Senki sem figyelt az idei Oscar-gálára, míg egy pofon el nem csattant. Azóta is mindenki a pofonról beszél, és nem a színészek teljesítményéről. Megrendezett volt a közjáték, vagy az est házigazdájának viccét találta túlzónak Will Smith? Az érő pofonról, és ami mögötte lehetett.
Először csak a mémekre figyeltem fel, aztán a mögötte lévő hír is eljutott hozzám: Will Smith amerikai színész pofon ütötte az Oscar-gála házigazdáját, Chris Rockot, aki a színész feleségének kopasz fejével viccelődött.
Furcsa érzések kavarognak ilyenkor az emberben. Mert egy pofon mégiscsak erőszakos cselekedet, nem szabadna így reagálni még a gonosz viccekre sem. Ugyanakkor Jada Pinkett Smith autoimmun betegségben szenved – ami miatt a haja is hullani kezdett, ezért döntött a kopaszság mellett – az őt érő vicc nem volt ártatlan, betegsége miatt gúnyolták ki.
Nem szokatlan azonban Hollywoodtól, hogy megrendezzen ilyen kis jeleneteket, ezzel is nagyobb publicitást adva egy eseménynek – amire, valljuk be, a pofonig a kutya sem volt kíváncsi. Azonban a pofon nem volt megrendezett – ezt belső források is megerősítették, hiszen a provokáló poén is improvizáció volt.
Will Smith tényleg felesége védelmére kelt. Vagy mégsem?
Egy furcsa részlet tűnt fel, amikor visszanéztem a felvételeket. Will Smith nevet az elhangzó viccen, amiben egy akciófigurához hasonlítják feleségét, csak Jada forgatja a szemét az élcelődésen. Hogy a nevetésből hogyan lett végül pofon és mérges ordítozás, azt nem tudhatjuk. A megbántott Jada látványa hergelte fel a haragot Willben? Esetleg bűntudatot érzett, amiért ő is nevetett, és jóvá akarta tenni?
Valószínűleg sosem tudjuk már meg, de az eset egy nagyon fontos dologra hívja fel a figyelmet:
Hollywood mindenből viccet csinál.
Emberi betegségek, gyengeségek, szinte semmi nem kerüli el a poéngyárosok figyelmét, egy érték sem olyan drága, hogy meghúzzák a határt: innen ne tovább! Mintha nem lehetne kimondani, hogy valami jó vagy rossz. A viccet mindenkinek tűrnie kell, senkinek sem szabad megsértődni, mert akkor ki lesz kiáltva savanyúnak, akinek nincs humorérzéke.
Úgy gondolom, hogy ez a pofon már „érett”.
Nem tapsolok neki, hiszen az erőszak nem megoldás, de felhívta a figyelmet arra feszültségre, ami a felszín alatt fortyog. Will Smith az est során később egy Oscarral is gazdagodott, és beszédében elmondta, hogy mennyi gyűlöletnek és sértésnek vannak kitéve hírességként, melyeket szó nélkül tűrniük kell. Azonban lehet bármilyen híres is valaki, belül ugyanolyan ember marad, akit meg lehet bántani, akinek fájdalmat lehet okozni. Jó emlékeztető ez az esemény az emberi lélek törékenységére és arra is, hogy ne tanuljuk el a szarkasztikus, kegyetlen poénok kultúráját a filmekből, hanem úgy bánjunk másokkal, ahogyan szeretnénk, hogy velünk bánjanak.
hirdetés
1 Komment
A véleménnyel, hogy a viccek tudnak bántóak lenni, egyetértek. A konkrét esetről alkotott véleménnyel viszont nagyon nem. Vizsgáljuk meg, hogy mi történt itt tágabb kontextusban:
Will Smith felesége körülbelül egy fél éve hetente jelentkező podcastben (ahol a férje is jelen van) mesél a “nyitott házasság” előnyeiről, és hoyg milyen remek szexuális élményeket gyűjt be különböző férfiaktól a férjén kívül. Will egyértelművé tette, hogy ő nem akarta ezt a “nyilt házasság” felállást, és nem tetszik neki a gondolat, hogy a felesége jobbra-balra mindenkinek az ágyába beugrik.
Viszont a jelenlegi elfajzott feminista légkör Holywoodban minden eszközt kivett a kezéből, hogy ezt a véleményét érvényre juttassa, így nem tud mást tenni, mint hogy fogát összeszorítva ott ül hétről hétre ezeken a podcasteken és idióta vigyorral feltétlen támogatásáról biztosítja a házasságtörését bátran válalló és arra a hallgatóközönségét bíztató feleségét.
Adott tehát egy hagyományosan “férfias” közszereplő, aki a hírnevéből él (úgy önbecsülésileg mint anyagilag) akinek a privát élete publikussá lett téve (podcast), akit a felesége ország világ előtt szarvaz fel hétről hétre. Érthetően az ember nem tud fogást találni a feleségén, nem tudja a hagyományos értékrendet felállítani és fenntartani, aki elvesztette a felesége és a világ tiszteletét.
Így amikor a humorista, akit arra béreltek fel, hogy az első sorban ülőkön élcelődjön, a mukáját végezvég erre a feleségre kerít sort, Will először nevet a viccen, majd felesége reakcióját látva begőzöl és meglátja a lehetőséget a valaha volt férfiúi tekintélyéből egy morzsát helyrehozni, így a fizikai erőszak nagyon rossz eszközét választva jelzi a világnak, hogy az az asszony, hiába köpi őt szemközt a házasságuk legalapvetőbb szentségi szövetségének sutba dobásával, mégiscsak hozzá tartozik.
Így a tágabb kontextust megvizsgálva úgy gondolom, hogy sokkal de sokkal fontosabb tanulságokat is le lehet vonni ebből az esetből, mint hogy “vigyázz mivel viccelsz, mert jönnek és jól pofánvernek, és még meg is érdemled”.