A Forrásponton Ákos tett egy nagy visszhangot kiváltó kijelentést, mely szerint a kereszténység nem árt senkinek. Mondanom sem kell, hogy a visszhang nem a pozitív oldalon lett igazán hangos.
A katolikusok egyik legnagyobb eseménye zajlott az elmúlt héten Budapesten. Rengeteg lezárás, útakadály és csődület. Sokan csak ennyit láttak belőle, de a katolikusok számára sokkal több volt ennél. Ahogy elnézem a protestáns ismerőseimet, akik közül szintén szép számban jelen voltak a NEK-en, számukra is fontos esemény volt. A hitünkről tehettünk tanúságot és egymást is megerősíthettük abban a reményben, hogy az egyház él. Aztán a Forrásponton elhangzott a fent már említett kijelentés Ákos szájából, amitől a teljes sajtó felrobbant. Mi az, hogy a kereszténység nem árt senkinek? Akkor minek neveznénk az inkvizíciót és a keresztes hadjáratokat, főleg a gyermekekét? Több száz éves eseményekre hivatkozott a fél világ, többen még a 777 cikke alatt is.
Mindeközben a zárószentmisére érkező Ferenc pápa, a világ egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő személye, megpuszilt és megáldott két kisbabát. Néztem a videófelvételt könnybe lábadó szemmel és egyre csak az jár a fejemben, hogyan értelmezhetik olyan sokan ennyire félre a hitünket. Tudom, kézenfekvő, hiszen nem mi vagyunk az első keresztények, akiket nem értett meg a világ. Sőt, Jézust sem értette meg a legtöbb kortársa. De mégis, ott a pápa, aki a legkisebbekhez fordul egy hatalmas rendezvényen, amelynek ő a legnagyobb vendége, akit mindenki látni akar. Ahelyett, hogy távolságtartó illendőséggel integetne az őt váró tömegnek, teljes természetességgel megpuszil majd keresztet rajzol két kisgyermek homlokára. Ez volna az a félelmetes egyház, akire Ákos mondatai után kígyót-békát kiáltott a fél magyar sajtó?
Komolyan több száz évvel ezelőtti bűneit rója fel még mindig a világ az egyháznak? Azt már ne is említsük, hogy ezeknek mennyi a pontos valóságtartalma és hányszor ismerte el, majd kért bocsánatot ezekért az egyház! Nyilvánvaló, hogy hibázott az egyházi vezetés a történelem során, sokat és nem is kicsiket, de nézzünk körül ma, 2021-ben. Meglátjuk a sok karitatív tevékenységet, szeretetszolgálatot, missziót, amit más nem végezne el, vagy csak drága pénzen? Sőt, inkább úgy kérdezem: Világ, látod, hogy ma mit tesz az egyház az emberekért kérés nélkül, vagy csak a múltat tudod felemlegetni? Látod az alázatot a vezetőkben, vagy csak a botlást egy-egy botránynál? Látod, Világ, amit naponta tesznek csendben, szeretettel az egyház tagjai? Vagy csak a botrányt és a drámát veszed észre?
Én sem vagyok mindig mindennel elégedett, ami az egyházban zajlik, főleg azzal nem, amit az egyes emberek szintjén megtapasztalok. Nem tökéletes emberekből áll ez a közösség, hanem olyanokból, akik a tökéletes felé igyekeznek: Krisztushoz.
Meg kell látnunk, ha valami rossz és újítani kell rajta, de legalább ilyen éles szeműen észre kell vennünk a jót, az alázatos szeretetet is!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás