Erre tanít bennünket a “Reszkessetek, betörők” híres jelenete

Horváth Zoltán terézvárosi plébános a Reszkessetek, betörők! című örök klasszikus film egyik jelenetét is bevonta az éjféli misében elmondott prédikációjában. Lélekemelő beszédének szerkesztett verzióját olvashatjátok.

“A Reszkessetek, betörők! című filmet mindannyian ismerjük, számtalanszor láttuk, hiszen unos-untalan minden évben levetítik – mint ahogy idén is. Ugyanakkor van egy nagyon fontos jelenete, ami talán el szokott sikkadni, pedig az egész film ennek a szituációnak a végeredményével végződik.

Tudjátok jól, hogy Kevint otthon hagyják a szülei: ő előző este épp azt kérte, hogy bárcsak ne látná őket többet, mert annyira elege volt a családjából – és másnap reggel nem is látta, mert elrepültek, ő pedig otthon maradt egyedül. Amikor karácsony este bolyong az éjszakában, akkor éneket hall a templomból: bemegy és ott találja a szomszéd öreg bácsit, akitől rettenetesen fél, mert mindenféle rosszat mondtak róla, például hogy hogyan darabolja fel az embereket.

Ez a bácsi melléül és elmeséli a gyermeknek, hogy nem kell félni tőle, sőt: félelmek éppen ebben az idős emberben vannak. Mert azért ül most itt, hogy a karácsonyi koncerten meghallgassa a kórusban éneklő unokáját, mivel máshogyan nem fog vele találkozni. Mert évekkel ezelőtt elveszítette a fejét és összeveszett a fiával és azóta nem is beszéltek. Kevin azt mondja neki: „Miért nem hívod fel telefonon?”. „Mert félek. Félek, hogy el fog utasítani. Mert félek, hogy le fogja tenni a telefont. Mert félek, hogy nem akar beszélni velem.” A gyermek ad neki bátorságot, hogy nem szabad félni, hiszen ki akar békülni a családjával. Ez van annyira jó dolog, hogy megéri a megaláztatást. Megéri legalább megpróbálni, és akkor már nem fog félni, megnyugszik, hogy legfeljebb nem akarnak vele beszélni, de az is lehet, hogy mégis. Ezt az a gyerek mondja, aki napok óta retteg, mert teljesen egyedül van otthon, fél mindentől – és ennek az idős embernek mégis feltárja az igazságot.

hirdetés

A félelmeink úgy fognak elmúlni, a bűneinktől úgy fogunk megszabadulni, ha vállaljuk az esetleges megaláztatást.

Odalépünk Isten elé és azt mondjuk: „Bocsánat!”  Isten pedig örömmel meg fog bocsájtani, mert Jézus azért született erre a világra, hogy Isten megbocsásson és irgalmazzon nekünk.

A film végén lévő jelenet ismerős lehet mindenkinek: Kevin családja hazakeveredik, a gyermek pedig odamegy az ablakhoz és kinéz. Azt látja, hogy a szomszéd idős emberhez megjön a fia, a menye és az unokája és boldogan ölelik át egymást. Mert ez az ember merte vállalni, hogy felhívta a fiát – mert alázatos lenni, és elfogadni, hogy esetleg elutasítják. De akkor is megpróbált bocsánatot kérni és közeledni. 

Isten közeledik hozzánk – Ő lesz emberré azért, hogy mi odaléphessünk hozzá és bocsánatot tudjunk kérni tőle. Legyen ez a karácsonyi éjszaka félelmeink eloszlásának éjszakája. A bűneink láncaiból való felszabadultságnak az éjszakája. Bőségesen volt ebben az esztendőben annyi minden, ami félelemmel tölthet el bennünket és ki tudja mi vár ránk. De ez az éjszaka tegyen szabaddá bennünket, mert a betlehemi jászolba a mi Szabadítónk jött el hozzánk, hogy bennünket szabaddá tegyen.”

A Reszkessetek, betörők! említett jelenete angol szinkronnal és felirattal:

Horváth Zoltán terézvárosi plébános teljes szentbeszéde 37:14-től:

hirdetés