Írhattam volna azt is, hogy „levél a kismamának”, vagy „5 tipp, ha az első babádat várod”. Aztán eszembe jutott, hogy pontosan azért született ez az írás, mert nem jött be négy sem az „5 tipp….”-kezdetű cikkek ötleteiből, amikor kétségbeesésemben ezekben találtam megnyugvást.
Nem jött be, hogy „pár hónap, és újra Tiéd lesz a tested, ne izgulj”. Kilenc hónapos a kisfiam, így immár másfél éve nem az enyém a testem. Nem jött be, hogy „rakd bele álmosan a kiságyba, de még nem álmában, hogy ott aludjon el”. Kilenc hónapos a kisfiam, és a kiságyat már szétszereltük, nem is próbálkozunk. Nem jött be, hogy „nyugodtan egyél bármit a szoptatás alatt, nagyon ritkán fáj a babák hasa az anyuka által evett dolgoktól”. Kilenc hónapos a kisfiam, és továbbra is sikítva ébred a hasfájástól húszpercenként, ha valami olyat eszem, amit nem bír a gyomra. Nem jött be, hogy „az én gyerekem se aludt 3/6/… hónapos koráig, meglátod, ennyi idős lesz, és máris minden jobb lesz”. Kilenc hónapos a kisfiam, és továbbra is vonszolom magam a fáradtságtól, annyira sokszor kel éjjelente.
Sorolhatnám napestig a rengeteg tippet, ami nem jött be. De az a helyzet, hogy nincs értelme, mert van, akinek tényleg bejönnek. Ezért ez a levél nem szól Neked, ha úgy érzed, nem szól Neked. Ez a levél főleg magamnak szól – és Neked, ha találsz benne olyat, ami megszólít.
Szóval, kedves kismama, aki voltam,
ne izgulj annyira. Tudom, hogy most nagyon nehéz és ijesztő a teher. Tudom, hogy nehezen éled át az anyaság csodáját, amikor mindened fáj, amikor hányingered van mindentől, amikor hatalmasra nőttél és mégsem tudod szépnek látni magad.
hirdetésNe izgulj, hogy hogyan fogod megoldani, hogy mikor lesz időd magadra, a férjedre, a sulira, a háztartásra. Nem nagyon lesz, mégis megoldjátok.
Hidd el a férjednek, amikor azt mondja, fontosabb neki a lelki épséged és a házasságotok békéje, mint a meleg vacsora és a frissen vasalt ruhák. Tényleg így gondolja, hónapokig is eléltek mireliten, pizzán és gyroson.
Nyugodtan érezd magad fáradtnak, a terhesség fárasztó, fájdalmas és megterhelő. Nem kell félned, hogy „de ha már most ilyen fáradt vagy, mit fogsz kezdeni majd az éjszakázások sorozata után egy babával”. Az egy másik élethelyzet lesz, de ettől még nem kevésbé kimerítő dolog a pocakos élet, egyszerűen jogod van fáradtnak lenni, bármikor.
Menj el pszichológushoz, még most. Az (anyai) ösztöneid már most jól működnek, jól súgják Neked, ha úgy érzed, valami nem oké, nem kell elfogadnod, ha mindenki más szerint normális, amit érzel. Lehet, hogy normális, de attól még miért ne lehetne dolgozni rajta?
Próbáld meg élvezni kicsit.
Nem azért, mert „most van még jó világ, milyen borzasztó nehéz lesz, amikor már nem lesz a pocakodban”. Ez egyszerűen nem igaz, vagyis természetesen de, borzasztó nehéz lesz, de attól még nem kevésbé valódiak a nehéz érzéseid a jelenben. Azért próbáld meg élvezni, mert vannak szép pillanatok, vannak könnyebb napok, és ezek milliószor szebbek lehetnek, ha át tudod élni őket ténylegesen. És mert az a baba a pocakodban soha többé nem lesz már pont ilyen és pont ekkora.
Képzeld el, hogy sokkal nagyobb boldogság vár Rád, mint hinnéd. Komolyan.
Ott fogsz ülni karikás szemekkel a lakásnak gúnyolt romhalmaz közepén, öledben a Gyermekkel, akit megint nem tudtál időben elaltatni és úgy tűnik, már soha nem is fog aludni, hiányzik a striák nélküli tested, hiányoznak a könyvek, amiket el akartál olvasni, hiányoznak a randik, a nyugodt éjszakák – és Ő épp a szájába dug egy kábelt, majd hatalmasat kacag azon, ahogy a hajad az arcába hullik, és Te úgy érzed majd, soha nem voltál még ilyen boldog. Látszólag teljesen irracionálisan, de így lesz. És nem baj, hogy most még nem látod.
Nem baj, hogy most még elképzelni sem tudod, hogy a kis Alien, aki épp szétrugdalja a belső szerveidet, egyszer az apukája szemével fog Rád nevetni, és Te újra meg újra szerelembe esel.
Nem baj, hogy Neked nem csillámpónilovaglás a babavárás.
Nem baj, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy igazából, titkon remélted. Sokkal nehezebb lesz, mint azt valaha is gondoltad volna, és sokkal boldogabb leszel, mint azt valaha remélni merted.
Kedves kismama a múltból, csak befelé figyelj, ne arra, amit mondanak, amit olvasol, vagy arra, amit én írok itt most. Semmi sem olyan fontos, mint ami Benned történik, és nem elsősorban a méhedre gondolok. A lelked is várandós, az Új Éneddel. Magadat is megszülöd hamarosan, és erősebb leszel, mint valaha. Pontosan Te lettél erre a feladatra teremtve, pontosan így és pontosan most. Ideje megbarátkoznod magaddal. Nincs semmi baj. Nem lesz semmi baj. Egy tökéletes kisbaba úgy gondolja, Te vagy a világ közepe. És ez így is lesz, amíg világ a világ.
Kozma Erzsébet
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás