„A depresszió mély gödör, én pedig beleestem” – gondolatok az öngyilkosságról és annak megelőzéséről

Az egész országot bejárta a tragikus hír, miszerint a napokban egy 25 éves fiatal lány a vonat elé lépve öngyilkosságot követett el. Hogyan előzhetőek meg a hasonló tragédiák? Hogyan ismerhetők fel a depresszió jelei és kihez fordulhatunk segítségért? Mit tudunk tenni a lelki betegséggel küzdőkért? Gondolatok pszichológusoktól és egy katolikus paptól.

Barbara 25 éves fiatal lány volt, a közelgő esküvőjére készült vőlegényével. Facebookon megosztott írásai alapján régóta küzdött depresszióval, sokat foglalkoztatták gyermekkori traumái, 12 éves korától intézetben nevelkedett. Életének véget vetése előtt néhány órával búcsúlevelet osztott meg közösségi oldalán, melynek utolsó sorában így vallott: „az öngyilkosságban nem a vonat elé ugrani fáj a legjobban, hanem elsétálni az állomáshoz…”

Magyarországon a súlyos depresszió élete folyamán legalább egyszer a felnőtt lakosság 15 százalékát érintheti, évente 600-700 ezer embert. Nagyon gyakran késve vagy egyáltalán nem fordulnak szakemberhez az érintettek. Összehasonlításként: míg fogfájással általában pár napon belül fogorvoshoz fordulnak az emberek, addig a depresszió tüneteit (pl. nyomott hangulat, alvászavar, örömérzés elvesztése, halállal kapcsolatos gondolatok) gyakran figyelmen kívül hagyják – így a diagnózis akár éveket késhet, olvasható a mentális egészséggel foglalkozó, pszichológusok által készített Instagram-oldal, a Mélylevegő Projekt egyik bejegyzésében.

„Jómagam is találkoztam olyan fiatallal, aki öngyilkosságon gondolkodott” – mesélte Zirig Kristóf katolikus pap. „Először is nagyon megköszöntem a bizalmát, hogy elmesélte aggodalmait. Szerencsére nem úgy gondolkodott életének kioltásában, hogy az elkövetkező néhány órában el is végezné. Arra vezettem, hogy keressen olyan közösségeket, ahol jól tudja magát érezni, ahol boldognak érzi magát, én is elkísértem. Mondtam neki, hogy vegyen elő egy papírt, és kezdje el felsorolni azt, hogy miért hálás az életben. Ez eleinte nagyon nehezen megy, mert azt érzi, hogy minden ellene van. Igyekszem ebben én is segíteni, és ha vevő rá az illető, akkor elkezd gondolkodni, és egyre több dolgot talál, amiért hálás lehet.

Minél inkább hálásak vagyunk, annál jobban rányitunk az Istenre, az Ő szeretetére, és akkor távolabb kerülünk az ilyen gondolatoktól.

Az öngyilkos gondolatokkal küszködő személynek nem szoktam mondani, hogy keressen pszichés támogatást, mert nem gondolom, hogy ezt feltétlen megtenné. Inkább a hozzátartozóknak szoktam mondani, akikre jobban hallgat, akik el tudják kísérni, akik ott tudnak vele lenni a mindennapi életben.”

Ha valaki bármilyen figyelmeztető jelet küld a környezet felé, akkor azonnali segítségre van szüksége. „Ha bizonytalan vagy abban, hogy valakinek öngyilkossági gondolatai vannak-e, a legjobb, ha egyszerűen rákérdezel. Az öngyilkossági gondolatokkal küzdő személy számára az a lehetőség, hogy valakivel beszélhet nyomasztó érzéseiről, megkönnyebbülést jelenthet, enyhülhet a magányosság érzése” – hívják fel a figyelmet a szakemberek a Mélylevegőprojekt oldalán, hozzátéve, hogy ilyen helyzetbe kerülve fontos néhány viselkedésmódot elkerülni. „Kerüld az olyan mondatokat, mint például „Annyi minden van, amiért élned kell”, „Az öngyilkosságod fájni fog a családodnak” vagy „Nézd a derűsebb oldalt” – ezek ugyanis nem viszik előre az épp depresszióban szenvedő embert. Ne ígérd meg, hogy titokban tartod, amit megosztott veled, ugyanis lehet, hogy végül neked kell segítséget keresni az illető számára. Az sem jó, ha elkezdesz tanácsokat osztogatni, hogyan oldhatná meg a problémáit. De fontos, hogy ne hibáztasd magad: barátod boldogsága vagy boldogtalansága nem a te felelősséged” – írják a pszichológusok. Akut öngyilkossági krízis esetén az érintett bármelyik kórház sürgősségi baleseti osztályán jelentkezhet.

A mély, bensőséges istenkapcsolat sok mindentől megvédhet. „Akinek mély istenkapcsolata van, az nagyon valószínűtlen, hogy öngyilkosságot követne el. Történhet valamilyen tévedés, vagy valamilyen kényszer, ami erre vezeti az embert, de ha valaki az Istennel mély kapcsolatban van, gyakran megtapasztalja az Ő szeretetét és ebben éli az életét, akkor nem hiszem, hogy elkövetne öngyilkosságot. De ettől függetlenül keresztények körében, akiknek valószínűleg nem volt ennyire élő istenkapcsolatuk, sajnos tapasztalhatunk öngyilkosságot. Volt már, hogy öngyilkos személyt temettem el. Azt látom, hogyha valamelyik kapcsolat nagyon meggyengül – vagy az imádságban az Istennel való kapcsolat, vagy pedig a közösségben az együtt megélt hitélmény -, akkor tud valaki ilyen szomorú helyzetbe kerülni. Úgy tudunk a legjobban a depressziósoknak segíteni, ha azt tesszük, amit Jézus is mindig tett; szeretettel fordulunk hozzájuk. Egy nagyböjti jócselekedet, elhatározás lehet számunkra például az, ha a hagyományos vállalások mellett

hetente egyszer rászánunk egy órát valakire, akire amúgy nehéz lenne, próbálunk valamilyen közös élményt szerezni.

Vagy ha látjuk, hogy valaki egyedül van, akkor hívjuk el a közösségünkbe. Lehet, hogy ez kisebb nehézséget okoz a közösségnek, de soha nem tudjuk, hogy mikor mentjük meg valakinek az életét vagy tesszük jobbá azt” – fejtette ki Kristóf atya.

A Mélylevegő Projekt pszichológusai szerint fontos teret adni krízisben lévő ismerősünk negatív érzéseinek. „Először is fontos, hogy tedd számára nyilvánvalóvá, hogy törődsz vele és nincs egyedül az érzéseivel. Hagyd, hogy megossza az elkeseredését és haragját. Legyél együttérző, ítéletmentes, türelmes, nyugodt, elfogadó. Biztosítsd arról, hogy a segítség elérhető és az öngyilkossági gondolatai átmenetiek. Add tudtára, hogy az élete fontos a számodra!”

Kristóf atya az Egyház öngyilkosokhoz való hozzáállásáról is beszélt. „Sokáig az volt az elképzelés az Egyházban, hogy aki öngyilkos, az nem kerülhet a mennyországba, hogy számára nincs bocsánat, ezért sem szabadott régen az öngyilkosokat eltemetni. Aztán ahogy egyházi szinten egyre jobban megismertük Isten akaratát és szeretetét, két szempont körvonalazódott. Egyrészt, lehet, hogy az illető nem teljes akarattal vagy nem teljes szándékoltsággal, tudatossággal követte el, másrészről pedig soha nem szabad lebecsülni Istennek az irgalmát. A Jóisten olyan utakat is ismer, amiket mi nem, és olyan alkalmakat adhat a bűnbánatra, amelyeket csak Ő adhat meg, ezt mi nem tudhatjuk.

Nem lehetünk mi emberek istenebbek az Istennél, hogy mi majd eldöntjük, ki hova kerül földi élete után.”

„Kérdés, hogy amikor konkrétan benne vagyunk egy ilyen helyzetben, akkor miért nem vesszük észre a jeleket? Jellemzően nem úgy lesz valaki öngyilkos, hogy az egyik pillanatban nagyon boldog, minden örömteli, aztán a következő pillanatban már nem. Hanem például kezd elmaradozni a közösségi alkalmakról. Azt mondja, hogy nem megyek el, bulizzatok nélkülem, találkozzatok nélkülem, én úgyis csak elrontanám a hangulatot…és egy idő után hozzászoknak ehhez a barátai, lazulnak a kapcsolatok. Ezek azok a pillanatok, amikor nem szabad azt mondani, hogy jól van, oké, hanem a másikat talán még akarata ellenére is hívogatnunk kell. Az előző vasárnap éppen a nyolc boldogságot olvastuk a szentmisén. ’Boldogok, akik sírnak, mert vigasztalást nyernek.’ De

hogyha nem figyel a szomorúakra senki, akkor a Földön már nem nyernek vigasztalást, és mennyire felelősek vagyunk azért, hogy általunk is beteljesedjék az Istennek az az ígérete, hogy vigasztalást nyernek!

Sokszor még akár erőnek erejével is beszélgetni kell azokkal, akik kellemetlenkedni tudnak, akik fárasztóak, akik leszívják az energiánkat, legalább olyan szinten, hogy meggyőződjünk róla, hogy nem akarnak véget vetni az életüknek.” Végül egy apró, de nagyon jó tanáccsal fejezte be gondolatait az atya. „Isten újra és újra arra hív minket, hogy szeretetben éljünk egymással, hogy ne bántsuk egymást, hanem inkább a jó dolgokat hozzuk előtérbe, hogy akarjunk azért tenni, hogy a másik ember boldog legyen. Boldog ember nem lesz öngyilkos, a szomorú sokkal inkább. És ha eszünkbe jut bármilyen kis dologról a másik, egy vidám képről vagy egy mondatról, amit hallottunk, vagy beugrik egy régi élmény, akkor nyugodtan írjunk rá a másikra, hívjuk fel, hogy figyelj, eszembe jutottál! Lehet, hogy már hosszú ideje beszéltünk, de ez egy remek alkalom arra, hogy megérdeklődjük, mi újság a másikkal.”

Imádság a nehéz helyzetekben

Ó, Jézus Krisztus, amikor mindent beborít a sötét és gyengének, tehetetlennek érezzük magunkat, add meg nekünk a Te jelenléted, szereteted és erőd! Segíts, hogy tökéletesen bízzunk a Te oltalmazó szeretetedben és erődben, hogy semmi se ijesszen meg és semmi se aggasszon bennünket, hogy közel élve Hozzád, mindenben meglássuk a Te kezedet, a Te szándékodat, a Te akaratodat. Ámen.

(Loyolai Szent Ignác)

Imádkozzunk az öngyilkosságot elkövetett embertársaink lelki üdvéért!

Szilágyi Anna, Fekete Ági

hirdetés