Nemrég megérkezett Rúzsa Magdi új dala, a Domine, amely a Mindenható jóságáról, a nehézségekben elérhető kapaszkodóról szól. Az énekesnővel beszélgettünk arról, hogyan született meg a dal, mit jelent számára a hit és hogyan fogadják követői a tanúságtételeit. A hármasikrekkel várandós Rúzsa Magdi a 777-nek azt is elárulta, mit szeretne mindenképp átadni a gyerekeinek és mi az, amiben máshogy éli meg az adventet most, kismamaként.
Sokunk örömére megjelent a Domine című kliped, amelyet – mint korábban elmondtad – az életed egy mélypontja ihletett. Hogyan tapasztaltad meg ekkor Isten jelenlétét?
Isten gyerekkorom óta jelen van az életemben. Engem úgy neveltek, hogy mindig azt éreztem, a Jóisten az a valaki, akivel mindenről beszélhetek, a jóról és a rosszról is, bármikor. Ezáltal mindig nagyon közel is éreztem magamhoz. Időről időre, ha az ember mélyponton van, ha meginog, ha elenged dolgokat, olyankor számít a leginkább, hogy van egy kapaszkodód. A dal arról szól, hogy a mélypont után egyszer csak jött az az érzés, hogy van miért felkelnem, hogy van hitem, hogy Vele mindig megyünk tovább.
Ebből az érzésből született meg a dal?
Igen, én eleve nagyon nyitottan élem az életemet, hiszek abban, hogy fentről küldik nekem a dalokat. Ha onnan jön valami, nyitottan fogadom és leírom. Már nagyon vártam, hogy meg tudjam mutatni a közösségnek, de azt is tudtam, hogy ez kifejezetten olyan dal, amely pont az adventi időszakban tudja leginkább megtalálni a szíveket. Annyira örülök, hogy szeretik az emberek, és hogy mindenkinek átjött az üzenete! A koncertjeimen már szoktam játszani és akik ott először hallják, vissza szoktak jelezni, hogy milyen jó, hogy a lírai énembe beleviszem ezt a fajta mélységet.
Én nagyon gyakran beszélek a dalaimban Istenről, de talán a Domine közvetíti Őt a legegyértelműbben.
Tudom, hogy hányan vannak összezuhanva, akik hallgatják a dalt, és hiszem, hogy nekik ez jó példa lesz, hogy mindig van tovább.
Miért választottál latin kifejezést – Porta me Domine – a refrénnek?
Én annak idején Taizében is jártam katolikus találkozón, ahol rengeteg dalt énekeltünk latinul. Minden nap volt közös mise, és én nagyon szerettem ezt a részét, hogy együtt éneklünk. Jött az a gondolat is, hogy a Domine-vel tényleg megszólítom Istent a dalban, és ekkor kutatni kezdtem mélyebben is a taizéi énekeket. Ezek megerősítettek abban, hogy beletegyem a latin megszólítást.
Ha az ember megnyilatkozik a hitéről a nyilvánosság előtt, akkor arról mindenkinek lesz valamilyen véleménye. A te követőid hogyan fogadják ezeket a tanúságtételeket?
Ez nálam állandóan jelen volt, így a követőim abszolút tudják, hogy ez a részem, most már vagy 17-18 éve. Már amikor feltűntem a tehetségkutatóban, akkor beszéltem a hitemről, nem beszélve arról, hogy a dalaimban is nagyon sokszor jelen van. Így nem kellett „elfogadtatnom” velük, hanem mindig is egyértelmű volt.
Korábban elmondtad, hogy a gyermekeid is úgy szeretnéd nevelni, hogy gondoskodjanak anyagilag is a kishegyesi templomról. Mi az, amit mindenképpen tovább szeretnél még adni nekik?
Nagyon sok mindent. Azt a fajta értékrendet, amit én otthonról hozok, mindenképpen. A másokra való odafigyelést mi is megtanultuk a testvéreimmel anyukámtól, és a férjem is nagyon jó ember, aki törődik másokkal – talán ez a legfontosabb, amit szeretnék megtanítani a gyerekeimnek. Lehetnek problémáink, de mindig észre kell vennünk, hogy ki van még bajban, és lehajolni érte. A másik, amit mindenképp szeretnék átadni nekik, a hitről és a Jóistenről való gondolkodásom.
A családunkban egy nagyon fontos „szabály” van, hogy legyél jó ember. Ebben minden benne van.
Mi a legfontosabb, amit megtanultál, amióta kiléptél a fényre és egy egész ország követi a munkásságod?
Talán a legfontosabb, hogy légy önazonos, tarts ki az elveid, az elképzeléseid mellett. Akkor is legyél az, aki vagy, ha ezért néha hülyének néznek, mert mások az elvárások, mások a trendek. Ha tisztában vagy azzal, hogy ki vagy, akkor nem tudnak megingatni. Ahogy idősödöm, egyre jobban látom annak a fontosságát, amit a kis falumban megtanultam: az összefogás erejét, a szorgalom értékét, a nagy nehézségek megbecsülését is. Ezeknek köszönhetően, ha a tükörbe nézek, akkor azt mondom: jó emberként tudok hozni döntéseket.
Mi az, amiben most, kismamaként máshogy éled meg az adventet?
Most mindent nagyon másképp élek meg. Nagyon szép időszak, amelyben vagyunk, és annyira hálás vagyok Istennek, hogy három pici babával is megajándékoz egyszerre! Dédelgetjük őket, vigyázunk rájuk, és nyilván alakul a lelkem nekem is, a családnak is. Az idei várakozás mindannyiunk számára egy újjászületés is, és mélyebben élünk meg mindent.
Mit vársz legjobban a jövő évtől? Gondolom, most a legelső a család lesz, de emellett vannak terveid az éneklés terén is?
A legfontosabb, hogy egészséges gyerekeim szülessenek. Aztán persze vár vissza a színpad. A családom nagyon jó az összekapaszkodásban, lesz segítségem, hogy hétvégente azért egy-két koncertet tudjak vállalni, hogy a közönségem se hiányoljon.
Szilágyi Anna
Még nem érkezett hozzászólás