,,Az emberek elhagyhatnak, de Isten soha nem fog” – egy autista lány csodálatos üzenete – VIDEÓ!

Pataki Panka 25 éves autista lány, tele szeretettel, értelemmel és bölcsességgel. Nemrég a Nők Lapja mutatta be történetét, most a közmédia stábja forgatott vele egy rendkívül értékes műsort.

Egészen megrendítő filmet készített Pataki Pankáról a közmédia „Isten kezében” című vallási műsora, amelyben a 25 éves autista lány életét ismerhetjük meg. A Budapesten élő Panka nem tud beszélni, gondolatait testvére segítségével tudta kommunikálni a forgató stábnak, akiket láthatóan megérintett a lány őszinte, szeretetteljes viselkedése. Gondolatai, életfelfogása komoly példa lehet sokunk számára, egészen különlegesen beszél a filmben Istennel való kapcsolatáról. A stáb tagjai a Budapesti Jézus Szíve Templomba kísérték el Pankát, aki meg is indokolta, hogy miért a jezsuita templomba szokott járni:

 ,,Ezt a templomot azért szeretem nagyon, mert már megszoktam. Amikor elkezdtem ide járni, volt egy nagyon kedves pap – aki most már sajnos kint van Rómában. Ő úgy fogadott el engem, ahogy vagyok. Mindig annyira örült nekem, mintha soha nem látott volna előtte: iszonyatosan jó érzés volt, mintha hazajártam volna.  Azóta úgy járok ide, mintha otthon lennék, talán ezért szeretek ide járni.”

,,Mit jelent számomra Isten? Ezt még soha senki nem kérdezte tőlem. Egyszer megkérdezték azt, hogy hol találkozom Istennel, de azt a kérdést nem értettem, mert számomra mindenhol ott van. Olyan, mintha azt kérdeznéd, hogy milyen, amikor nincsen körülöttem levegő.

hirdetés

Nekem Isten ugyanúgy hozzátartozik az élethez, mint az, hogy a testem működik, a szívem dobban, vagy, hogy lélegzem.

Szerintem nincsen olyan, hogy  van Isten és van a világ. Együtt vannak. Számomra nagyon fontos, hogy Isten mindig velem van, soha nem hagy el. Az emberek otthagyhatnak, bárki elhagyhat, de Isten soha nem hagy el. Érzem is állandóan a jelenlétét. Bizonyosságom van állandóan arról, hogy Isten van és én sem hiába vagyok itt. 

Szerintem mindenki hisz a maga módján Istenben, csak nem meri bevallani saját magának és másnak. Sokkal többen hisznek Benne mint amennyien templomba járnak. Lehet ellenkezni, ordítva azt mondani, hogy nincsen Isten, de ha így teszel, akkor is azt bizonyítod, hogy foglalkozol Vele. Amivel pedig foglalkozol, abba energiát adsz bele. És amibe energiát adsz, ott valami szokott lenni. Ha mindenki hinne, igen unalmas lenne a világ, nem lenne semmi dolga sok embernek. Például nem lennének missziók, amire iszonyatosan nagy szükség van most is.

Nekem nagyon fontos, hogy mindig legyen miért megváltoznom. Ha nincs semmi már, amiért változnom kellene, akkor nincsen nagyon értelme annak, hogy éljek. Én viszont nagyon szeretek élni így, ahogyan most élek. Nem túl könnyű nekem sem, és azoknak sem, akikkel együtt élek, de azt hiszem, hogy érdemes élni így. 

Az ima számomra beszélgetés Istennel: elbeszélem mindazt, amitől rettegek, amire várok. Kérek Tőle és általában meghallgat. Azt, hogy miért vannak nálam ezek a mozgások, miért izgulok mindig, miért szorongok? Most már tudom, hogy nem azért van, mert Isten azt akarta, hogy ilyen legyek, hanem azért van, mert nem hiszem el magamról, hogy más is lehetek. Nehéz elhinni, de én tudom, hogy más leszek egyszer.”

A filmben megszólal Pataki Klára, Panka édesanyja is, akinek rendkívül szoros, szeretettel teli kapcsolata van lányával:

„Van egy olyan fogalom, amit más emberre nem tudok használni: szeretetre méltó.

Én nem találkoztam más emberrel, akiben ennyi tiszta, önzetlen szeretet lenne.

Nem tudok megtanítani neki bizonyos fogalmakat, mert egyszerűen nem érti őket. Nem tudom megtanítani neki, hogy mi az az irigység vagy féltékenység. Olyan tiszta életfelfogása van, olyan őszinte bizalommal van az emberek felé, amit nem tudok mástól megkapni.

Én mindig azt gondoltam, hogy nagyon erős a kapcsolatom Istennel, de amikor az ember zsinórban kapja a mérhetetlen nehézségeket, akkor értelemszerűen megrendül, hiszen ember. Nem mindig érzi az ember segítségnek vagy útmutatásnak, hogy nehézséget kap. A Panka természetesebbé tette az Istennel való kapcsolatomat, mert neki olyan természetesség Isten létezése, mint hogy eszik vagy iszik. Olyan szintű boldogsággal érkezik meg bármelyik templomba és olyan örömmel vesz részt egy szentmisén, amelyet nem nagyon látok másoknál. Ez a teljes természetesség és totális bizonyosság számomra is nagy húzóerő, a saját imáim is sokkal természetesebbek azóta.” 

A film legnagyobb tanulsága, hogy Pankát és a hozzá hasonló embereket nem (le)sajnálni kell, hanem szeretni és tanulni tőlük. Mert nagyon sokat tudnak adni nekünk, akik épeknek hívjuk magunkat…

hirdetés