Házasodni vagy nem házasodni? Úgy tűnik, még mindig ez a kérdés, holott a házasság intézménye ellen már hosszú évek óta folyik a kitartó lázítás. Véleményem szerint nem magával a házassággal van a probléma, ahogyan azt sokan állítják, hanem velünk, emberekkel.
„A házasság korábbi népszerűségvesztése egy hosszabb folyamat volt, és míg 2010-re mintha az embereken egy általános kiábrándultság lett volna úrrá az intézmény kapcsán – ekkor kötötték a legkevesebb házasságot egy év alatt, nagyjából 36 ezret –, tíz évvel később, 2020-ban ez a szám csaknem a duplájára, 67 ezerre nőtt.” – írja a WMN magazin.
Kiábrándulni az „intézményből”. Milyen rideg leírása ez két ember szeretetkapcsolatának és sírig tartó szerelmének! Ezt az intézményt mégis mintha egy személyként kezelnénk, akinek meg kéne adnia nekünk mindent. Kényünket és kedvünket kéne lesnie és ha valami nem sikerül – vagy mi elbukunk, akkor tudjuk is, hogy kit hibáztassunk! Szidjuk a monogámiát, a házasságot, holott mi vagyunk a hűtlenek, az önzők és a becstelenek.
Nem akarunk változni, egyre többet akarunk magunknak és azt hisszük, a házassággal van a baj.
Számtalan okot lehetne felsorolni, miért is vannak válságban a házasságok. Egyre több kisfiú és kislány nő fel apa vagy anya nélkül, anélkül, hogy normális képet kapna a szeretetről, megbocsátásról. Hús és vér emberek példái helyett a filmek és könyvek idilli, realitástól elszakadt világa az egyedüli, ami segíthet nekik képet alkotni a boldog szeretetkapcsolatról. De milyen képet? Egy rózsaszín felhőbe burkolózó idilli álmot, amelyhez képest a valóság csak csalódást fog hozni.
Aztán ott a közösségi média, ahol csak a párok boldog pillanatait leshetjük meg. Az álomba illő esküvőket és a világ körüli utazásokat látjuk, miközben nem értjük, hogy körülöttünk miért esett szét annyi kapcsolat. Na de a miénk majd olyan lesz, mint ennek a párnak az interneten!
A fent idézett cikkben úgy emlegetik a házasságot, mint ami már nem életszerű: „Egyre kevésbé tűnik életszerűnek az emberek számára az örökre szóló párkapcsolat.”
Bizony nem életszerű az a kép, amit a legtöbben gondolnak a házasságról. Nem életszerű az az elképzelés, hogy semmennyit sem kell harcolnunk a saját önző természetünk, rossz beidegződéseink ellen. Ha az egy életen át tartó kapcsolat régen életszerű volt, akkor miért ne lehetne az ma is? Ha tudtak ötven, hatvan éveket leélni együtt az emberek, akkor ma miért ne lehetne? Hiszen az az Isten, aki megalkotta, még ma is ugyanaz és ugyanúgy ad kegyelmet és erőt nekünk ahhoz, hogy egyre inkább tiszta szívből, önfeláldozóan szeressük a másikat. A ma embere vajon kéri-e ezt a kegyelmet?