Hajnalszárnya

Gondolatok egy sikersorozatnak ígérkező történet margójára. Andrew Peterson: A hajnalszárnya-sorozat 1. – A Sötétség sötét tengerének peremén.

A napokban fejeztem be Hajnalszárnya-sorozat első kötetét. Nagy elvárásokkal indultam neki, ugyanis az ajánlókban külföldi rajongói klubokról írtak, sőt néhol az új Narniaként emlegették. Márpedig én nagyon szeretem a Narnia krónikáit, így őszintén szólva az egész történet közben azt figyeltem, hogy vajon tényleg olyan jó-e, mint a nagysikerű krónika. A válaszom azonban nem egyértelmű igen vagy nem, mert szerintem nagyon más a kettő.

A Hajnalszárnya-sorozatban három testvért ismerhetünk meg egy teljesen új világban, melyben emberek, állatok és kitalált lények egész hada él. Fogas tehenek, umfok, bércfutók és agyarok. A három testvér az édesanyjával és sánta nagyapjával él egy meglehetősen nehéz időben. A gonosz nagy Ghond uralma alá hajtotta az egykor vidám és gondtalan vidéket, Oerwendet (ejtsd: Örvend). Unalmasnak is mondhatnám ezt a megszokott kezdést, hiszen ezer regény indul azzal, hogy a gonosz hatalom megszállja az ártatlanokat, és adja megát, hogy a történet a szabadulásról fog szólni. Bár a közel 300 oldalas könyvben rengeteg szabadulástörténet van, egyáltalán nem szűnnek meg a bajok, sőt inkább csak fokozódnak a végére. Egészen eredeti, titokzatos történet kezd kibontakozni a felszín alatt, ahol nem egyszerűen a jó és a rossz harca miatt izgulhatunk.

Olyan jelenetek, személyiségvonások köszönnek vissza, melyek a mi nagyon is valóságos életünkből is ismerősek lehetnek.

Senki sem egyszerűen jó vagy rossz. Senkit nem lehet leírni néhány tulajdonsággal, hiszen a szereplők fejlődnek, változnak és alakítják őket a helyzetek, amelyekbe belekeverednek.

Nem így vagyunk ezzel mi is? Bár fogas tehenekkel és agyarokkal nem kell megküzdenünk, de a mi életünkben is jelen vannak mérgező kapcsolatok, ijesztő kihívások és képzelt kisértetek, melyek rettegésben tarthatnak. Van, ami csak a képzeletünk szüleménye, de vannak valóságos gondjaink, melyekkel szembe kell néznünk és ez sokszor a saját erőnkből nem megy.

Külön nagy érdeme a könyvnek, hogy a gyerekek számára érthetően és befogadhatóan tudja átadni ezt a bonyolult érzelmi kavalkádot, a félelmeket és a feloldásokat is, melyekkel a valóságban is meg kell küzdeni. Teszi ezt kiváló nyelvi humorral, szójátékokkal és igazán fordulatos cselekménnyel. Jó dolog, ha az ember elmerülhet egy kitalált világban, de mégis olyan tanulságokkal gazdagodik, melyeket a való életben is alkalmazni lehet.

hirdetés