Ez a versike jutott eszembe Csanádi Imrétől az új tanév küszöbén, még az én olvasókönyvemben volt benne… Négygyermekes apaként írom mindezt, három iskolás csemetével, akik közül egy először lépi át az iskola kapuját, egy pedig felső tagozatos lesz. Vajon mit hoz nekik az új tanév?
Bizony, új esztendő! Négygyermekes apaként írom mindezt, három iskolás csemetével, akik közül egy először lépi át az iskola kapuját, egy pedig felső tagozatos lesz. Vajon mit hoz nekik az új tanév? A betűvetés tudományát, tanítókat, szaktárgyanként eltérő tanárokat, eltérő követelményrendszert, remélhetőleg sok örömöt és bizony kihívásokat is. Nemcsak a tananyaggal, hanem önmagukkal, az osztálytársakkal, tanárokkal is.
És nekünk, szülőknek? Aggodalmat, hogy vajon hogy teljesít? Bepakolt-e mindent? Tesicucc? Hangszer? Tízórai? Bérlet? Tanárok? Dolgozatok (dolgozzatok!)? Osztálytársak (jajnemáááár)? Az online tanítás réme…?
Mennyi mindent cipelünk magunkkal. Nemcsak a valós, hanem lelki iskolatáskánkban is.
Sok olyan dolgot, amit most, az év kezdetén még ki tudunk pakolni, hogy ne nehezítsük sem a magunk, sem csemetéink mindennapjait. A felszabaduló helyre pedig tegyünk be egy jó adag ráhagyatkozást, bizalmat (gyermekeink, tanáraink, és Teremtő Istenünk felé), hitet, bátorítást, jó szót, mosolyt, szeretetet. Higgyétek el! Ez a sok apróság kis helyen elfér, irtó könnyű, és kibontva óriási erőt ad! 😉
Bízzunk az Úrban és ezzel a bizalommal induljunk neki a 2022/23-as tanévnek!
Szeretettel:
Egy négygyermekes édesapa
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás