Mostanában lépten nyomon apró kedvességekbe botolom, melyeket Isten úgymond „csak nekem” készített. Egy szivárvány, egy acélkék viharfelhő, tarka őszi falevél és még ezer meg ezer dolog.
Ma hazafelé vezettem, amikor a Dunán átívelő hídra felhajtva gyönyörű látvány tárult elém: egy teljes szivárvány ívelt át a híd felett. Erőteljes színei és a tökéletes elhelyezkedése teljesen lenyűgözött. Önkéntelenül is felkiáltottam, amit értetlenül ám annál lelkesebben utánzott a hátsó ülésen utazó kislányom. Még egy dicsőítő énekbe is belekezdtem miközben azt éreztem, hogy ezt a kis meglepetést szinte csak az én kedvemért készítette Isten. Az Ő szövetségének a jelét. Szerettem volna megörökíteni, de természetesen a vezetés közben nem ragadtam telefont, így maradt a lenyűgöződés.
Mostanában több olyan pillanatot is megélhettem, amikor Isten minden ok nélkül meglepett valamivel. Az elmúlt években is számtalan példa volt ilyenekre, de akkor mindig úgy éreztem, hogy az Úr ezekkel a figyelmes gesztusokkal vigasztalni és bíztatni szeretne, amiért annyi küzdelem van épp az életemben. Akkor is hálás voltam a tarka őszi fákért, a naplementékért, de különösen a lentről napsütötte acélkék viharfelhők látványáért. Ez a kedvencem és Isten ezt tudja jól, mert mostanában nem fukarkodik ezzel a látvánnyal.
Az elmúlt évekhez képest viszont most úgy érzem, nincs okom panaszra és csupán az Atya önzetlen ajándékának élem meg ezeket az apróságokat. A mai szivárványt, a különleges alakú őszi falevelet, amit reggel találtam séta közben, vagy a galagonyabokron csillogó napfényt. Ezek feltöltik a lelkem és én állandóan azt érzem, hogy Isten most csak úgy kedvtelésből meglep és gyönyörködtet.
Meglepsz Uram, és én hagyom, hogy meglepj minden nap! Nyűgözz le a teremtett világgal, amely mind rólad beszél. Köszönöm, hogy személyesen rám is van gondod és fontos számodra, hogy kimutasd felém a szeretetedet.
Kép: Olga Drozdova | Dreamstime.com
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás