„Tiszteld apádat és anyádat!” – hallottuk a hittanórákon a parancsolatot, azzal a kiegészítéssel, hogy engedelmeskedjünk szüleinknek. De vajon huszonéves felnőttként hogyan viszonyuljunk szüleinkhez? Milyen kötelezettségeink vannak feléjük?
Hogyan váltsd életre a „Tiszteld apádat és anyádat!” parancsolatot, ha már elköltöztél otthonról, ha már független vagy? És hogyan tiszteld a szüleidet akkor, ha nem tiszteletreméltó módon viselkednek veled?
Talán gyerekként nem úgy bánt veled apukád vagy anyukád, ahogy egy szülőnek feladata lenne. Talán a múltban kevésbé voltak problémáid a szüleiddel, de ahogy felnőttél, egyre több konfliktusotok lett, mert nem tudták elfogadni a döntéseid. Az is lehet, hogy bár téged közvetlenül nem bántanak, a házastársaddal, a gyerekeiddel rosszul bánnak. Jogosan kérdezed ezekben a helyzetekben, hogy mégis hogyan tiszteld őket, ha nem érdemlik meg? Fontos, hogy megkülönböztessük a tisztelet három fajtáját:
1. Az emberi méltóságra alapuló tisztelet
Mindannyian Isten képére és hasonlatosságára vagyunk teremtve, ezért minden embernek automatikusan kijár a tisztelet.
2. A szerep tisztelete
Lehet, hogy egy ember jellemét tekintve nem érdemel tiszteletet. De a szerepet, amelyet betölt, tisztelet illeti. Ezért tisztelem a tanáraim szerepét, a papom szerepét, a tisztségviselők szerepét, a szüleim szerepét, függetlenül a személyüktől.
3. Az egyén jelleme miatt kijáró tisztelet
Ez az a fajta tisztelet, amelyet ki kell érdemelni, amely az erényei miatt jár – vagy a hiányosságai miatt nem jár – valakinek.
Lehet, hogy a szüleid nagyon rosszul bántak veled, és a jellemüket egyáltalán nem tudod tisztelni. De azt a tényt tisztelheted, hogy megajándékoztak az élettel. Tisztelheted azt a szerepet, amelyet az életedben jól vagy rosszul, de betöltenek, betöltöttek. Hogy néz ki ez a gyakorlatban? Első lépés, hogy nem bánsz velük úgy, ahogy ők bántak veled. Jézus azt mondta, hogy szeressük az ellenségeinket, és lehet, hogy a szüleid annyira rombolóan viselkedtek, hogy az ellenségeiddé váltak. Mégis kerülnöd kell irányukba a pusztító viselkedést.
Azonban ne tévesszük össze a szeretetet azzal, hogy mindig igent kell mondanunk. Tegyük fel, hogy apukád hív, mert pénzre van szüksége, hogy kifizesse a lakbért. Közben tudod, hogy a fizetését alkoholra költi, és hiába próbáltad talpra állítani, nem volt hajlandó elvonóra menni. Ilyen helyzetben vajon mi a szeretet? Ha adok neki pénzt, akkor lehetővé teszem számára a rossz, pusztító viselkedést, hiszen továbbra is függőségének kielégítésére fogja költeni a saját pénzét, és mástól fog majd kölcsönkérni. Egy személy romboló viselkedésének az engedélyezése nem tisztelet. Szerethetek és tisztelhetek valakit úgy, hogy közben nem adom meg neki azt, amit kér, még akkor sem, ha az anyukámról vagy apukámról van szó.
Szerencsére sokan jó kapcsolatot ápolnak szüleikkel, ettől függetlenül az ő esetükben is ugyanúgy érvényes, hogy amikor függetlenné válnak, már nem kell a szülőknek engedelmeskedni; ezt a Katolikus Egyház Katekizmusa is egyértelműen kimondja. (Az engedelmesség egyébként is csak olyan helyzetekben értelmezhető, ha erkölcsileg jó dolog megtételére vagyunk felszólítva, ami nem ütközik a lelkiismeretünkkel.) Felnőtt keresztényként tehát tisztelnünk kell szüleinket, de nem vagyunk kötelesek engedelmeskedni nekik. Szüleink tanácsát, véleményét kikérhetjük, a döntést azonban mi hozzuk meg. Mondhatunk nekik nemet.
Idővel elérkezik az élet azon szakasza, mikor a szerepek megfordulnak. Ha a szüleink idősek, akkor a mi felelősségünk, hogy gondoskodjunk róluk. „Fiam, fogadd el atyádat öregségében, és ne szomorítsd meg őt életében, és ha megfogyatkoznék értelme, bocsásd meg, és meg ne vesd őt életének egyetlen napján sem. (…) Mily rossz hírű az, aki magára hagyta atyját; és átkozott az Úrtól, aki keseríti anyját.” (Sir 3,14-15.18) Istentől rendelt feladata tehát mindannyiunknak, hogy idősödő szüleinkről gondoskodjunk, ahogyan erre képesek vagyunk. Természetesen, ha egy szülőnknek éjjel-nappali ápolásra van szüksége, nem feltétlen nekünk kell mellette lennünk, de meg kell tennünk mindent azért, hogy gondoskodjunk róla; azért, mert ezt kívánja a szeretet.
Forrás: Ascension Presents
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás