Az időutazó felesége ismerősen csenghet, hiszen egy regényről van szó, amelyből néhány éve film is készült. Most pedig egy sorozatot írtak belőle, amelyről én elsőre nem sok jót feltételeztem, később viszont abszolút pozitívan csalódtam. Izgalmas történet, kreatív megoldások, sokszor megható, még többször vicces jelenetek, szerethető karakterek. Érdemes adni neki egy esélyt!
Az alapsztori: Henry egy genetikai hiba miatt időutazó. De nem az a menő fajta, aki akkor utazik a múltból a jelenbe vagy épp a jelenből a jövőbe, amikor akar: ő ugyanis nem tudja befolyásolni, hogy mikor vált idősíkot. Ahogy a címben is benne van, a történet elsősorban nem róla, hanem a feleségéről szól. Clare hamar megtudja, hogy egy időutazóval van dolga, ennek ellenére úgy dönt, hogy vele akarja leélni az életét. Az ő szerelmüket, a kapcsolatuk bonyolultságát és az érzelemvilágukat is bemutatja ez a lélektani dráma.
De jöjjön is az 5+1 ok, amiért érdemes megnézni sorozatot:
Mert egészen más, mint a film
Amikor még csak hallottam a sorozatról, azt gondoltam: „megint egy történet, amiből nem volt elég a filmadaptáció, még több pénzt akarnak belőle”. A filmet évekkel ezelőtt láttam és szerettem, nem akartam, hogy felülírja ezt a jó emléket egy igénytelenebb sorozat. De ahogy telt-múlt az idő, egyre gyakrabban eszembe jutott, hogy talán mégis bele kellene nézni, mert mi van, ha érdekes. És milyen jól tettem, hogy adtam neki egy esélyt! A sorozat – amely egyébként az HBO-n látható – más szemszögből közelíti meg az időutazás és a szerelem témakörét, mint a film. Úgy mondanám, hogy a kettőt nem érdemes összehasonlítani, inkább külön alkotásokként tekinthetünk rájuk .
Mert nem mindennapi
Szeretem azokat a történeteket, amelyek rólunk szólnak, azokról a problémákról, konfliktusokról, amelyekkel mi, átlagemberek is találkozunk – ugyanakkor csavart visznek ebbe. Az időutazó felesége pont ilyen. Valódi emberekről szól, akik tele vannak kérdésekkel, bizonytalansággal, félelemmel, vágyakkal, akik keresik önmagukat és az utakat egymáshoz. Erre jön ráadásként az, hogy a főszereplő időutazó, ami persze sok bonyodalmat és szenvedést idéz elő, de a forgatókönyvírók gondoskodtak arról, hogy frappáns megoldásokkal szolgáljanak. Igazi élmény ezeket megismerni!
Mert egy gyönyörű szerelmi történet
Az a fajta nő vagyok, aki sok romantikus filmet túl sablonosnak, nyálasnak és a valóságtól elrugaszkodottnak tart, ha viszont egy szerelmi történetben a szokásosnál több van, akkor nagyon be tudok vonódni. Ez a sorozat is ilyen számomra. Nem egy közhelyes összejövünk – konfliktus adódik – kibékülünk – happy end szálon fut végig Henry és Clare története, hanem egy szövevényes, sokszor megoldhatatlannak tűnő nehézségekkel teli, de annál kalandosabb sztoriról van szó. Szurkoltam nekik, izgultam értük, és bíztam benne, hogy végül mindenre találnak megoldást.
Fotó: Mafab.hu
Mert megtanít a jelenben élni
A sorozat több pontján a dialógusok – érthető módon – az időről szólnak. Arról, hogy mennyi időnk van itt, a Földön; hogy mennyire le tudunk ragadni a múltban vagy aggódni a jövőnkön, miközben a jelent nem éljük meg; hogy az idő az ellenségünk-e vagy a barátunk. Nagyon izgalmas kérdések, amelyekre a válaszokat sokszor a nézőre hagyják. Az időutazó ugrálása lehetővé teszi, hogy találkozzon nem egyszer önmagával is, a fiatalabb vagy épp az idősebb énjével. Ezek a jelenetek egyrészt szórakoztatók, másrészt elgondolkodtatók. Valahogy így fejlődünk mi is az önismeretben: néha „beszélgetnünk kell” a gyerekkori, a kamasz vagy a fiatal felnőtt énünkkel, hogy megértsük a jelenünket.
Mert nagyon szerethetőek a karakterek
A két főszereplő, Henry és Clare összetett és – ahogy említettem – nagyon is emberi karakterek. Szerethetők, mert felismerjük bennük önmagunkat. Nevettem Henry gyerekes dolgain, együttéreztem Clare érzelmi kríziseivel, együtt lázadtam velük azok ellen, akik nem nézték jó szemmel a kapcsolatukat. Szóval tudtam velük azonosulni, és azt gondolom, ez az egyik kulcsa annak, hogy egy film vagy sorozat jó legyen. A főszereplőkön túl a mellékszereplők is érdekesek: az időutazó családja; a feleség húga, aki tud Henry szuperképességéről, így gyakran falaz nekik; a közös barátok, akik igyekeznek segíteni a lehetetlen helyzetekben is.
+1 Mert keresztényként is érdemes nem csak keresztény tartalmakat néznünk
Fontosnak tartom, hogy hívőként néha kinézzünk a megszokott, kényelmes keresztény burokból, és merjünk nem kimondottan Istenről szóló, a Bibliából merítő alkotásokat nézni, hallgatni, olvasni. Természetesen nem jó bármit befogadni, de kaptunk egy józan ítélőképességet Istentől, hogy mi szolgál az épülésünkre, és mi nem. Ezek a „világi” filmek, könyvek, sorozatok tágítják a perspektívánkat, megláthatjuk, mi zajlik körülöttünk, a mi burkunkon kívül, nem utolsósorban pedig értékes tartalmakkal gazdagodhatunk.
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás