Lehet, hogy már régóta halogatod, az is lehet, hogy nehezen engedsz el dolgokat, de hadd bátorítsalak arra, hogy szortírozz, döntsd el, mire van szükséged és mire nincs! Legyenek azok tárgyak, szokások vagy épp régi gondolatok.
A minap nagy elszántsággal vetettem bele magam a ruháim, sőt az egész lakás rendezésébe: amire nem volt szükségem, kidobtam. Régebben sokszor az a gondolat nem engedte ezt meglépnem, hogy „hátha jó lesz még valamire/hátha hordani fogom még azt az inget” stb. De most, hogy őszintébben megkérdeztem magamtól az egyes tárgyaknál, valóban kell-e még, könnyebb volt nemet mondani rá és megszabadulni tőlük. Micsoda fellélegzés!
Ugyanígy tehetünk a gondolatainkkal, szokásainkkal is. Üljünk le, vegyük számba, mikkel telnek a napjaink és kérdezzük meg magunktól: valóban szükségem van erre? Ez épít engem? A céljaim felé visz? Isten felé vezet? Ha a válasz nem, akkor ideje elengedni! Tudom, hogy ezt leírni sokkal könnyebb, mint megtenni, de
kitartással és imával sikerülni fog!
Ugyanígy tehetünk a nem Istentől való, újra és újra visszatérő gondolatokkal is: épít engem ez a gondolat? Nem? Akkor Isten igazságával fogom helyettesíteni! Ha például sokszor eszedbe jut, hogy értéktelen vagy, kevés az, amit az életben elértél, akkor ne tűrd el, hogy ez továbbra is lenyomjon, hanem add oda Istennek és olvass minél többet arról, hogy Ő gyönyörködik benned.
„Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre.” (2Kor 10:5.)
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás