Tegnap még izgatottan vártuk a locsolókat, mára azonban visszazuhantunk a szürke hétköznapokba. Az ünnep elmúlt, már csak a maradék sonka és tojás emlékeztet rá a hűtőben.
Mindig furcsa érzések kerítenek hatalmukba egy-egy ünnep másnapján. A felfokozott hangulat és izgalom elmúlt, a kalácsok kisültek, a családi ebédek után elpakoltunk, a szertartásokat megéltük. Elértük a célt, végre a miénk lett az, amire vártunk.
Innen hogyan tovább?
Mintha valami hiányozna. Hiányzik a várakozás, az ünnepi készülődés hangulata. Olyan jó lenne, ha minden egyes nap ezzel az izgalommal telne el! Ha minden egyes reggel úgy tudnánk Isten elé járulni imáinkban, hogy elönt a húsvéti izgalom! A várakozásé, a beteljesült ígéreté, annak a tudata, hogy milyen hatalmas Istenünk van!
Kérhetjük ezt az izgatottságot – és kérjük is – Istentől! Éljük meg minden egyes nap, hogy Krisztus legyőzte a halált, és ez egy olyan rendkívüli esemény, amire nemcsak egy évben egyszer kell vagy tudunk emlékezni, hanem állandóan! Ez a mi örömhírünk, ezért megyünk el vasárnaponként templomba. Nem egy szokásért, nem egy hagyományért, hanem élő reménységért. Mert Krisztus feltámadt!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás