Minden forrásom belőled fakad! – Révész Szilvi elgondolkodtató írása

Ki cserélne fel egy jó vízhozamú folyót vagy kutat egy repedezett falú víztárolóval? pedig gyakran észre sem vesszük, és magunk is ezt tesszük. Révész Szilvi író erről szóló, remek Facebook-bejegyzését szemlézzük. 

„Engem, a folyóvíz forrását, elhagytak, hogy víztartókat vájjanak, repedezett falú víztartókat, amelyek nem tartják a vizet.” – Jer.2:13.

A Duna vízhozama Budapestnél másodpercenként 2350 köbméter. Belgrádnál 4000, a Duna-delta előtt 6500. A folyóvizeknél a kutak vízhozama már jóval kisebb, a vízműveknél használt kutaké többnyire 200-500 köbméter, de csak óránként. A legnagyobb fővárosi víztároló, a Gellérthegyi 80 000 köbméter kapacitású. Bő fél perc alatt töltené meg a Duna.

Ki cserélne fel egy jó vízhozamú folyót vagy kutat egy repedezett falú víztárolóval?

Pedig Isten népe így tett. Elhagyták az Urat, az élő víz kiapadhatatlan forrását, és víztározókra cserélték, amelyek nem tartják a vizet. Maguk vájták ezeket a kutakat, saját fárasztó erőfeszítéseiket fektették bele, hogy egy pillanatnyi biztonságért elcseréljék az Örökkévaló áldásait.

hirdetés

Mielőtt elítélnénk őket az ostoba választás miatt, gondoljuk végig, nem kísért-e meg minket is időnként a víztárolók biztonsága?

Amikor még egy munkát bevállalunk, mert a folyószámlánk, befektetéseink nyújtanak valódi biztonságot a jövőre nézve. Amikor kétségbeesetten ragaszkodunk egy kapcsolathoz, egy emberhez, mert a támogatása, barátsága, szeretete nélkül elveszettnek hisszük önmagunk. Amikor a házastársunk, a gyerekeink jelentik nekünk a mindent, és a szívünkben az Úrnak már alig marad helye. Amikor egy egyház, egy gyülekezet, egy gyülekezeti ház, egy tanító, egy énekkar vagy egy dícséret számunkra a legjobb, a minden, és megfeledkezünk a forrásról, akinél az élő víznek a folyamai vannak…

Lassan, észrevétlen, apró kompromisszumokkal fordulunk az élő víztől a kézzel csinált víztárolók felé. Néha csak a csalódás, a szégyen ébreszt rá, hogy valami nincs rendben. „Uram, te vagy Izráel reménysége, megszégyenülnek mind, akik elhagynak téged. A tőled elpártolók nevét a porba írják, mert elhagyták az URat, a folyóvíz forrását.” – mondja Jeremiás a 17:3-ban.

Legyen az Úr a reménységünk életünk minden területén!

Valljuk és éljük meg ma is: „Minden forrásom belőled fakad.” (Zsolt.87:7.)

hirdetés