A visszaadott lány egy szépen megírt, mély gondolatokat tartalmazó nyári olvasmány. Általa megismerheted Olaszország kettősségét, szegény és gazdag világának ellentétét egy kislány életén keresztül. A regény, amely hazájában és Magyarországon töretlen sikert aratott. E heti könyvajánlójában Farkas Zolek Donatella Di Pietrantonio könyvét hozza el nekünk.
Téged milyen jelzővel illettek gyerekkorodban? Sokan sokféle bélyeget kaptunk a családunkban, az iskolában, a társadalomban, amelyeket aztán cipelünk egy életen át. Néha lerakunk egy-egy darabot belőlük. Vagy épp ott felejtünk a régi szerelmünknél, a néni megértő tekintetében a villamoson, egy imában Istennél vagy a múlt egy szép emlékében. Máskor mi magunk ragasztunk bélyegeket. Ezen gondolkodom, miközben kitekintek az egyik kedvenc könyvemből, Donatella di Pietrantonio A visszaadott lány című művéből.
A főszereplő is kapott egy címkét: visszaadott. Hatalmas trauma és megrázkódtatás áll e jelző mögött, aminek fájdalmáról talán elképzelésük sincs mindazoknak, akik ráaggatták. Az igazi nevét meg sem ismerjük a műben, csupán ezt.
A regény egy megérkezéssel kezdődik. A lány 13 évesen egy bőrönddel és egy táska cipővel érkezik meg nevelőszüleitől – az addig nem ismert – valódi szüleihez. Elsőként 10 év körüli húgával találkozik. Mi pedig így érkezünk meg a lánnyal, az 1970-es évek olasz falusi nyomorába a városi jólétből.
A regény lapjain keresztül elmélyedünk a lány belső világában, a vívódásokban. Megismerjük jobban őt, akinek élete bővelkedik a döbbenetes fordulatokban. Már az elején, amikor megtudja, hogy az addig valódi szüleiként megismert emberek csupán nevelőszülők. Ezt követi az, hogy ok nélkül hazaviszik.
Néha a rossz történések megállíthatatlanul közelednek felénk. Lassan lopakodnak és egyszer csak lecsapnak. Egy dolgot tudunk tenni: megválaszthatjuk, miként reagálunk. A lány – noha nem érti ezt az egész helyzetet – szeretettel van új családja iránt. Néha lázadó, néha beletörŐdő, máskor vágyakozó hangulatot árasztanak a nagy gondossággal megírt mű sorai, gondolatai. A történések lomhán vánszorgó folyamában a lélektani megrázkódtatáson kívül betekintést nyerhetünk a családok közti szociális, érzelmi különbségekbe is. A lány és a húga, Adriana a túlélésben egymás legfőbb támaszaivá, cinkosaivá válnak . A fásultságon és kilátástalanságon kívül az egyik napról a másikra való élet küzdelmei és a problémák elfogadása hatja át a művet.
Joggal gondolhatná bárki, hogy nyomasztó a regény. Azonban a lány gondolatai, cselekedetei, példamutatása reményt lop az olvasó szívébe. Személyes vívódásaiban mi is ott találjuk magunkat.
Az egyszerűség szépsége, az apró dolgok megbecsülése, a kedves, szívből jövő gesztusok jelentősége és a megbocsátás lehetősége mind-mind megbújnak a történések között.
A regény sokszor megérintett. Elmélkedtem az anya fogalmán, átértékeltem családomat, szüleim szeretetét, a kötődések kialakulását.
A mű letisztult, szikár, őszinte. Olyan jól tud ez esni. Számomra eddig ez a regény – holtversenyben a Dombvárosi rejtekjáratokkal – a legjobb mű. Az év könyve. Kívánom, hogy az olasz fogorvos alkotása ejtse rabul a ti szíveteket is.
,,A sors öregeknek való, nem hihetsz benne tizennégy évesen. És ha hiszel benne, akkor változtatnod kell rajta. Tényleg nem olyan vagy, mint a többiek, sokkal erősebb vagy náluk.” (198.oldal)
Gondolkodnivaló kérdések:
- Szoktál hálát adni a szüleidért, a családodért?
- Tudod értékelni az életed ajándékait? Mik azok?
- Hogyan fogadod, ha egy váratlan kihívással szembesülsz?
Farkas Zolek
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás