Ébresztő, Európa!

Csak ezen a héten három kiemelt esemény történt Európában: Svájcban megszavazták a melegházasság engedélyezését; San Marinóban legalizálták az abortuszt; Németországban pedig a kereszténydemokraták helyett mostantól szociáldemokraták vannak hatalmon. Látjuk az összefüggést? A világ – főleg a nyugati világ – mintha egyre sebesebben haladna a pusztulás felé.

Reggel 8 óra. Álmos vagyok, ahogy kinyitom a laptopom, kintről eső hangja szűrődik be a szobába. A hírek elolvasása egyből felébreszt: dühös leszek, olyannyira, hogy kávé sem kell – megvan az adrenalinlöket. Miért lettem dühös? Mert már sokadszorra úgy tűnik, mintha Európa a saját vesztébe rohanna.

Nehéz persze úgy írni a társadalmi folyamatokról, hogy ne legyen belőle politizálás – különösen Magyarországon kiélezett a hangulat most, közel a választásokhoz. De bízom benne, hogy minden politikai irányultságtól függetlenül átmegy az üzenet, amiért nekiültem megírni ezt a cikket.

Abortusz. Melegházasság. Széteső államok. Európába érkező menekültek. Kétségbeesés és reménytelenség. Haladás vagy pusztulás? Cikáznak bennem a gondolatok. Sajnos be kell látnom, hogy egyik hír sem okozott nagy meglepetést számomra – fejben már elkönyveltem, hogy a Nyugat, amelyet sokan a mai napig istenítenek, kezd teljesen elidegenedni az eddig iránytűként használt értékrendjétől.

A keresztény Európa mintha már csak névleg lenne keresztény – de tetteiben egyre kevésbé.

Szomorúvá és dühössé tesz, amiket hallok, látok. Tudom, sokan vagyunk ezzel így.

És mit teszünk Magyarországon, amikor ehhez hasonló hírek érkeznek? Egymás torkának esünk – nemcsak a közösségi médiában, hanem sokszor sajnos már családon belül is, a vacsoraasztalnál. Amint szóba kerül egy-egy megosztó kérdés, mintha elvesztenénk a képességet az empátiára, és ahelyett, hogy meghallgatnánk a másikat, inkább csak címkéket ragasztunk egymásra.

Ha nem tetszik, hogy egy transznemű lelkész lett Svédországban, akkor máris homofób vagyok? Aki szerint az abortusznak van helye, az biztos életellenes? Aki szerint az abortusznak nincs helye, az egyből nőgyűlölő?

Néha magam is elcsodálkozom, hogy lehetünk ennyire ítélkezők mi, keresztények. Miközben Jézus határozottan felszólít minket: ne ítéljünk, hogy ne ítéltessünk. Mégis ezt tesszük nap mint nap. Akkor mégis hogy jövök én ahhoz, hogy megítéljem, ami Európában folyik? Jogos kérdés lehet.

Isten gyűlöli a bűnt, de szereti a bűnöst. Magam is így érzek ilyenkor. Azt gondolom, hogy a világ tele van szerethető emberekkel, akár Magyarországon, akár Svájcban, akár Németországban élnek. Szeretnivaló ember lehet egy LMBTQ lobbista? Igen. Szeretnivaló lehet egy nő, aki elvetette a gyerekét? Igen. Itt nem ez a kérdés.

A gyűlölködés, a személyeskedés sehova nem vezet.

A nagyobb összképet, a társadalmi folyamatokat ugyanakkor felelősségünk figyelni és meglátni. És van jogunk erről véleményt alkotni – anélkül, hogy közben halálosan összevesznénk vagy megszakítanánk a kapcsolatot azzal, akivel nem egyezik a véleményünk.

Az egyetlen megoldás – már megint és még mindig – Isten. Neki valóban lehetséges az, ami nekünk, embereknek nem. Ő mindent lát és érti, mi folyik a világban. Mi lehet, hogy már rég világvégét hirdetnénk, látva a híreket, Isten azonban valamiért még türelmes. Nem azt mondom, hogy Ő mindent elsimít, pont úgy, ahogy mi várjuk: a történelemben már sokszor láttunk tragédiákat. De nem mindegy, hogy a mi szűk látókörünkön vagy az Ő bölcsességén át nézünk az életre. A legjobb megoldásnak tehát azt látom, ha Vele töltünk minél több időt – így egyre jobban ráhangolódhatunk Isten perspektívájára. Aki – ismét mondom – szereti a bűnöst, de gyűlöli a bűnt. Neki van hatalma megváltoztatni a folyamatokat. Ő átlátja, kik mozgatják a szálakat és képes megváltoztatni a szíveket. Ő bármilyen szörnyűségből képes jót kihozni, ha kérjük. De igen, kérnünk kell. Közben kell járunk a hazánkért, közben kell járnunk Európáért. A sok címke helyett össze kell fognunk végre és ha kell, hétről hétre összejárni imádkozni. Van felelősségünk. Ébresztő!  

hirdetés