Jézus földi tevékenysége 2000 éve tartja lázban a világot. Bár a Biblia igen részletesen számol be róla, Jézus életének és a bibliai idők kutatásának számos tudományos platformja van. Az egyik ilyen a bibliai régészet, mely az evangéliumokban szereplő információk hitelességét kutatja. A következő írásban 3+1 olyan lelet nyomába eredünk, mely közelebbi betekintést enged ebbe a 2000 évvel ezelőtti világba.
Jézus Krisztus a történelem egyik legalaposabban dokumentált életű személyisége, létezésére az Evangéliumok mellett számos, a Bibliától független forrás is bizonyítékot szolgáltat. Julius Africanus, Kr.u. 221 környékén alkotó író, művében idéz Thallustól, aki Kr. u. 52 környékén, illetve Phlegontól, aki Kr. u. 80-140 között élt és alkotott. Bár eredetiben egyik szöveg sem maradt fent, Julius Africanustól tudjuk, hogy mind a két történetíró említést tesz egy váratlan sötétségről és földrengésről, mely egy Jézus nevű ember keresztre feszítésekor következett be, és melyet Africanus napfogyatkozásként magyaráz. Emellett még számos történetíró, pl. Tacitus, Mara Bar-Serapion, ifjabb Plinius, Josephus Flavius stb. beszámol Jézus személyéről, tevékenységéről vagy a kereszténység korai éveiről. Azonban a történelmi források elemzése mellett a régészet, ezen belül is a bibliai régészet nyújt nagy segítséget Jézus életének és a kereszténység korai éveinek tudományos vizsgálatában.
A Bibliából rengeteg információ áll rendelkezésünkre a korról, melyben Jézus élt és a kereszténység megszületett.
A bibliai régészet ezeket az információkat vizsgálja, független forrásokkal összevetve, amivel a Biblia történelmi hitelességét kutatja. A következő régészeti felfedezések nem bizonyító erejűek, sem Jézus létezésére sem a Megváltás megtörténtére, azonban betekintést engednek a bibliai történetek mindennapjaiba és közelebb hozzák a világot, melyben Jézus tevékenykedett. Ugyanakkor alátámasztják azt is, hogy a Bibliában szereplő információk történelmi szempontból hitelesnek tekinthetők.
1. A galilei csónak
1986-ban Izrael területét súlyos aszály sújtotta, melynek következtében a Galileai-tenger (a Bibliában Genezáreti-tó néven szerepel) vízszintje csökkent. Egy testvérpár régészeti leletek után kutatva járta a partot, mikor egy ősi csónak körvonalát fedezték fel a sárban. A csónak 2000 évet töltött el levegőtől elzárt helyen, így az állagmegóvási munkák miatt csak 11 évvel később került kiállításra. A galileai csónak a radiokarbon-vizsgálatok szerint Kr. e. 40 (+/- 80 év) körül volt használatban, tehát könnyen lehet, hogy Jézus idejében szelte a tenger vizét. Valószínűleg Péter és a többi halász is ezt a fajta csónakot használhatta, és mikor arról olvasunk a Bibliában, hogy Jézus átkel a Genezáreti-tavon, akkor ezen a helyen és valószínűleg egy ilyen csónakban utazhatott.
Fotó: Dreamtime
2. Jákob kútja
A Bibliában Jézus és a szamaritánus asszony között elhangzott párbeszéd (Jn 4, 25-26) Jákob kútjánál esett meg, mely a Gerizim lábánál, Szikar közelében helyezkedett el, azon a földön, melyet Jákob Józsefnek adott. Ma is egy ősi kút található a Gerizim lábánál, két km-re Askar falutól, mely az ősi Szikarnak feleltethető meg. Az ősi víznyerő helyet a zsidó, a szamáriai, a keresztény és a muszlim tradíciók is Jákob kútjával azonosítják. Ma egy görögkatolikus templom emelkedik a forrást felett, melyet a tudósok is akként a forrásként ismernek el, mely mellett Jézus az élő vizet ajánlotta a szamaritánus asszonynak.
3. A Pilatus-kő
Az Evangéliumok szerint Poncius Pilatus római helytartó ítélte kereszthalálra Jézust. Személye létezését számos történelmi forrás is alátámasztja, azonban régészeti bizonyíték csak 1961-ben került elő. Az amfiteátrum közelében végzett ásatások során egy Tiberius császárnak dedikált mészkőtömböt találtak, melyen a „Poncius Pilatus Judea helytartója” felirat szerepelt. 2018-ban újabb régészeti bizonyíték került elő, mikor azonosítottak egy rézgyűrűt, melyen görögül a Pilatus felirat szerepelt. Az ilyen típusú gyűrűk igen népszerűek voltak a római katonák körében, mivel azonban a Pilatus név viszonylag ritkának számított, könnyen lehet, hogy a gyűrű Poncius Pilatushoz vagy egy közeli szolgájához tartozhatott.
Fotó: BRBurton / Wikimedia Commons / Public Domain
3+1 Egy keresztre feszített ember sarokcsontja
Számos történeti bizonyíték van arra (Josephus Flavius, Seneca), hogy a rómaiak használták a keresztre feszítést mint kivégzési módot. Ennek a véres halálnemnek a régészeti bizonyítékait nagy számban tárták fel 1968-ban Jeruzsálem északkeleti részén. A területen több sírt is megbolygattak és feltártak. Többek között előkerült egy osszárium (ez esetben egy láda, melyben a holtakat elhelyezték) Jehonanan felirattal, amely egy felnőtt férfi teljes csontvázát rejtette, beleértve a sarokcsontját is, amely egy szöggel volt átütve. Az antropológiai vizsgálatok szerint Jehonanan a 20-as éveiben járt, mikor kereszthalált halt, az első században. A keresztre feszített férfi sarokcsontja megerősíti Jézus kereszthalálának leírását és annak hitelességét a Bibliában. Cáfolja továbbá azon kritikát, mely szerint Jézust inkább a bűnözők tömegsírjába temethették ahelyett, hogy méltó saját nyughelyet kapott volna. Ez a lelet rámutat arra, hogy a kivégzés után a család visszakaphatta az áldozat holttestét, hogy méltó módon vehessenek búcsút szerettüktől.
Fotó: Carl Rasmussen / HolyLandPhotos.org
Lovas Csenge
régész
források:
Clyde E. Fant and Mitchell G. Reddish, Lost Treasures of the Bible. (Grand Rapids: William B. Eerdmans Publishing Company, 2008)
Zdravko Stefanovic, “Jacob’s Well.” The Anchor Bible Dictionary 3. (New York: Doubleday, 1992)
Nico Haas, “Anthropological Observations on the Skeletal Remains from Giv’at ha-Mivtar,” Israel Exploration Journal 20, no. 1 (1970)
hirdetés
3 hozzászólás
Josef ben Mattijahu-Jozefus Flavius-, sosem írt olyat, hogy valami is bizonyítaná Jézus létezését. Találtak ugyan a Zsidók története latin nyelvű fordításában egy ilyen passzust, de erről később kiderült, hogy hamisítvány.
Flavius pont az ellenkezőjét írja: 19 éves korára áttanulmányozta a Templom írásait, a szadeusok, eszeneusok, farizeusok feljegyzéseit, de sehol sem akadt olyanra, hogy istenkáromlót kiadtak volna Pilatus prokurátorsága idején keresztre feszítésre- valószínűleg Pilátus elengedte volna, amennyire utálta a zsidókat. Josef a Kajafás és apósa Hannás főpapsága idején négy vagy öt istenkáromlót- és több tucat más bűnt elkövetőt- itéltek halálra, de mindet a hagyományos zsidó közösségi kivégzéssel, a halálra kövezéssel végezték ki. És nem volt köztük Jehua nevű. Pilátus végeztetett ki zsidókat, nem is keveset. Keresztre azokat feszítette akik rómaira támadtak fegyverrel. Végül egy általa kiprovokált Galileai lázadás vérbefojtásába bukott bele, épp Josefus születési évében 36ban.
I.sz. 70-ben a rómaiak megszállták és elpusztították Jeruzsálemet, lakosságának nagy részét legyilkolták, és azon kívül Júdeában is egész városokat romboltak szó szerint a földig. Ennek következtében nem volna meglepő, ha a Jézus mellett szóló bizonyítékok nagy része elveszett volna, hiszen a szemtanúk nagy részét valószínűleg megölték, és ezen körülmények minden bizonnyal korlátozták a szemtanúktól származó, Jézusról szóló beszámolók számát, mégis maradtak a Szentírás szövegein kívül is olyan írások, amelyek Jézus Krisztus földi életét bizonyítják. Meglepő mennyiségű információnk maradt pogány történetírók műveiből. A legfontosabb Jézus mellett szóló történelmi bizonyítékok többek között a következőket tartalmazzák:
– Az I. századi római CORNELIUS TACITUS, akit az egyik leggondosabb ókori történetíróként tartanak számon, két jelentősebb könyvet írt az első századról (“Krónikák” és a “Történetek”), s mindkettő említést tesz Jézusról és a kereszténységről. A “Krónikákban” azt írja körülbelül Kr. u. 115-ben: “Egy keresztényeknek nevezet csoport össze nem egyeztethető magatartásuk végett általánosságban gyűlölték őket, nevük Krisztustól ered. Ő Tiberius uralkodása alatt halálbüntetést szenvedett, a helytartó Poncius Pilátus keze által. ” Tiberius császár Kr. u.14-30-ig uralkodott, azalatt az időszak alatt, amikor Krisztust megölték, a fenti idézetnek megfelelően. Tacitus szintén ír arról, hogy ennek a csoportnak a hite “Ez a Júdeából származó eszme (hit) nemcsak Júdeában terjedt el, hanem még Rómában is “, majd annak a leírásával folytatja, hogy a keresztényeket mennyire általánosságban gyűlölték, és sokukat ítélték halálra Rómában.
– SUETONIUS (i. sz. 120.), Hadrianus császár főírnoka írt az ún. zsidók Rómából kiutasításáról és ezzel kapcsolatban egy Chrestus (Krisztus) nevű férfiról, aki az I. században élt. (Annales 15.44). Klaudiusz császár uralmáról (Kr. u. 41-54) ezt írja: ” Mivel a zsidók Rómában, a keresztények végett állandó zavargásokat okoztak Klaudiusz kitiltotta őket a városból “. Suetonius később a Néró idejében történt keresztény üldözésekről ír: ” Róma leégése után… A keresztényeket is megtorlással sújtották, egy felekezet mely egy új és ártalmas (kártevő) vallási hitet vall “. Az utalás egy “Krisztusiak” nevű csoport létezésére az első században, feltételezi, hogy egy Krisztus nevű személy létezett valamivel korábban ugyanebben a században.
– Julius Africanus, Kr.u. 221 környékén alkotó író, művében idéz THALLUS történetírótól, aki Kr. u. 52 környékén, illetve PHLEGONTÓL, aki Kr. u. 80-140 között élt és alkotott. Bár eredetiben egyik szöveg sem maradt fent, Julius Africanustól tudjuk, hogy mind a két történetíró említést tesz egy váratlan sötétségről és földrengésről, mely egy Jézus nevű ember keresztre feszítésekor következett be, és melyet Africanus napfogyatkozásként magyaráz.
– JOSEPHUS FLAVIUS a valaha élt leghíresebb zsidó történetíró Antiquities című művében a 20 fejezet 9. részében Jakabra úgy hivatkozik, mint annak a Jézusnak a fivérére, akit Krisztusnak is neveztek. A 18. rész 3. fejezetében pedig: Ebben az időben volt ez a Jézus, bölcs ember, ha egyáltalán jogos embernek hívni. Merthogy ő volt az, aki meglepő tetteket vitt végbe… Ő volt a Krisztus… megjelent nekik újra a harmadik napon, amint azt az isteni próféták előre megmondták ezeket, és még tízerzernyi más csodatetteket róla.” Egy másik verzió azt mondja: “Ebben az időben volt egy bölcs ember, Jézus. Jó vezető volt, és erkölcsösnek ismerték. És sokan a zsidók és más népek közül a tanítványai lettek. Pilátus kereszthalálra ítélte őt. Ám azok, akik tanítványai voltak, nem tagadták meg tanítványságukat. Jelentették, hogy megjelent nekik három napra a keresztrefeszítése után, és hogy életben volt; tehát talán ő volt a Messiás, akiről a próféták sok csodát jövendöltek.”
– IFJABB PLINIUS (i. sz. 112.) a Levelek 10:96-ban feljegyezte a korai keresztények dicsőítési szokásait, többek között, hogy a hívők Jézust, mint Istent imádták, hogy erkölcsösek voltak, és megjegyzéseket tesz a szeretetvendégségre és az úrvacsorára is.
– A BABILONI TALMUD (Szanhedrin 43a) megerősíti Jézus keresztrefeszítését Húsvét előestéjén, valamint a Jézus elleni vádakat, úgymint boszorkányság valamint a zsidók istentagadásra való buzdítása. Elismert tény, hogy a Talmudnak ez a része e könyv összeállításának kezdeti időszakából származik, (azaz Kr.u.70-200):
– MARA BAR-SERAPION (i.sz. 73.) igazolja, hogy Jézust bölcs és erkölcsös embernek ismerték, sokak Izrael királyának tekintették, hogy a zsidók megölték, valamint, hogy követői tanításaiban tovább él.
– SAMOSATAI LUCIANUS (i. sz. 2. sz.) egy második századi görög író volt, aki Peregrinus halála c. írásában elismeri, hogy a keresztények Jézust imádták, aki új tanításokat vezetett be, és meghalt a kereszten értük. Elmondja, hogy Jézus tanításai magukban foglalták pl. a hívők testvéri közösségét, a megtérés fontosságát és a más istenek megtagadását. A keresztények Jézus törvényei szerint éltek, halhatatlannak hitték magukat, és a halálfélelem hiánya, az önkéntes odaszánás, valamint a vagyonról való lemondás jellemezte őket.
Nem tudom, lehet-e túlbecsülni Jézus szenvedését. Ránézve erre az átlyukasztott sarokcsontra… És még van, aki ennek az áldozatnak a “túlhangsúlyozásáról” beszél.
Ezt önként vállalni… Kezdve ott, hogy az ókor sötét városaiban fáklyafénynél 15 méterrel odébb áll és nem fogják el. És él tovább, hiszen ártatlan.
Zárva ott, hogy azok közt a görcsös véget nem érő fájdalmak közt, mikor nem tud úgy mozdulni, hogy ne csak jobban fájna az elviselhetetlen – élni akar és valóban egy gondolat elég lenne, de még ekkor sem él a hatalommal! Ember feletti.
Engedelmes mindhalálig. Sőt imádkozik. Érted és értem…
És ez nem elég: mindez nem ér véget Nagypénteken, hanem az idők végéig hagyja ott a megtört testét az oltáron..
Jézus szíve, gonoszságainkért megtört Szív irgalmazz nekünk!