Szívügyek – Révész Szilvi írása

Az egyik legfontosabb kérdés, ha a hitünkről van szó, hogy milyen állapotban van a szívünk, mennyire tud nyitni Isten felé. Erről írt legújabb bejegyzésében Révész Szilvi író, remek párhuzamot vonva az emmausi tanítványok helyzetével.

Milyen állapotban van a szívem? Hogyan reagál a történésekre? Hogy rezonál Isten szavára? Nekem ez volt az idei húsvét legszemélyesebb üzenete.

Jézus az emmausi tanítványoknak azt mondta: “milyen rest a szívetek…” (Luk.24:25.) Az Értelmező Szótár szerint rest, “ki testi vagy lelki erejét gyakorolni elhanyagolja”. Már nem tesz erőfeszítéseket, hogy az eseményekre cselekvően reagáljon, hogy bekapcsolódjon a történésekbe, hogy hitelt adjon a hallottaknak. Talán amiatt rest, mert elfáradt, belefáradt a korábbi történésekbe. Talán a tanítványok szíve is az előző napok történései miatt restült meg.

A veszteségek, csalódások, fájdalmak vagy a szégyen miatt.

Talán egy jogosnak tűnő önvédelem is volt, hogy már nem repesett a szívük minden hír hallatán, minden találkozásra, minden adódó beszélgetésre. De így lemaradtak a feltámadás első megtapasztalásáról, ahogy mi is megrekedünk a hitben, ha elnehezül, megrestül a szívünk.

hirdetés

A tanítványok mögött nehéz napok voltak, ahogy mögöttünk is lehet, hogy van néhány nehéz nap, hónap, év… – és elképzelhető, hogy a mi szívünk is megrestült kicsit a hitben való reagálására. Talán most nehezebb elhinni mindazt, amit Jézus mond, észrevenni azt, amit körülöttünk tesz, meglátni merre mozdul vagy lelkesedni egy történésért, eseményért. Hozzászoktunk kicsit a “távolságtartáshoz”, s hogy nem kell mindenben ott lennünk, elég, ha távolabbról szemléljük, utólag, biztonságos távolságból kiértékeljük az eseményeket.

Ha így van, Jézus akkor sem kárhoztat.

Mellénk szegődik az úton, felveszi a tempónkat, megvárja, amíg nyitottakká válunk, és ott csatlakozik hozzánk, ahol készek vagyunk nyitni felé, kezdeményezni. Közelsége lassan felolvasztja szívünk dermedtségét, szavaira hevülni kezd az a szív, amely hozzá tartozik.

S amikor a szívünk helyreáll, már nem kérdés, hogy lépünk-e hitben. Akkor a helyünkre állunk, ahogy a tanítványok is “még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe”. 

Forrás: Révész Szilvi – Facebook

hirdetés