Karácsony másnapja, idén egybe esik Szent Család vasárnapjával. Bese Gergő atya ezzel kapcsolatban osztja meg gondolatait.
Betlehem igazi ajándéka a család intézményének a megszentelése. Azzal, hogy Isten kiválasztott egy nőt és egy férfit eldöntötte azokat a vitákat, amikkel napjainkban úton-útfélen találkozunk. Professzionális szinten igyekeznek relativizálni a család jelentőségét, ezzel kétségbe vonják a társadalom legfontosabb fundamentumát.
Reklámok, multinacionális cégek, civil szervezetek, politikai közösségek állnak azon kisebbség szolgálatában, akiknek hangját olyan erősen kihangosítják, hogy a józan ember is azt gondolja: világnézete kisebbségbe szorult. Fél megszólalni nyilvánosság előtt, az otthon négy fala között méltatlankodik, és nem veszi észre, hogy a lobbi legnagyobb célpontja éppen a legártatlanabbak csoportja: a gyermekek. Minden szülő, nagyszülő a gyermekeinek, unkáinak jövőjét sodorja veszélybe azzal, hogy a természetes életösztöne, a védekezés kudarcot vall.
Ha pedig nincsenek gátak, határok, keretek a mocsok ömlik be azokon a csatornákon keresztül, ahol a leginkább sebezhetők vagyunk, ahol támadási felületeket kínálunk.
hirdetés
4 hozzászólás
Hát ez az!
Ezért mondom, hogy azt a bizonyos mesekönyvet a szakállas királylányokkal nem a Dúró Dórának kellett volna ledarálnia, hanem Erdő Péternek személyesen, az Esztergomi Bazilika lépcsőjén, az ünnepi mise után.
És nem darálni kellett volna, hanem a megfelelő bibliaidézet (Lev 20,13) felolvasása után tűzön elégetni, a hamvakat pedig összesöpörve a Dunába szórni, és kiközösíteni a szerzőket és a kiadót, de még a tördelőt és a nyomdászokat is.
Na annak a híre bejárta volna a „fejlett” világot… Akkora hisztéria lett volna, hogy egy pár hétre a koronavírust is kiszorította volna a híradókból, és a hullámai háromszor kerülték volna meg a Földet. Az egész világon megtanulták volna, hogy van olyan, hogy Magyar Katolikus Egyház. Mellesleg eljutott volna a helyes tanítás még azokhoz is, akik a telefonhoz tapadva élnek, és akik az animéken túl max a 444 cikkeit olvassák, és akik a mai napig azt hiszik, hogy a Bibliában sehol nincs benne, hogy a homoszexualitás bűn.
Mitől család a részeges, erőszakos apa, az elnyomott, robotoló, testileg, lelkileg terrorizált anya és a félelemben élő gyermekek közössége? És miért nem az, ha két azonos nemű ember él együtt fogadott gyermekkel, békében, boldog harmóniában?
ezek nagyon maguknakvalo gyulolkodo nepseg, kiirtanak azokat akik nem ugy elnek mint ok, mocskosan, gyulolkodve, kepmutatoan…nem birnak egyutt elni masokkal, osszeferhetetlen banda, akik a tortenelemben mindig verontassal oldottak meg vegulis az osszeferhetetlenseguket…nem birjak bizonyitani hogy a mas az roszabb es ezert gyullkodnek.
A két szerető, azonos nemű felnőtt, és a fogadott gyermek közössége azért nem család, mert a természet Isten által megalkotott (az ateistáknak is fogyaszthatóvá tételt segítendő: a természet létrejött, kialakult ) rendje szerint a két azonos nemű ember kapcsolata, még ha mindkettőjük teljesen egészséges, az élet továbbadására szolgáló képességeiket (nemzőképes, vagy fogamzóképes, kihordóképes) tekintve is, akkor sem a kettejük együttműködésével megvalósuló gyermekáldás elérésére rendeltetett, nem arra ruházta fel a természet.
Azt nem értem, hogy egyáltalán hogyan merülhet fel a téma eldöntendő kérdésként, azaz, hogy házasodhassanak, vagy ne, család-e vagy sem? A kérdés régen eldöntetett!
A „házasság” ősidők óta egyetlen, és állandó tartalmat lefedő fogalom. Ha én a szomszédom kft-je nevével be akarom jegyeztetni az általam most alapítandót, a cégbíróság el fogja utasítani, na nem azért, mert nincs jogegyenlőség (a szomszédnak szabad, nekem meg nem), ilyenről szó sincs, csak egyszerűen ő lépett előbb. Vagy, ha most én találnám fel a legyezőt, annak sem lehetne kalapács a neve.
Nagyon egyet tudok érteni azon véleményíróval, aki szerint itt bizony nem Dúró Dórának adott
feladatot a helyzet, bár én nem szűkítem le ezt Erdő Péterre, hanem a történelmi egyházaink vezetői feladatának vélem. A veszélyre való figyelemfelhívás napirenden tartását pedig minden történelmi vallási közösséget szolgáló, a hívekkel a szertartásokon rendszeresen találkozó egyházi személy kutya kötelességének tartom!