Bese Gergő atyának mozgalmas karácsonya volt, december 26-án Oslóban a helyi magyar közösséggel ünnepelt, utazásáról őszinte beszámolót készített.
Karácsony másnapján, 26-án délután indultam Oslóba, hogy az ottani maroknyi magyar közösséggel ünnepeljem anyanyelvünkön karácsony ünnepét.
Persze nem volt egy pihentető utazás, hiszen a három településen, ahol plébános vagyok, a roráte szentmisék, az esti betlehemezések és persze a három napos ünnepi miserendben elmondott 9 szentmise nem igazán segített abban, hogy teljes lendülettel és olyan Gergő atyásan vágjak a feladatba.
A 23 kg-os bőröndöt a dunavecsei és tassi hívek gazdagon telepakolták szaloncukorral, bejglivel és persze pálinkával, hogy szentmisét követően ténylegesen ünnepelni tudjunk hazánktól elszakadt lányainkkal, fiainkkal.
hirdetés
Fotó: Bese Gergő
A többszöri átszállás után éjszaka 23 órakor érkeztem Oslóba, a -16 fokos hőmérsékletbe. Még a bőröndöt is magamra húztam, hiszen el vagyok szokva a nagy téli hidegektől, de az ottaniak teljes nyugalommal konstatálták, hogy ez így normális. A közel egy órás utazás a repülőtér és a szálloda között lehetőséget adott, hogy vendéglátóm és a szentmise szervezője, Györgyi, meséljen az ottani helyzetről.
Beszéltünk a magyarság sorsáról, a gyerekek anyanyelvünkön való tanulásáról, és persze szóba került az ottani morális és politikai helyzet. Minden egyes döbbenetes történet abban erősített meg, hogy jó helyen élek.
A szélsőségesen előretolt devianciák, melyek a sajtóban kötelező megjelenéssel mossák át a jóhiszemű társadalom értelmét, az igazságot viszont olyan szinten elnyomják, hogy azok csak fű alatt jutnak el a valóságra kíváncsi polgárokhoz. Mindezt a szabadságjogok hangzatos, ám hamis árnyékában.
A szállodába való eljutás után a másnap egy rövid kirándulással telt. Lehetőségem volt látni Holmenkollerban a híres síugrató sáncot, a sífutó pályákat és persze a mesés tájat. A hófehérbe burkolózott tájat, a csodálatos fenyveserdőket és a környezetbe szépen beilleszkedő lutheránus templomokat, melyek nagy része mára üresen áll. A protestáns vallás reformerek által bevezetett intézkedések (homoszexuális, leszbikus lelkészek, azonosneműek házasítása stb.) ezt eredményezték, hogy szinte elfogytak a híveik. Györgyitől hallottam a no-go zónákról is, melyek hivatalosan nem léteznek, gyakorlatilag viszont egyre nagyobb teret hódítanak meg a városból.
Fotó: Bese Gergő
Délután 13 órától már a katolikus székesegyházban voltunk, ahol a járványügyi szigorítások miatt, csak 40 fő lehetett jelen a szentmisén, komoly előzetes regisztrációval. Akik viszont ott voltak, nyitott szívvel és örömmel hallgatták anyanyelvükön a szentmisét, a homíliát.
Fotó: Bese Gergő
Meghatódottan kezdtem a köszöntésüket, hiszen több ezer kilométert utaztam azért, hogy Jézus születésének örömhírét elvigyem közéjük. Szép számmal voltak ott gyermekek is, akik külön örömmel fogadták a dunavecsei és tassi hívek ajándékait. Az agapén igazi magyaros hangulatban beszélgettünk, énekeltünk és fejeztük ki egymás felé szeretetünket.
Kértem őket, hogy egy teljesen bűnben lévő társadalomban legyenek kovásszá, a normalitás képviselőivé, ne engedjék, hogy a gonosz elrabolja a lelküket és ne legyenek a sötétség gyermekei.
Az este egy rövid belvárosi sétával végződött, csak -11 fokban. Gyors pihenés után 4:15-kor egy kétgyermekes anyuka jött értem autóval, aki a reptérig vezető úton, szakadó hóesésben mutatta be a norvég oktatásügy tragikus állapotát. Azt, hogyan akarják a gyerekeket elszakítani a tollal, ceruzával való írástól, hiszen elég nekik a tablett pötyögtetése a 21. században. Arról azonban nem beszélnek, hogy a finommotorikus képességük kerül veszélybe, válnak hátrányosabbá azokkal szemben, akik megmaradtak a jól bevált módszerek mellett.
Döbbenettel mesélte, hogy nagyobbik lányának első tanítási napján a pedagógusok megkérdezték, hogy milyen módon szólíthatják őket: fiú, lány, semleges. Ezt központilag vezényelve, az Oktatási Hivatal előírásának megfelelően kell végigvinni minden tanárnak.
Fotó: Bese Gergő
Ne feledkezzünk el az LMBQ közösségek aktív jelenlétéről sem, melyek a társadalom minden szövetét áthatják és erőszakosan nyomják ideológiáikat az óvodai neveléstől kezdve, melyre egyre több fiatal pozitívan reagál.
Újabb őrültségük a BLM mozgalom propagálása. Nincs olyan TV reklám, hogy a fehérek mellett a feketék ne jelennének meg, és a különböző katalógusokban pedig törekednek arra, hogy a családot úgy mutassák be, hogy egy őslakos fehér mellett legalább kettő vagy három bevándorló hátterű üljön egy asztalnál, mint a modern világ természetes családmodellje: exkeresztény, muszlim, buddhista stb.
A szivárvány minden színében tündöklő Norvégia sajnos a vesztébe rohan. A befogadás álszent jócselekedetébe egy sokkal veszélyesebb országot építenek, melyben nem lesz kohézió, nemzeti öntudat, jövőkép és persze józan gondolkodású ember. Csupán az ideológiai harcok felkorbácsolása maradt, feláldozva mindazt, ami valaha is norvéggá, kereszténnyé tette Skandinávia nyugati féltekét.
hirdetés
