Közismert, hogy a női strandkézilabda-mérkőzéseket a legtöbben nem a játék, hanem a bikiniszerű dresszkód miatt nézik. Míg a játékosok életüket és vérüket adják a pályán, addig ki tudja, hány millió ember azzal van elfoglalva, kinek a formái mutatnak jobban a bikinialsóban, ezekről mémek, videók is készülnek Erre a megalázó helyzetre mondtak nemet a norvég csapat tagjai.
Az elmúlt napokban a norvég női strandkézilabda-válogatott azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a pénzbüntetést is kockáztatva megszegték a kötelező dresszkódot, és bikinialsó helyett rövid sortban álltak pályára. A büntetést meg is kapták érte, összesen 1500 euróra (több mint félmillió forintra) büntette őket az Európai Kézilabda Szövetség.
Egyre gondoltak a német női tornászcsapattal, akik a teljes testüket takaró dresszben mutatták be gyakorlataikat, amit eddig csak vallási meggyőződésből tettek atléták.
De miért is érdekel ez minket? Nem csak egyszerű hisztiről, mondvacsinált problémáról van szó, amire oda sem kéne figyelni? Úgy gondolom, hogy amit a női sportolók kezdeményeztek most az Olimpián, egy rendkívül előremutató cselekedet. A sportolóknak elegük lett abból, hogy a teljesítményük helyett a lábukat és a feneküket nézi mindenki, ami végtelenül megalázó.
Túlszexualizált világunkban egyre kevesebb textil takarja az ember testét. Csak meg kell néznünk a fürdőruha-trendeket. Az idők során az lett az abnormális, ha valaki szeretné eltakarni a testét. Mert kellemetlen számára, érzi, hogy nem tud uralkodni afelett, hogy ki nézi meg a testének azokat a részleteit, amelyeket normális esetben, az utcán járva anyag takar.
A szemérmességet egyre kevésbé értjük, hiszen bármerre járunk, csak az ellenkezőjével találkozunk: az óriásplakátokon, az újságokban, a televízióban, az interneten.
Mindenhol a szemérmetlenséget ünnepeljük, a fiatal lányok pedig elég hamar megtanulják, hogy úgy tudnak sikereket aratni, ha követik a trendeket, és minél merészebb ruhadarabokat vesznek fel.
A kihívó öltözékhez hamar hozzá lehet szoktatni a szemünket. Számomra ez akkor vált világossá, amikor anyukámmal közösen vásároltunk és próbáltuk a ruhákat. Engem az Instagram észrevétlenül hozzászoktatott a merészebb darabokhoz, és anyukámnak kellett visszarángatnia a földre, hogy ami egy fényképen jól mutat, az a valóságban kifejezetten kihívónak számít.
Egészséges és szükségszerű, hogy sportolók, példaképek szólaljanak fel ez ellen. Ezek a nők megmutatták, hogy a testük értékes, ők maguk is értékesek annyira és tisztelik saját magukat, hogy határozottan fellépjenek a túlszexualizált világ ellen. Úgy tűnik, végre elértük azt a pontot, ami visszabillentett minket egy egészségesebb irányba, ahol a nők nem akarnak megfelelni annak az elvárásnak, hogy szexuális tárgyakként kezeljék őket. Ezt a felébredést pedig csak üdvözölni lehet.
(Képünk illusztráció.)
hirdetés
2 hozzászólás
Sajnos azt enyhén szólva barokkos túlzásnak tartom,hogy idézem”úgy tűnik elértük azt a pontot , ami visszabillentett minket egy egészségesebb irányba, ahol a nők nem akarnak megfelelni annak az elvárásnak, hogy szexuális tárgyakként kezeljék őket. “Ezek szerint az olimpián hála Istennek történtek ilyen megnyilvánulások,de egyébként pont az ellenkezőjét látom,hallom,tapasztalom mindenhol.Természetesen örülök ennek a kezdeményezésnek is,áldásos lenne ha minél többen melléjük állnának.
Szerintem furcsa egy strandkézilabdáról szóló cikket egy strandröplabdás képpel kezdeni… Mármint úgy képzelem, hogy ugyanennyi erővel lehetne ott egy olyan kép is, ami arról a sportról készült, amiről az írás szól…