Tudtad, hogy a romantikus filmek észrevétlenül formálják a szerelemről alkotott képedet? Íme néhány hazugság, melyeket lehet te is beépítettél az elképzeléseidbe ezeknek a filmeknek köszönhetően – és még a kapcsolataidra is rossz hatással lehetnek.
Te fogod megváltoztatni
Az egyik legnagyobb hazugság, amit a romantikus filmektől kaptunk. Adott egy morcos, flegma férfi, aki kiábrándult a szerelemből – mert általában valami nagy trauma érte – és találkozik a cuki, esetlen, de szerethető lánnyal, aki nem különleges, de teljesen leveszi a lábáról. (Hogy miért, azt a hősnő sem érti.) Természetesen a férfi szíve újra lángolni kezd, és aki korábban esetleg egy hűtlen playboy volt, az hirtelen teljesen megváltozik. Gondolom mind érezzük, hogy ez a forgatókönyv akár egy fantasy filmé is lehetne, hiszen a valóságtól annyira elrugaszkodott. A kapcsolatok természetéből adódóan persze mind a két félnek csiszolódhat a személyisége, de csak abban az esetben, ha alázatosan, krisztusi lelkülettel levetkőzzük a büszkeségünket és próbáljuk meglátni a saját hibáinkat vagy felelősségünket. Ha nem csak a másikat hibáztatjuk és mi is próbálunk tenni a kapcsolatért, akkor ilyen módon tudunk együtt csiszolódni és fejlődni. Félrevezető azt sugallni, hogy mindig csak egy embernek van szüksége a fejlődésre, csak az egyik fél hibás mindig. Mindannyian hordozunk sérelmeket, a természetünk pedig alapvetően a bűnre hajlik. Sok alázat és kitartás kell ahhoz, hogy ezeket észrevegyük és ne hagyjuk, hogy a kapcsolatunk lássa kárát.
Az igaz szerelem boldogan viháncoló vágóképek sorozata
Ismerős, hogy amikor minden rendben megy a filmekben, akkor azt pár percnyi boldogan viháncoló vágóképpel intézik el? A szerelmesek szünet nélkül csevegnek, vihorásznak, ugratják egymást és bolondot csinálnak magukból mások előtt. Igen, vannak ilyen pillanatok, de egy boldog kapcsolatnak nem csak ez a része: vannak hosszú csöndek, fáradt napok, feszült napok, van, amikor nincs miről beszélgetni, vagy amikor nézitek a kedvenc sorozatotokat és csak úgy elvagytok egymás mellett. Egy kapcsolat nem attól lesz boldog és kiegyensúlyozott, ha a süteménynek a krémét a másik orrára kenitek, vagy ha az óceán partján birkóztok a homokban. Ne hagyd, hogy ezek a jelenetek eltorzítsák a szerelemről alkotott képedet.
Valami titok mindig van, avagy a hazugság belefér
Tudom, hogy a filmeket a konfliktus teszi izgalmassá, azonban túl sok olyan történetet láttunk már, ahol a szerelmesek/házastársak nem őszinték egymással. Kifejezetten dühít, amikor a könnyed sitcom sorozatokban a házastársak rendszeresen hazudnak a másiknak, kijátsszák egymást, trükköznek, manipulálnak, mi meg jókat nevetünk rajtuk. A romantikus filmek sem kedvelik az őszinteséget, hiszen akkor miről is szólna a film, ha nem lennének félreértések és ezekből fakadó konfliktusok? Amikor a férjemmel találkoztam, akkor rögtön megfogott az őszintesége. Nem voltak buta játszmák köztünk sosem, hiszen mindent őszintén meg tudtunk beszélni. Ha egy olyan szerelmet keresel, amilyen a filmekben van, akkor nagyot fogsz csalódni, hiszen azzal együtt jár a dráma és a hazugság.
Ki fogja találni a gondolataidat
A férfiak nem gondolatolvasóak, hiába próbálják a filmek ezt elhitetni velünk. Nem mindig veszik észre, ha megbántanak téged, nem mindig tudják, hogy mikor örülnél egy virágnak vagy romantikus gesztusnak. Néha azokat a vágyaidat is jelezned kell, amelyekről eddig azt hitted – a filmek mintája miatt -, hogy a férfi tisztában van velük. Az őszinte kommunikáció az, amit a filmek egy az egyben kihagynak, helyette pedig a gondolatolvasást reklámozzák nekünk.
A krízis után már minden rendben lesz
Egy kapcsolatban vannak hullámvölgyek, főleg akkor, ha mind a ketten komolyan gondoljátok és emiatt jó sok kérdésen át kell rágnotok magatokat, pl.: Tényleg vele akarom leélni az életemet? Akkor is, ha ez meg az a hibája van? Az ilyen kérdések magukkal hozzák a konfliktusokat, amelyek hozzájárulnak a kapcsolat fejlődéséhez, vagy abban segítenek, hogy meglássátok: nem illetek egymáshoz. Azonban a filmekben más dinamika látszódik: minden rendben, majd jön a konfliktus és a végén a totális boldogság és kibékülés. Azonban az élet lehet inkább így néz ki: boldog időszak, konfliktus, kibékülés, majd újabb konfliktus, újabb kibékülés, stb. A legjobb, ha ezeket a konfliktusokat nem hagyjuk elmérgesedni, és csírájában fojtjuk el. Nem hiába mondja azt a Biblia, hogy ne menjen le a nap a haragunkkal. Mindig jelezzük azonnal a problémánkat és keressünk is rá megoldást, vagy a békülés lehetőségét.
Mindenkinek jár a cuki, véletlen találkozás
Hányszor képzeltem el magamnak egy filmes találkozást: véletlenül egymásba botlunk az utcán, kávézóban – ezt elég változatos helyszíneken el lehet sütni. Talán éppen emiatt a klisé miatt érzik úgy azok, akik online ismerkednek meg vagy társkereső oldalakon, hogy szégyellniük kell, amiért az ő történetük nem egy filmes forgatókönyv miatt történt. Egy pároknak tartott lelkigyakorlaton mindenkinek el kellett mesélni, hogyan találkoztak, és olyan sokszínű, fantasztikus történetek voltak, hogy elöntött a hála Isten iránt. Mindenkinek más a története, és emiatt tényleg csak Istent lehet dicsőíteni, mert emberi ésszel nem nagyon tudunk többet kitalálni az egymásba botlásnál.
Ha valaki szereti a romantikus filmeket, az én vagyok. Könnyed, kiszámítható, vicces, néha kínos, egy nehéz nap után nem akarok drámát vagy akciófilmet nézni, sokszor pont erre a stílusra van szükségem. Azonban tisztában vagyok vele, hogy nem a valóságot tükrözi, és igyekszem, hogy ez ne legyen hatással a házasságomra. Nem azt akarom sugallni tehát, hogy egyáltalán ne nézzünk ilyen filmeket, hanem vegyük észre azt, ami fikció és ne vessük el a való életet, amely sokkal színesebb és gazdagabb ezeknél az alkotásoknál.
1 Komment
Semmilyen filmeket ne nézzetek, se romantikusat, se akciót, se sorozatot, se semmit, mert csak elhülyültök tőle. Régen ehhez elég volt kidobni a tv-t a kukába, ma sajnos a közösségi média korában ez nagyobb kihívás, de meg kell próbálni.
A filmeket többnyire ostoba rendezők készítik még ostobább nézők számára, de egyelőre még mindnyájunknak megvan az a lehetősége, amely Orwell könyvében csak a Belső Párt tagjainak volt meg: ki tudjuk kapcsolni a teleképet. Éljünk hát ezzel a jogunkkal, “és egy fáradt nap” után hallgassuk inkább a csöndet.