A Hang nélkül című alkotás, bár a horrorfilmekhez sorolják, sokkal inkább egy rendkívül megindító családi drámának nevezhető, apokaliptikus fűszerezéssel. Tanulságait pedig talán mindannyiunknak szem előtt kellene tartania.
2018-ban került a mozikba John Krasinski horrorfilmje, melyet nagy érdeklődés övezett, mind szakmai körökben, mind a közönség részéről. Az első rész vegyes, azonban sikeresnek mondható fogadtatása után idén már a második részen téphetjük az idegeinket a moziban. Nem vagyok kimondottan horrorrajongó, de a Hang nélkül elsőre megvett magának.
Spoiler nélkül a történet a következő: Abotték – papa, mama gyerekek, csupa szív szeretet – teljesen átlagos emberek, azonban egy öldöklő földönkívüli horda megjelenése gyökeresen megváltoztatja addigi életüket. A gonosz lények puszta élvezetből ölnek és bár nem látnak, a legkisebb pisszenés alapján levadásznak. Az Abbott család megpróbál alkalmazkodni a kialakult helyzethez és némaságban tölteni a mindennapokat.
A főszerepben John Krasinski és Emily Blunt, és ami különösen erőssé teszi az alakításukat, az, hogy a szereposztásban lényegében önmagukat játsszák: a valóságban is házasok. Amúgy is heroikus küzdelmük akkor kezd igazán izgalmas lenni, mikor Emily Blunt hasa kerekedni kezd, hang nélkül szülni pedig gyakorlatilag lehetetlen, így a kilátások nem túl fényesek. A film egy olyan anyát állít a középpontba és emel követendő példának elénk, aki a saját életét veszélyeztetve, a legkilátástalanabb helyzetben is örül a megfogant gyermekének, boldogan hordozza őt és meg sem fordul a fejében, hogy talán jobb lenne megszabadulni tőle. Ehelyett felkészül arra, hogy a lehető legpozitívabb kimenetelt tudja biztosítani a szorult helyzetben.
Krasinski olyan szülőket mutat nekünk, akik oroszlánként, a saját életükről megfeledkezve védelmezik azt, ami a legfontosabb nekik és aminek az értéke köreinkben egyre devalválódik: a családot.
Ami miatt igazán megfogott ez a film, az a főhősválasztás és az ezen keresztül közvetített értékek. Az, hogy az Abbott szülők személyében olyan karakterekből alkotott igazi modern ember számára emészthető hősöket, akik nem a legkézenfekvőbb alapanyagok erre: hétköznapi szülők. Ha mindannyian csak fele ennyire és fele ilyen önfeláldozóan küzdenénk a szeretteinkért, már sokkal boldogabbak lennénk. Ráadásul minket nem vadásznak le szörnyszülöttek egy családi grillezés kellős közepén.
Lovas Csenge
kép forrása: YouTube – UIP-Duna film
Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás