Mint minden évben, január 22. idén is a Magyar Kultúra Napja és a Himnusz születésnapja. Ebből az alkalomból összeszedtünk 7 érdekességet a nemzeti Himnuszunk kalandos történetéből.
1989 óta január 22. a Magyar Kultúra Napja és egyben a Himnuszunk születésnapja is. 1823-ban ezen a napon tisztázta le egy nagyobb kéziratcsomag részeként Kölcsey Ferenc a Himnusz című költeményét, mely azóta kalandos utat járt be, de mára minden magyarnak ugyanazt jelenti: az összetartozást. A Himnusz a magyarság közös imádsága is. Akármerre éljünk a világban, a Himnuszt elénekelve mind a hazánkért imádkozunk.
Illyés Gyula így fogalmazta a vershez fűződő viszonyát: „E vers minden sorát hatéves korunk óta betéve tudjuk. Tudtam, mielőtt értettem, akár a gyónási imádságot, akár a kisorsoló gyermekverseket. Mielőtt erős hevéből egy szikrányit átadott volna, én bizalommal előre szívem minden hevét beleöntöttem. Valahányszor első betűjét kimondtam, villanyos ütést éreztem, tekintetemet rögtön a mennyezetre emeltem, úgy énekeltem, dagadó nyakkal.”
A Himnusz először 1829-ben jelent meg nyomtatásban az Aurora folyóiratban. 1943-ban pályázatot írtak ki a megzenésítésére, melyre 13 pályamű érkezett. Egressy Béni végül Erkel Ferencnek ítélte az első díjat. A vers születésnapja alkalmából összegyűjtöttünk néhány érdekességet kalandos történetéből:
hirdetésMikor adták elő először?
A mű Erkel dallamával először 1844-ben csendült fel. Hivatalos bemutatója július 2-án volt a Nemzeti Színházban, azonban ekkor még nem merült fel annak gondolata, hogy a magyarság hivatalos himnuszává válhat.
Mit énekeltünk a Himnusz előtt?
Ekkoriban a magyarságnak nem volt önálló himnusza. Az 1797-ben megalkotott osztrák császárhimnuszt a Monarchia részeként Magyarországon is himnuszként énekelték. A keresztény közösségekben egyházi énekek töltötték be a himnusz funkcióját, a katolikusoknál a Boldogasszony anyánk és az Ah hol vagy magyarok tündöklő csillaga című éneket énekelték, míg a református magyarság a 90. zsoltárt vallotta magáénak.
Kétszer is betiltották
Az 1848-as forradalom és szabadságharc idején már nemzeti énekként énekelték, a leverése után egy időre betiltották a művet. Legközelebb 1856-ban énekelték el Szatmárcsekén, a Kölcsey-síremlék avatásakor. Pontosan 100 évvel később, az 1948-at követő kommunista diktatúra idején ismét tiltólistára került és az 1956-os forradalomig nem hangozhatott el énekelt formában hivatalos ünnepségeken.
Le akarták cserélni
Rákosi Mátyás és Révai József felkérték Illyés Gyulát, hogy írjon egy új Himnuszt, Kodály Zoltánt pedig a megzenésítésére akarták rávenni. Mind a ketten visszautasították a felkérést.
Nemzetközi pályafutás
A Himnuszt eddig 30 nyelvre fordították le.
Szerepel az útlevélben
Ha elutazunk a nagyvilágba, tudtunkon kívül a zsebünkben hordjuk a Himnuszt, mert a magyar útlevélben kétféle módon is szerepel. A műanyag adatlapon a kézirat képe látható dombornyomással, az okmány további lapjain pedig a zenemű kottái vannak elrejtve, melyek UV-fény alatt válnak láthatóvá.
Az illegális Himnusz
„Tudják-e, hogy Himnuszunk a világ egyetlen illegális nemzeti himnusza? Mert sohasem iktatták, nincs dokumentum arról, hogy vált hivatalos himnusszá. (…) A nép tette azzá”– fogalmazta meg Szokolay Sándor zeneszerző. És valóban. 1829-es megszületése után több mint 100 évig a nép őrizte, dédelgette sajátjaként ezt az imádságot, égre emelt tekintettel a történelem viharaiban. Csak 1989. október 23-a óta mondja ki törvény, hogy Magyarország hivatalos himnusza Kölcsey Ferenc Himnusz című költeménye Erkel Ferenc zenéjével. Szintén ettől a naptól fogva a Himnusz születésnapja a Magyar Kultúra Napja is egyben.
Lovas Csenge
Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás