Mostanában gyakran fülön csípem magam azon, hogy egyes beszélgetésekbe rengeteg lelkesedést, energiát fektetek, míg másokba egyáltalán nem. Pedig mennyire fontos lenne, hogy minden alkalmat, találkozást megragadjuk és inspiráljuk az embereket a (mélyebb) hit megtalálására. Számomra ebben a küldetésben hatalmas példakép Pilinszky János magyar költő, aki hívőt, keresőt és hitetlent is egyaránt könnyedén megszólít egyszerű, mindenki számára érthető, ugyanakkor gazdag szimbolikával dúsított verseivel.
Pilinszky János: Találkozások
Hányféle találkozás, Istenem,
együttlét, különválás, búcsuzás!
Hullám hullámmal, virág a virágtól
szélcsendben, szélben
mozdúlva, mozdulatlanúl
hány és hányféle színeváltozás,
a múlandó s a múlhatatlan
hányféle helycseréje!
Pilinszky Találkozások című lírájában az emberi kapcsolatok sokféleségét, változékonyságát és azok alakulásának folyamatait ragadja meg. Úgy fogalmaz: ,,mozdúlva, mozdulatlanúl”, amely sor tökéletesen kapcsolódik a fentebb már említett problémakörhöz. Iránymutatást az utolsó hét szó nyújt:
,,a múlandó s a múlhatatlan / hányféle helycseréje”.
Mire világít rá Pilinszky? Arra, amit gyakran hajlamosak vagyunk elfelejteni a hétköznapok zsongásában, hogy az örök lét ígérete nem a Földön valósul meg.
Egy nagyon kedves barátnőm fogalmazott úgy, hogy
ő szeretne valami igazán szépet, hasznosat, kedveset alkotni Istennek, ha már itt él és fogyasztja a Föld javait.
Valahogy nekünk is így jó gondolkodnunk szerintem az emberek szolgálatáról.
Pilinszky János: Introitusz
Ki nyitja meg a betett könyvet?
Ki szegi meg a töretlen időt?
Lapozza fel hajnaltól-hajnalig
emelve és ledöntve lapjait?
Az ismeretlen tűzvészébe nyúlni
ki merészel közülünk? S ki merészel
a csukott könyv leveles sürüjében,
ki mer kutatni? S hogy mer puszta kézzel?
És ki nem fél közülünk? Ki ne félne,
midőn szemét az Isten is lehúnyja,
és leborúlnak minden angyalok,
és elsötétűl minden kreatúra?
A bárány az, ki nem fél közülünk,
egyedül ő, a bárány, kit megöltek.
Végigkocog az üvegtengeren
és trónra száll. És megnyitja a könyvet.
A Jelenések könyvének hangulatát idézi Pilinszky Introitusz című verse, amely a Biblia egyik legsejtelmesebb, legtitokzatosabb részét foglalja össze. Engem mindig arra motivál ez a vers, hogy próbáljak meg a legkényelmetlenebb helyzetekben is túllépni önmagamon, tiszta szívvel lenni a másik felé és képesnek lenni a kíváncsiságra, az érdeklődő kérdések feltevésére, majd a válasz meghallgatására, befogadására.
,,Mert túl az egyes emberen, s túl minden egyes emberen, csak így találhatok Istenre.”
Írja a költő a Szentek egyessége című művében. Mit üzen határozottan? Azt, hogy ki kell lépnünk a vízre, azaz a komfortzónánkból, megtagadnunk az egó diktálását és így meglátni Istent. A családtagjainkkal, barátainkkal, párunkkal való találkozásaink során is talán ez az egyik legfontosabb, hogy
próbáljunk meg a saját aktuális hangulatunkon felülkerekedni és értékes beszélgetéseket teremteni, ahányszor csak lehetséges,
hogy egy igazán bensőséges kapcsolatba léphessünk így velük.
Inspirációt pedig adjanak nekünk a keresztény szemléletű Pilinszky-versek!
Baranyi Lili
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás