Május 1-je Szent József, a munkás emléknapja a katolikus egyházban. Bese Gergő atya ezzel az ünnepnappal kapcsolatban osztotta meg gondolatait.
Ma, amikor az egész ország a négymilliomodik beoltott utáni újabb enyhítésnek örvend és végre hasznát veheti az oltási igazolványának, teljesen háttérbe szorul, hogy május 1-je van. Természetesen itt nem a virsli, sör és felvonulás egykori nosztalgikus menetelésének napjára gondolok, hanem Szent József, a munkás ünnepére.
Idén különösen is hangsúlyos ez a nap, hiszen Szent József éve van egyházunkban. Figyelmünket a férfi, az apa, a nagyszülő, a fiú szerepének fontosságára irányítjuk, ami a társadalomban, a családjainkban és egyházunkban is elhalványult az elmúlt évtizedekben.
Fontos kiemelnünk, hogy férfiak nélkül nem létezhet az emberiség, és most nem a biológiai okokra gondolok, hanem arra, hogy olyan jellemvonásai, mintája van a férfinak, amelyet nem pótolhat senki más.
Szegény, csonka és a tönkremenetel útjára lép az a nemzet, mely háttérbe szorítja a férfiakat, akik bagatellizáljak szerepüket, jelenlétüket. Az elmúlt évtizedek megmutatták, hogy azok a trendek, melyek az erős, markáns férfiideált egy unisex, feminin férfire cserélték, nem vezettek semmi jóra. Épp ellenkezőleg, tovább romlott a morál, és a meghatározó szerepű férfiak hiánya miatt megborulni látszik az egyensúly és egyre inkább a nőkre, édesanyákra hárul a teljes gyermeknevelés, a háztartás fenntartása, egyedül kell megküzdeniük azokkal a feladatokkal, melyeket a Teremtő egy párnak rendelt, férfinak és nőnek.
Ferenc pápa erre az esztendőre Szent Józsefet úgy állítja elénk, mint a szeretett apa képét. Mária és Jézus rengeteget köszönhetett Józsefnek, akinek egy hangját sem halljuk, legalábbis a Szentírásban nem szólal meg sehol. Cselekedetei viszont olyan nemesek voltak, hogy csakis szeretni lehet, és tisztelni elköteleződését.
József egyúttal engedelmes és elfogadó apa, mert mindazt megcselekedte, amit álmában az Atyától feladatként megkapott.
Nem hárította másra a felelősséget, nem fordult vissza a feladat hallatán, nem tört össze a megpróbáltatások súlya alatt. Mennyire fontos lenne ez a két erény megélése a gyakorlatban napjainkban is.
A házasságok milyensége változna meg, ha újra élnék az engedelmesség és elfogadás erényeit. Ezek nem kiüresítenek, nem megaláznak, nem lealacsonyítanak, hanem épp ellenkezőleg: felemelnek, és a házassági kapcsolat minősége szintet emelkedik. A házasságok válságba jutásának egyik kulcsproblémája éppen abban áll, hogy képtelenek nap mint nap megélni az egymás iránti engedelmességet. Senki sem akar engedni a maga igazából, a szingliként élt évtizedek megszokásait nem akarják elengedni, pedig anélkül két malomban őrölnek majd, mely nem az egy irányba tekintés útja.
Szent József teremtő bátorságú apa. A feladatra igent mondott, vállalja a küldetését, viszont kreatívan helyt kell állnia olyan nehéz helyzetekben, amiket az élet produkál. A betlehemi népszámlás útjának megszervezése, a városban nincs hely számukra, ezért egy istállót kell alkalmassá tennie arra, hogy Jézus megszülethessen. Názáretből nem úgy indult el az összeírásra, hogy útjukat éppen az ellenkező irányba, Egyiptom felé kell folytatniuk. Jön az álomban az üzenet, azonnal cselekedni kell. Ez József igazi karizmája, nem bepánikol, nem menekül anya szoknyájához, nem időt kér, nem megfutamodik, hanem bátran cselekszik. Hány olyan helyzetet ismerünk, amikor egy betegség, egy fogyatékosság, egy nem tervezett gyermek képes megfutamítani a férfit, na ők még nem rendelkeznek Szent József lelkületével!
Szent József a kenyérkereső, a dolgozó apa. Az ácsmesterséget űző, aki nagy bizonyossággal szakmájának szeretetét, szépségét Jézusnak is megtanította. Szinte elképzelhetetlen, hogy a gyermek ne legyen apja mellett abban az időben és ne akarjon felnőni a férfiideálhoz, a munkás, dolgos apához. Jézus ezen erős férfiassága több alkalommal egyértelműen visszaköszön az evangéliumok lapjain.
Végezetül pedig Ferenc pápa úgy jellemzi Szent Józsefet, mint aki árnyékként kísérő apa. Nem akar a reflektorfények kereszttüzében mozogni, nem akar az első sorokban szerepelni, nem akar túlnőni azon a feladaton, amit az Atya rábízott.
Ő csak csendben szolgálni szeretne, és így nyeri el a legfontosabb jelzőt, mellyel illethették őt, ő lett az Igaz ember.
Ez a feladat! Gyengéden, engedelmesen, elfogadóan, teremtő bátorsággal, munkás élettel, árnyékként kísérni a ránk bízottakat. Megmaradni olyan férfinak, aki a társadalmunkat egyben tartotta, de nem hiányzott belőle a lélek sem, a hit és az elköteleződés.
Isten éltesse a férfiakat!
Bese Gergő atya
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás