Bese Gergő atya gondolatai az 1848-as forradalom és szabadságharc emlékére.
1848-ban a forradalmat a fiatalok indították. Ők ismerték fel legjobban a történelmi pillanat elérkezését, hogy változásra van szükség: Itt az idő, most vagy soha! Elég volt a kiszolgáltatottságból, abból, hogy Bécsből mondják meg mi jó nekünk magyaroknak és abból, hogy szárnyát megkötött turulmadárként kell vegetálnunk Európa szívében. Választanunk kellett: “Rabok legyünk vagy szabadok?” 173 évvel ezelőtt ezek a fiatalok egyértelműen nemet mondtak a zsarnokságra, elindult a forradalom és nemzetünk történetének dicső napjai közé emelték március 15-ét..
Éppen ma 30 éve, hogy a rendszerváltást követően ismét nemzeti ünneppé vált a forradalom és szabadságharc első napja. Szabadon emlékezünk és ünneplünk. De kérdés, hogy van-e üzenete a ma fiataljainak Petőfinek, Jókainak, Vörösmartynak, Erkelnek, Kölcseynek? Vagy csak az irodalom- és a történelemkönyvek szürke lapjain nevek és évszámok csupán? Kérdésünkre a választ megadják az utca emberei, tanítványaink, gyermekeink és unokáink. Sajnos a közöny, érdektelenség erősebbnek bizonyul, mint a haza iránti elkötelezettség, a haza szeretete. Szinte ismeretlen fogalmak az X,Y, Z-generációnál mindaz, ami 1848-ban lángra lobbantotta a pesti utca emberét.
hirdetésDe hogyan emlékezünk majd 20-30 év múlva? Lesznek-e még Nemzeti Dalt szavaló ifjak, a 12 pontot skandáló gyermekek? Nem mutogathatunk tovább az elmúlt évtizedekre, a jövő építése a mi feladatunk.
A ma képes egyedül formálni a jövő társadalmát!
De ahhoz hiteles példákra van szükség, olyan családokra, ahol kiemelt helyen van az otthonban a kereszt, a címer, nemzeti jelképek. A kokárda nem szégyen, nem dísz csupán, hanem szimbólum: a magyarságé, az összetartozásé, a szabadságé.
Nagy a felelősségünk és nem várhatunk tovább. Emeljük fel magasra a cselekvés zászlaját és riasszuk fel zajunkkal nagy álmából a hazát!
Bese Gergő
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás