Blog

Nem a házasság intézményével van a baj, hanem velünk

Házasodni vagy nem házasodni? Úgy tűnik, még mindig ez a kérdés, holott a házasság intézménye ellen már hosszú évek óta folyik a kitartó lázítás. Véleményem szerint nem magával a házassággal van a probléma, ahogyan azt sokan állítják, hanem velünk, emberekkel.

„A házasság korábbi népszerűségvesztése egy hosszabb folyamat volt, és míg 2010-re mintha az embereken egy általános kiábrándultság lett volna úrrá az intézmény kapcsán – ekkor kötötték a legkevesebb házasságot egy év alatt, nagyjából 36 ezret –, tíz évvel később, 2020-ban ez a szám csaknem a duplájára, 67 ezerre nőtt.” – írja a WMN magazin. 

Kiábrándulni az „intézményből”. Milyen rideg leírása ez két ember szeretetkapcsolatának és sírig tartó szerelmének! Ezt az intézményt mégis mintha egy személyként kezelnénk, akinek meg kéne adnia nekünk mindent. Kényünket és kedvünket kéne lesnie és ha valami nem sikerül – vagy mi elbukunk, akkor tudjuk is, hogy kit hibáztassunk! Szidjuk a monogámiát, a házasságot, holott mi vagyunk a hűtlenek, az önzők és a becstelenek. 

Nem akarunk változni, egyre többet akarunk magunknak és azt hisszük, a házassággal van a baj.

Számtalan okot lehetne felsorolni, miért is vannak válságban a házasságok. Egyre több kisfiú és kislány nő fel apa vagy anya nélkül, anélkül, hogy normális képet kapna a szeretetről, megbocsátásról. Hús és vér emberek példái helyett a filmek és könyvek idilli, realitástól elszakadt világa az egyedüli, ami segíthet nekik képet alkotni a boldog szeretetkapcsolatról. De milyen képet? Egy rózsaszín felhőbe burkolózó idilli álmot, amelyhez képest a valóság csak csalódást fog hozni. 

Aztán ott a közösségi média, ahol csak a párok boldog pillanatait leshetjük meg. Az álomba illő esküvőket és a világ körüli utazásokat látjuk, miközben nem értjük, hogy körülöttünk miért esett szét annyi kapcsolat. Na de a miénk majd olyan lesz, mint ennek a párnak az interneten!

A fent idézett cikkben úgy emlegetik a házasságot, mint ami már nem életszerű: „Egyre kevésbé tűnik életszerűnek az emberek számára az örökre szóló párkapcsolat.”

Bizony nem életszerű az a kép, amit a legtöbben gondolnak a házasságról. Nem életszerű az az elképzelés, hogy semmennyit sem kell harcolnunk a saját önző természetünk, rossz beidegződéseink ellen. Ha az egy életen át tartó kapcsolat régen életszerű volt, akkor miért ne lehetne az ma is? Ha tudtak ötven, hatvan éveket leélni együtt az emberek, akkor ma miért ne lehetne? Hiszen az az Isten, aki megalkotta, még ma is ugyanaz és ugyanúgy ad kegyelmet és erőt nekünk ahhoz, hogy egyre inkább tiszta szívből, önfeláldozóan szeressük a másikat. A ma embere vajon kéri-e ezt a kegyelmet?

 

hirdetés

1 Komment

  • Válasz F 2021. 09. 07. 16:30

    Nem igaz! Igenis a házasság intézményével (is) van baj! Pontosabban annak a hiányával. Ugyanis bármit ír az Egyház törvénye, és bármit ígérnek a felek egymásnak az oltárnál, ha az a világi jog szerint érvénytelen, akkor a hajunkra kenhetjük.
    Ne menjünk el amellett a tény mellett, hogy az egyházi házasságot (azaz templomi esküvőt) az állami törvények kb 100 éve már nem ismerik el. (Holott egyébként egy tanúkkal hitelesített, írásban is rögzített esemény, tehát a PTK minden törvényi kritériumának megfelelő magánokirat, azaz elvben az államnak kutya kötelessége lenne ugyanúgy elismerni mint egy bármilyen más polgári jogi szerződést.)
    Miáltal azonban az állami törvények a templomi esküvőt egyszerűen semmisnek tekintik, innét kezdve a párok ugye a szokás szerint utána újra egybekelnek az anyakönyvvezető előtt is. Ez a házasság azonban nem holtomiglan tartó, nem kizárólagos, hanem voltaképpen csupán az állam (naponta változó) törvényei által szabályozott dolog, tulajdonképpen csak egy bejegyzett élettársi kapcsolat. Nem is lenne szabad házasságnak nevezni, mert maga a szó már megtévesztő.
    Ha van lehetőség a válásra, akkor soha senki nem lehet teljes biztonságban a párja oldalán, sem anyagilag, sem érzelmileg, semmilyen szempontból.
    Mert ugye mi van, ha valaki komolyan gondolja azt, amit az oltárnál mondott, a másik meg nem? Hiába ígért bármit, az állam törvényei szerint joga van a párjának nemet mondani, joga van külön költözni, joga van félrelépni, és joga van elválni, hiszen a “szexuális szabadság” állítólag alapvető jog, és minden mást felülír.
    Ebből fakadólag az Egyház házasság érvénye csupán elméleti, azt a gyakorlatban semmilyen hatóság nem tudja betarttatni a felekkel. Ez így egy jogi abszurdum. Már elnézést, de ilyen feltételekkel, bolond, aki házasságot köt.
    Most, hogy (állítólag) keresztény kormány van, itt lenne az ideje, hogy az Egyház fellépjen annak érdekében, hogy az egyázi házasságot az állam – úgy, ahogyan a templomban elhangzik – tekintse érvényesnek, azaz mindkét félre nézve kötelezőnek, kizárólagosnak és visszavonhatatlannak.
    .
    Egyébként a cikkben sok igazság van, valóban sokat számít a félbetört családokban látott rossz példa, de ha már a liberális-feminista WMN magazint idézzük, akkor érdemes lett volna azt is megemlíteni, hogy tisztességes keresztény ember azt a portált meg sem nyitja!