Kunszabó Zoltán állandó diakónus meglepődve tapasztalta, hogy a szombat esti – százezres nagyságú – körmenetről a mainstream média nem, vagy csak alig számolt be. Vendégírását változtatás nélkül publikáljuk.
„Ami nem jelenik meg a médiában, az nincs is.” A dolgok fontosságát a mai mediatizált világban azon mérjük le, hogy egy esemény mekkora helyet kap a tömegtájékoztatásban. Legtöbben az internetes hírcsatornákat böngésszük okostelefonon, ha tájékozódni akarunk, hiszen kéznél vannak, s a leggyorsabban képesek reagálni a fontos eseményekre. Ez persze óriási felelősséget ró a média munkatársaira: a fontos és jelentős dolgokról azonnal és a leginformatívabb módon kell beszámolni.
Ennek tudatában biztos voltam benne, hogy a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szombati körmenetéről minden internetes portál vezetőhírként számol majd be, mint az elmúlt évek legjelentősebb budapesti tömegdemonstrációjáról. Elvégre nem mindennapos, hogy valamely ügy képviseletében akkora embertömeg vonul fel, amelynek eleje már a Hősök terén van, amikor a vége még a Deák tér előtt, a József Attila utcában halad, teljes szélességében betöltve azt, és végig az Andrássy utat is! Spirituális jelentősége mellett minden körmenet magában hordozza a megmutatkozás, a tanúságtétel, a misszió (értsd: kilépés a világba) aspektusát is. Olyan dolog ez, amit észre lehet és észre kell venni. A létszámot az esemény végén a rendelkezésére álló információk alapján maga az eucharisztikus menetet vezető Erdő Péter bíboros, Esztergom-budapesti érsek is több százezresre becsülte. Azt már én teszem hozzá, hogy ez a sokaság túlnyomó többségében magyarokból állt, hiszen a járvány miatt a Kongresszus résztvevői közül arányaiban kevesen érkeztek külföldről.
Már aznap este nagy érdeklődéssel pásztáztam végig a fontosabb hírportálokat, keresve a tudósításokat, s főképp az esemény valódi nagyságát szemléltető képeket! Legnagyobb megdöbbenésemre hírként is alig jelent meg valahol. Valamire való, vagyis igazán informatív képeket pedig egyáltalán nem találtam! A helyzet másnap reggelre sem változott. Tehát az érdeklődő hírfogyasztó figyelmét is simán elkerülhette az a tény, hogy az ország fővárosában, Budapesten soha nem látott tömeg állt ki keresztény katolikus hite, és konkrétabban Ura és Mestere, Jézus Krisztus mellett egy olyan korban, amikor a keresztény hitet s annak autentikus tanításait egyre inkább a perifériára igyekeznek szorítani – ha éppen nem kriminalizálni akarják!
Ez a nagy tömeg nem „pápát látni” ment ki, hiszen a katolikus egyházfő szintén példátlan tömeget vonzó szentmiséje csak másnap reggel kezdődött.
Ezt a menetet maga az eucharisztiában köztünk lévő Jézus Krisztus vezette, őt dicsőítették követői lelkes énekükkel és imádságukkal, amitől zengett Budapest szíve, ami őszinte csodálkozást váltott ki a gyanútlan járókelők sokaságából, ami egyáltalán nem mindennapos ma Európában, s ami valahogy mégsem ütötte át a média munkatársainak ingerküszöbét. (Kivéve persze az egész menetet élőben közvetítő és kommentáló Duna Televízióét.)
Megdöbbentő látleletnek tartom ezt nyilvánosságunk működéséről. Lehet, hogy a világnak a médiában megjelenő képe – és most hadd általánosítsak – köszönőviszonyban sincs a valósággal? A kérdés persze kissé álnaív, amitől a helyzet nyilván nem kevésbé felháborító…
Lelkiismeretes hírfogyasztóként számtalan példát tudok arra mondani, amikor kis támogatottságú politikai pártok, szubkultúrák és kisebbségek pár száz vagy pár ezer fős tüntetéseit percről percre, élőben közvetették a közelmúltban is a leglátogatottabb hírportálok. Azt sugallva ezzel, hogy a bemutatott jelenség nagyon is „van”, nagyon is fontos, és bizony nagyon is foglalkozni kell vele társadalmi szinten! A hitéről hatalmas tömegben tanúságot tevő csillogó szemű, vidáman dicsőítő, imádkozó, minden korosztályt képviselő krisztushívő ebben a médiatérben pedig csak a futottak – vagy inkább, körmeneteltek — még kategóriába tartozik.
Kunszabó Zoltán
a szerző állandó diakónus, az Új Jeruzsálem közösség alapító-vezetője
hirdetés
1 Komment
igen, döbbenet