Két nap alatt elolvastam, majd hetekig vittem magammal Guillaume Musso Most! című könyvének történetét. Hordoztam a villamoson, a dolgos hétköznapokon, biciklizés alatt a kerekekkel együtt jártak a gondolataim a hegyekben, a Balaton partján. Baráti beszélgetésekben lett társunk, ha a most hatalmáról értekeztünk. Egy krimi, amely tökéletesen kikapcsol egy nyaralás alatt.
Már lassan két éve dolgozom azon, hogy jelen legyek az életemben. A napok ne csak úgy megtörténjenek. Megérkezzek. A koronavírus-járvány miatti első lezárások idején, tavalyelőtt, elhatároztam, hogy jó, akkor itt az idő megtanulni a tudatos jelenlétet. Ezért is örültem Guillaume Musso Most! című könyvének, amelynek az elolvasása rendkívüli hatással volt rám.
„Bár nem mondtuk ki, eldöntöttük, hogy a jelennek élünk. Nem hagyjuk, hogy a pillanat szépségét elrontsa a nyomasztó múlt vagy a bizonytalan jövő.”
Nem is emlékszem olyanra a Harry Potter óta, hogy valamiben ennyire önmagammal találkoztam volna. Talán, ha nem csatlakozom a pandémia alatt online könyvklubokhoz, soha nem lelek rá új kedvenc írómra. Íme az olvasásélményem, vagyis inkább utazásélményem története.
A mű középpontjában Arthur Costello, a fiatal orvos áll. Egy aprólékosan kidolgozott karakter, számos vívódással, életkérdéssel. Évente találkozik csupán szerelmével, Lisával, mégis egész életében őt keresi.
Guruk, coachok, megmondók mantrázzák végtelenségig, miként legyél jelen. Ragadd meg a pillanatot! Élj a mában!
– ismerős mondatok, amelyekkel szinte mindenütt találkozunk. Azt gondolom, hogy az irodalom – és főképp a regény – egy olyan műfaj, amely segíthet megtapasztalni, átélni a pillanatot. Arthur története erre hív minket. De a műben más fontos és aktuális témák is megjelennek, például a manapság oly sokszor emlegetett transzgenerációs örökség motívuma. A főhős apjával és nagyapjával való kapcsolatát a sebzett múlt tépázta.
Miközben e különös műben az idő értékén elmélkedünk, és Arthur mindennapi korokon átívelő utazásait olvashatjuk, nem csupán a megérkezés élményében lehet részünk. Valami sokkal fontosabb gondolatot is maga után hagy.
Amikor jó célokat tűzöl ki, az tud motiválni arra, hogy küzdj. A jó célok és jó kérdések nagyon fontosak a jelen megélésében.
Míg Musso Egy Párizsi apartman című könyvében a művészeteken keresztül, addig e műben korokon, korszakokon átívelve utazunk. A történelemszerető embereknek nagyon ajánlom a könyvet. A múlt helyzetei, példái olyan tanulságokra, összefüggésekre mutatnak rá, amelyekből a jelenben mi, olvasók is építkezhetünk. A már megszokott idézetek a fejezetek elején zseniálisak, de a műben is találhatunk idézhető gondolatokat:
„Mindenki talál valamilyen okot, amiért érdemes harcolni; kitűz egy határidőt, ameddig ki kell tartania: szeretné látni, hogy megszületik az unokája, szeretné tavasszal még egyszer megcsodálni a virágzó cseresznyefákat, az utolsó pillanatban kibékülni valakivel, akit szeret, de akit megbántott.”
Mussótól megszoktam, hogy néha lelassul, de ez a könyv más. Valahogy érthetővé válik, hogy mit jelent az a fogalom, hogy lebilincsel. Hat éven keresztül nekem is volt olyan, hogy évente egyszer találkoztam egy kedves külföldön élő lánybarátommal, Julival. Bár tetszettünk egymásnak, a mi életünk nem fűződött ennyire szorosan össze.
Vasárnap este volt, mikor leraktam a könyvet. Döbbenten ültem magam előtt, hogy akkor ez most hogy lehet? Olyan fondorlatos és csavaros a vége, hogy abszolút nem számítottam rá. Ez a könyv feladatot is ad, átértékelésre késztet. A lapokból felhívást kapunk: éld meg a jelent! Tűzz ki célokat! Ne köss kompromisszumot!
Mindenekelőtt szánj időt azokra, akiket szeretsz!
Ilyen vészterhes időkben még inkább értelmet kap a könyv mondanivalója.
Farkas Zolek
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás