Lőw Gergely római katolikus pap írása pünkösd ünnepére, avagy miért fontos, hogy töltsd fel magadat!
1. Mind lemerülünk időnként
Van egy mobiltelefonom. Amikor esténként elfárad szegény, és lemerül, akkor mindig ráteszem a töltőre. Reggel aztán mintha kicserélték volna. Újra a régi. Egyszer azonban azt kezdtem észrevenni, hogy egyre több ideig kell rajta hagynom a töltőn, és mégsem töltődik fel rendesen. De nem tudtam rájönni, hogy mi a problémája. Attól féltem, hogy elromlott. Elvittem a szervízbe. A srác a pult mögött kicsit gondolkodott, aztán elővett egy megfelelő szerszámot, és tekintélyes mennyiségű porcicát szedett ki a telefon csatlakozójából. Ezekután a mobilom újra rendesen működött.
Nagyon hasonlítunk erre a mobiltelefonra. Mi is újra meg újra lemerülünk, szükségünk van a feltöltődésre. Csak az a különbség, hogy a mi esetünkben az Atya az áramforrás, Jézus az összekötő kábel, és az áram maga a Szentlélek – a szeretet, ami az Atyától ered, és éltet, működtet bennünket. Ha lemerülünk Ő tölt fel. De ha a csatlakozónk el van tömődve – porral, kosszal, piszokkal (sértettséggel, rossz szokásokkal, nemtörődömséggel) – akkor nem tud rendesen létrejönni a kapcsolat, és nem tudunk igazán feltöltődni.
2. Szükségünk van ima-időre, hogy feltöltődjünk
Ezért érdemes időt szánni az imádságra. Az ima-idő eleje általában a megérkezéssel, az elcsendesedéssel telik. Ez az idő rendkívül fontos, mert a sok kosz, porcica ilyenkor tud kijönni belőlünk. Egy barátom azt mondta, hogy egyszer leült kb. egy fél órára imádkozni, és ebből 25 perc azzal telt, hogy mindenféle olyan dolog jutott eszébe, ami bántotta, nyomasztotta. Nem tudott elcsendesedni, csak 25 perc után. De az utána következő 5 perc úgy feltöltötte, hogy teljesen felül tudott emelkedni minden gondján baján, új szemmel kezdte látni a dolgokat. Felesleges volt tehát az előtte levő 25 perc? Persze, hogy nem! Amikor a Szentléleknek időt adunk, igazából magunknak adunk időt. Nem neki van szüksége az imádságra, hanem nekünk, hogy le tudjuk tenni elé, ami bennünk van, és így teret tudjunk engedni neki, hogy működhessen bennünk.
hirdetésNem éppen ez az, amiről Jézus is beszél az Apostolok Cselekedeteiben? Azt mondja: „megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét” (ApCsel 1,8). A Szentlélek fel akar tölteni bennünket, hogy erőt kapjunk a mindennapokhoz.
3. A Szentlélek képes minket az örömhír tanúivá tenni – ha kérjük
Jézus tovább is folytatja: „megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét és tanúim lesztek” (ApCsel 1,8). Vagyis nemcsak ahhoz akar nekünk erőt adni a Szentlélek, hogy egyszerűen túléljük a hétköznapjainkat. Annyira fel akar tölteni, hogy Jézus tanúivá váljunk, hogy az evangélium, az örömhír tanúi legyünk. Annyira fel akar tölteni bennünket, hogyha valaki ránk néz, azt gondolja: „Na, mégis csak van értelme élni”, „Mégiscsak létezik Isten”.
Szent Pál apostol úgy fogalmaz, hogy „Krisztus jó illatává” kell válnunk mások számára (vö. 2Kor 2,15). Ahogy megyek az egyetemre, van egy alagút, egy átjáró a házak között. Az előnye, hogy lerövidíti az utat. A hátránya viszont, hogy nagyon büdös. Amikor sietek, és arra rövidítek, mindig visszatartom a lélegzetem. Egyszer nem vettem elég nagy levegőt, és bár még csak a felénél jártam az alagútnak, már nem bírtam tovább visszatartani, újra levegőt kellett vennem. És csodák-csodája, mégsem bűzt éreztem, hanem egy csodálatos illatot. A hámlott vakolatú házak között ugyanis volt egy növény, aminek gyönyörű virágai voltak, és pompás illatot árasztottak. Ilyen jó illatot áraszthatunk mi is mások számára, mint ez a növény. Hogyan? Kérjük a Szentlelket! Nincs olyan élethelyzet, amiben ne tudna képessé tenni arra, hogy az evangélium tanúja legyek.
Egy nővér mesélte, aki hajléktalanokkal foglalkozott, hogy amikor kérte reggel a Szentlelket, hogy Ő segítsen szeretettel fordulnia azok felé, akikkel találkozik, utána valami olyat tudott mondani az egyik férfinak, aki egyébként nem reagált semmire, hogy az annyira meghatódott, hogy elsírta magát. Egy egyszerű mosoly, egy kedves szó, vagy csak annyi, hogy őszintén meghallgatom a másikat, csodálatos illatot tud árasztani.
De erre akkor leszünk igazán képesek, ha élünk a Szentlélek erejével.
A kérdés csak az, feltesszük-e a mobiltelefont a töltőre? Elcsendesedünk-e néha, és tudunk-e várni, ahogy az apostolok és Mária tették Pünkösdkor (vö. ApCsel 2,1-4), hogy a Szentlélek teljesen betölthessen minket és működhessen bennünk? Tölts el egy kis időt csendben, és kérd a Szentlelket, hogy töltsön be téged. Meg fogod látni, hogy ez a vele töltött idő mindennél jobban feltölt.
Lőw Gergely atya
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás