evangélium szerinti élet izgalmas és bátor. Értékes vagy, van benned láva. Teréz anya fiatalon azt gondolta, hogy meg kell változtatnia a világot, hogy jobb hely lehessen. Később belátta, hogy elég a környezetét megváltoztatni és együtt kell cselekedniük, közösségben. Idős korára pedig belátta, hogy neki kell legelőször megváltoznia.
A beszédes tanítást iránymutatással fejezte be a katolikus pap. „Nekünk is meg kell változnunk. Mernünk kell kilépni önmagunkból, nem várhatunk a környezetünkre. A benned szunnyadó láva képes arra, hogy kapcsolatot hozzon létre és a másikkal összeforrva, maradandó, sziklaszilárd legyen.
A láva képes feltölteni azokat a szakadékokat, amik egyébként elszigetelnek másoktól.
Térjünk vissza a Paradicsomba, ahol nem kell szégyenkeznünk egymás előtt, mert tudjuk, hogy Isten miatt értékesek és szerethetők vagyunk, mindannyian, kivétel nélkül. Hogy képesek vagyunk úgy összekapcsolódni, hogy a Hawaii-szigeteket létrehozó vulkáni vonulat legyünk, amelynek a talpa ugyan a tengerszint alatt van, de magasabb, mint a Mount Everest. Erre a bátor, evangélium szerint életútra hívlak titeket, és erre hív Jézus is.”
Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!
hirdetés
